Ördögűzők

Sőt, a  játék első egységének középpontjában az eredeti történetben nem szereplő szál, az  öltönyös úr (Majoros István) és a fiatal közönség egymásnak feszülése áll. Az idős úriember késve érkezik, mégsem emiatt talál nehezen helyet a nézőtéren: a fiatalok gyors helyváltoztatással provokáló módon elfoglalják előle az üres székeket. Az idős férfi könnyeden elegáns tánclépéseivel egyszerre idézi - tiszteletet kiváltva - a világégések közötti értelmiségieket, akik kötélen egyensúlyozva próbálták őrizni a klasszikus kultúra értékeit, s ugyanakkor megmosolyogtat a régimódi szoknyavadászok kissé kopott gavallér-gálánsságával. A férfi hol tekintélyt parancsoló erőt sugároz egyetlen szemvillanással, máskor kétségbeesett erőbedobással próbálja felvenni a versenyt, a ritmust a fiatalokkal, akikkel egy varieté-számban megérzi a közösséget, míg ősi körtáncokat idéző vadságukban elvész. A miskolci táncprodukcióknak visszatérő problematikája a generációs különbség: etnikai színezettel erről is szólt Kozma Fekete zaja (abban Szegedi Dezső játszotta az öreget), s az ugyancsak általa rendezett Bála Gálában szintén Majoros öreg hajléktalanja került fiatalok látókörébe. De sorolhatnánk Krámer György az idő múlásával szembenéző munkáit is, köztük a Vasgyári capricciót, melynek végén fiatalok lincselnek meg egy öreg munkást. Most mint mellékszál jelentkezik ez a tematika, ám rendkívül gazdagon, számtalan apró villanással, váltással kibontva szól arról, mennyire nehéz egy hullámhosszra kerülniük a különböző nemzedékeknek...

Ebbe a kor-harcba robban be - szinte a szó szoros értelmében - Cipolla, a  mágus (Krámer György): úgy pattan ki egy ládából, mint Andersen rendíthetetlen ólomkatonájában a kis dobozba szorított rugós ördög.  Szellemes és lendületes varieté-számmal nyűgözi le a közönséget, keze nyomán csak úgy röpködnek a láthatatlan zsonglőrlabdák. Igazi szemfényvesztésként szinte észre sem venni, hogy az öntetszelgő bűvész egyetlen ujjmozdulattal azonnal hipnotizálja a nagyérdeműt. Kozma, Krámer és a jelmeztervező Takács Enikő mellőzik a figura jellegzetes külsőségeit: kiegészítő ruhadarabok, maszk nélkül egyszerű fekete ruha utal csupán a torz, ördögi karakterre. S az eredeti műben végig hangsúlyosan csattogtatott lovaglóostor sem kell ahhoz, hogy a publikum libasorban, engedelmesen figyelje a produkciót, amelynek pillanatok alatt maga is áldozatává válik. Ez a tömeg könnyen, minden ellenállás nélkül adja magát. Tehetetlenül vergődnek a párok, amikor Cipolla fiatalos hevülettel veti magát közéjük: akár egy kiéhezett, mindent megszerezni és kiélvezni akaró, s mindennek fittyet hányó kamasz siklik-kúszik be sorra a fiatal kettősökbe, férfit-nőt egyaránt csókolva, meghágva, s minden lehetséges módon magáévá téve. S a Krámer György által nagy energiával, kemény izzással, mindenre kész rugalmassággal megformált figura végig megmarad primitív, nyálkás gusztustalan ösztönlénynek, szinte minden intellektus hiányzik belőle - s ettől még inkább ijesztő lesz, hogy így is hatni tud.

Cipollának könnyű dolga van, lépésenként már kemény diktátori vonásokat mutatva egyre szélesebben fon be maga körül mindent, mígnem felfedezi a méltó ellenfelet, az elegáns öregurat, aki markánsan érzékelteti a kihívással való küzdelmet. Végül ő is veszti erejét: Cipolla nyugodtan megbélyegezheti cigarettája hamujával, s élettelen bábuként ültetheti ládájára. Majoros öregura itt már a hatalom csábításaival küzdő, annak akár grimaszt is mutató, de végül mégiscsak behódoló, bábuvá váló értelmiségi típusát testesíti meg.

Kozma Attila színpadán a nők azok, akik végül képesek szembe fordulni az őrült hatalommal, s meg tudják törni a rossz varázst: a hüllőként kúszó-mászó figurát fekete ruhájától megfosztva, gézbe tekerten, embriószerű lárvaként gyömöszölik vissza ládájába. Jöhet a Magnificat, az örömünnep egy kis barokk-parafrázissal. Csattanóként azonban kinyílik a csarnok nézőtéri bejárai ajtaja, s rajta elegáns ruhájában besétál a Cipollát megformáló művész, úgy, ahogy az előadásra jövet az előcsarnokban láthattuk - kezében a fehér öltönyös férfit formázó marionettbábbal. A keret illúziók nélküli: a diktátor megsemmisül a színpadi játékban, de a szálakat mozgató manipulátor tovább él. S ezt erősíti a látványos díszlet is: vásznakra nagyított színes képek rendszeréből áll a háttérfüggöny, s a sok apró kép mögött ott húzódik egy nagyméretű színes vászon is, amelyen alig észrevehetően Cipolla szuggerál minket. Az expresszív erejű, nagyon sok elemből építkező koreográfia, a keretjáték s a díszlet hármasának is köszönhetően gondolatgazdag, sok irányba nyitó a produkció.

Paradox módon a tánctagozattal nem rendelkező miskolci színházban éppen a tánc az a terület, ahol elmélyült, tudatos műhelymunkáról beszélhetünk. Ritkaság, hogy három markáns, különböző utakon járó koreográfus-rendező megférjen egymás mellett, sőt közös előadást hozzon létre. Nemcsak tiszteletet kiváltó az együttmunkálkodás, de kifejezetten izgalmas például, ahogy Kozma Attila beépíti saját munkájába koreográfus társai jellegzetes mozgásjegyeit - Majoros mozgásában ott érezni korábbi szerepeinek, pl. a Diótörő nagybácsija vagy Coppélius mester könnyűléptűségét, s Krámer Cipollájának is jellegzetessége a mutatóujjával való játék, éppúgy, mint a tavalyi Faust-Prospero kettős játékban.

Krámer Goethe-Shakespeare adaptációjára egyébként is utalni kell, hiszen ismét egy mágus, egy nagy manipulátor áll a produkció középpontjában. De ,,előjöhet" a korábbi  Bála Gála is, ahol kötélen mozgatta egy láthatatlan erő a munkásokat, s ugyanott a fekete cilinderes figura is mutatott cipollai vonásokat. A kisemberi kiszolgáltatottság, a sokszor rejtve maradó erők általi mozgatottság, a látszatszabadság kérdései újabb és újabb megközelítésben köszönnek vissza - igazi együtteshez, műhelyhez illő módon láthatunk Miskolcon példát a korábbi munkák továbbgondolására s az egymásra figyelésre.

Kozma Attila: Cipolla

Miskolci Nemzeti Színház

Jelmez: Takács Enikő

Koreográfus-rendező: Kozma Attila

Előadók: Majoros István, Krámer György, Újhelyi István, Füzi Attila, Lukács Ádám, Gál Lóránt, Balogh Borcsa, Józsa Gabriella, Bocsi Eszter, Kürti Zita