Katona Gábor: Nulla Celsius (Gálla Nóra)

Körbeüljük a táncost, egészen közel (a Bethlen Táncműhely szűkös terét ezúttal puritán padok szegélyezik, az aprócska nézőtérrel szemben újabb széksor.) Befészkeljük magunkat a mélyülő csöndbe, mint a gyerekek; várjuk a mesét. Vagy a példabeszédet, lévén Katona Gábor zen-fehér nadrágban áll a karnyújtásnyi széles fénynégyszögben, mintha meditálna. Körülötte a terem négy sarkában négy tárgy: egy akváriumra akasztott úszószemüveg, egy fémvödör, egy bőrönd és egy ventillátor. Ezek az „út" mérföldkövei - vagy a stációk, ha másik szimbólumrendszert választunk. A belső ösvény kivetülése.

Az ösvény a virtuális kalitkából indul, a fényhasáb gyomrából, majd a „kellékek" által jelölt fázisokon át visszatekeredik önmagába; íme a kör négyszögesítése, origóban a táncossal. Lépten-nyomon szimbólumokba botlunk: a spirálba ívelő kör mellett itt a négy alapelem (a kofferből előhúzott gyertya a tűz, a vödörben lévő festék a föld, az - egyébként üres - akvárium az úszószemüveggel a víz - a működésbe hozott ventillátor pedig nem szorul különösebb magyarázatra). A táncos a tárgyak között húzódó egyenesen mozog; a „kétdimenziós" koreográfia úgy működik, mint a képzőművészetben a körbejárható szobor: attól válik plasztikussá, hogy a nézők négy oldalról figyelik. Mindenki egy kicsit mást lát - ami alapjában véve mégis ugyanaz (vagyis: szakrális-mélylélektani utalások a köbön).

A hagymahéjszerűen lehántható értelmezések azonban a katarzisnak csupán a lehetőségét teremtik meg. Ahhoz, hogy a nézőt valóban beszippantsa a feltárulkozó filozófiai mélység, hogy valóban elmélyülhessen a felmutatott alapigazságokban, szuggesztív előadói jelenlét szükséges. És ez hiányzott, méghozzá nagyon. Pedig Katona Gábornak volt alkalma kipróbálni magát a műfajban: koreográfusként és szólistaként is bemutatkozott 2004-ben a Zalai Kamaratánc Fesztiválon, majd egy évre rá a dunaújvárosi Monotánc Fesztiválon. A Nulla Celsius testet öltött médiumaként azonban nem meggyőző; hiányzik belőle a sugárzó, szétáradó energia. Az egyes mozdulatok végessége, eltagoltsága, az akadozott mozdulati mondatok sem mindig jelennek meg kristálytisztán. A nézők közelsége nem ad, hanem mintha inkább visszafogná az előadót; a mélységes-mély sorok közül némi bizonytalanságot lehet kiolvasni, ami a filozófiai felhőkarcoló árnyékában még kontrasztosabbnak hat.

Dupla vagy semmi. Vagy működik a transzcendencia, és a néző önként és örömmel ássa bele magát az egymásba simuló jelképrendszerbe, vagy nincs varázs, és a szimbólumtenger fölöslegesnek, mesterkéltnek, sőt túldimenzionáltnak hat. A Nulla Celsiusban ez történt; vajúdtak a jéghegyek, és cunami helyett koncentrikusan lecsengő hullámokat szültek.

Gálla Nóra

Katona Gábor: Nulla Celsius

Fény: Fogarasi Zoltán
Hang: Kondás Zoltán

Koreográfus, előadó: Katona Gábor

Helyszín: Bethlen Táncműhely