Második év

Tavaly ilyenkor e hasábokon nem kevés helyet szenteltünk annak a kísérletnek, amelyre példa Magyarországon eladdig még nem volt. Az ötlet, hogy olyan fiatalok, akik 18-20 évesen egy művészképző iskola kapuján kilépnek, s még semmiféle színházi rutinnal nem rendelkeznek - ezáltal elhelyezkedési esélyük csekély -, egy év gyakorlóidőt kapjanak, egymástól függetlenül, szinte egy időben jutott eszébe Juhász Katának és Fejes Ádámnak. Amikor viszont megtudták egymásról a hírt, elhatározták, hogy együttműködnek, s közösen hozták létre a MU Terminált a 2005/2006-os szezonra. Egészen minimális támogatással, szinte a semmiből születtek produkciók az évad során, s a táncosok fejlődése szeptembertől májusig gigantikus volt.

A tavalyi első bemutatót megelőzően minden egyes táncostól külön-külön megkérdeztük, mit vár ettől a formációtól, mennyiben változtatott eddigi életszemléletén, életvitelén az ittléte, s azt is, mit tervez az egy éves „védett állapot" utánra. Meginterjúvoltuk Fejes Ádámot is, aki akkor a projekt élére állt.

Idén többen vannak, a csapat sokkal heterogénebb: a tavalyi hét táncos művészeti szakközépiskolákba járt előzőleg, míg az idei tíz előképzettsége sokkal szerteágazóbb. Érdekesnek tűnt tehát a tavalyihoz hasonló kérdéseket nekik is feltenni. A vezetés is eltér a tavalyitól: idén Juhász Kata, Frenák Pál egykori legközelebbi és legtovább mellette álló hazai táncosa és munkatársa átvette a gyakorlati teendők legjavát.

- Mennyiben változott a vezetés összetétele azáltal, hogy Fejes Ádám jelenleg külföldön dolgozik?

- Ádám továbbra is részt vesz a vezetésben, mindent egyeztetünk levélben és telefonon. A vezetői felállás tehát azonos, viszont technikailag minden, ami szervezés, könyvelés, elszámolás, kurzusok és órák szervezése, többször megtartása, jelenleg az enyém. Most Hámor József, aki szintén művészeti vezetője a csapatnak sem tud annyit segíteni, amennyit amúgy szokott, mert a Közép-Európa Táncszínházzal folyó munkája leköti. Érthető, hiszen ennek a csapatnak a vezetése társadalmi munka. Én is éppúgy ingyen végzem, mert hiszek benne, ahogyan Ádámmal együtt tettük már tavaly.

- Változott a koncepciótok az indulás óta? Az tehát, hogy pályakezdő, szakmai végzettséggel rendelkező fiatalok kaphassanak még egy rutinszerző évet, s közben ezzel fiatal, pályakezdő koreográfusok is lehetőséghez jussanak?

- Az alapkoncepció változatlan. Az, hogy kit tudunk meghívni, a minimális anyagi lehetőségeinktől függ. Mert igaz ugyan, hogy idén már valamivel többet kaptunk, viszont az újdonság kuriózuma miatt tavaly még többen ingyen jöttek hozzánk órát tartani, idén ez már nem működik. Nem is várhatom el például Handel Edittől, hogy ingyen tartson nálunk balett órát!

Annak is van magyarázata, hogy miért nem csak hazai fiatalokkal készíttettünk koreográfiát. Úgy gondolom, a tanulási procedúra része ma már egy nemzetközi nyitottság, az, hogy például angol nyelven folyik a próba, és ha valamit nem ért, kénytelen megnézni otthon a táncos a szótárban, mert boldogulni akar. Nagyon fontos a másféle nézőpont is, különösen annak, aki külföldre szeretne majd szerződni. Sebastian egyébként maga is csak 20-as évei elején áll, Stephanie pedig egy fiatalos, lendületes, 30 éves aktív táncos, tehát mindketten nagyon jól megtalálták a közös hangot a csapattal. Amúgy nem az a cél, hogy itt óriási főművek szülessenek, nem a koreográfia sikere az elsődleges, hanem a munkáé. A lényeg a workshop, a munkafolyamat, a ráfordított idő. A következő két bemutatónk a MU-ban pedig már magyar alkotók közreműködésével jön létre.

- A társulat épp aktuális összetétele mennyire határozza meg a tervezést, az éves munkatervet?

- Abszolút meghatározza az összetétel azt, amire épp szükség van. Elsőként az kellett, hogy összeforrjon a csapat. Hogy aki eddig szólista volt, az most megtanuljon csapatban dolgozni, vagy épp, ha eddig csak elbújt hátul az órákon a többiek mögött, akkor jöjjön elő. Most nagyon sokan is vannak, nehéz a koreográfusok dolga. Mi azt kérjük tőlük, hogy függetlenül az általuk készítendő darab szereplő-számától, mindenkivel dolgozzanak, még akkor is, ha majd színpadon már csak négy adja elő. Ez óriási nagy munka.

A MU Terminál Est / A elnevezésű, idei első est november 10-11-én egy sokszínű, még nem összeforrott, de közösen, együtt kutakodó csapatot mutat be. A három alkotó közül, akik e fiatalokkal együtt dolgoztak az indulásuk óta eltelt hetekben, kettő külföldi, és a hazai közönség számára koreográfusként nem ismert, a harmadik viszont az a Hámor József, aki már tavaly is közvetlen munkatársnak számított, s a csapat viszonylag állandónak mondható trénere volt. A koncepció érthető: egy jól bevált mellé két „meglepetésvendég": biztonság mellé a kaland, a rizikó.

A svéd táncos, Sebastian Lingserius műve nyitja az estet, Léthe címmel. Költői, lassan áramló, organikus mozdulatokból építkező rítust láthattunk érdekesen összeállított, egyszerű, de látványos színpadképben, aláfestve svéd meséléssel. A táncosok egyéni kvalitásai itt nem derülnek ki, inkább az, - s ez nem kevés -, hogy képesek együttesen létrehozni egy adott légkört, ha mégoly sokfélék is. A másik vendég, az amerikai Stéphanie Batten-Band sokkal „szereplőcentrikusabb" darabot készített: műve helyzetgyakorlatok sora. Emberi viszonylatok, kapcsolatok, az egymásra történő rezonálás az Intangibilis témája, rengeteg energiával, dinamikával. A Terminál-tagok egyéniségéről, színészi vénájáról itt tehát többet tudunk meg, táncosi kvalitásaikról még viszonylag keveset.

Úgy tűnik, Hámor József sem szándékozott most saját jogán műalkotást létrehozni, inkább a csapat-tréner szelleme vezérelte, amikor elkészítette a társulatnak a keményen energikus, lendületes Sneakers című etűdöt. Remek dinamikájával belendíti a csapatot, s láthatóan egyelőre az uniformizálást érzi aktuális küldetésnek a végtelenül heterogén hátterű társaság esetében. A nézőtérről tehát továbbra is nyitott kérdés marad, kiből mi jön majd még elő az év végéig, egyelőre azonban nézzünk olyan kérdéseket, melyekre a válaszokat is megkaptuk a bemutatót követő második héten!

.

1.) Milyen változást jelentett szakmai szemléletedben, netán személyiségeden belül az a tény, hogy ebben a csapatban dolgozol?

2.) Mekkora váltást jelentett tánctechnikád szempontjából az itteni munka?

3.) Mit tervezel a közeli és távolabbi jövőre: milyen stílus, műfaj áll hozzád legközelebb?

A válaszok betűrendben, a nevek alatt a születési hely, s a szakmai előélet:

Ádám Tímea (22)

(Sátoraljaújhely / 19 évesen Budapest, Bakó Gábor)

1.)    Azt hittem, változtam, de tegnap láttam magamról egy felvételt, és arról az derült ki, hogy mégsem. Ugyanazok a hibáim: nagyon csalódtam magamban. Csodát vártam, úgy látszik, ami két hónap alatt nem megy. Most kijelöltem magamnak egy programot: felírtam, mit milyen sorrendben fogok javítani.

2.)    Már Bakó Gábor folyton mondta nekem, hogy én biztos kortárs táncos leszek majd, mert teljesen úgy csinálom a jazz-t is. Sokat fetrengtem a földön, az a többieknek is tetszett, úgyhogy a váltás nekem kedvezett.

3.)    Szeretnék továbbtanulni külföldön. Meg van egy titkos vágyam. Mondhatom? Frenák Pállal nagyon szívesen dolgoznék.

Czédulás Eszter (18)

(Budapest / Bakó Gábor; Hammadi-technika kurzusok)

1.)     Nem hiszem, hogy ennyi idő alatt akár a szemléletem, akár a személyiségem változni tudna. Persze, idomulok a helyzethez.

2.)     Ezelőtt sosem tanultam kontakt technikát, partner munkát, sok az új elem. Az improvizáció és a talajmunka is új a számomra. Itt még erősödnöm kell.

3.)     Mindenképpen tanulni szeretnék még. Először is le kell érettségiznem. Még nem tudom, milyen formában, de mindenképpen a modern tánccal szeretnék foglalkozni.

Fábián Anikó (22)

(Dunaújváros / 2 év „balettintézet", 4 év Budapest Táncművészeti Szakközépiskola)

1)       Nem változott a szemléletem.

2)       A dinamika terén volt eddig hiányom, és úgy érzem, ezt most valahogy meg tudom már fogni: az itteni munka végül kihozta belőlem. Úgy látszik, most érett meg bennem az, hogy erre képes vagyok.

3)       A balett minden formájában érdekel (tehát a modern is), és persze a kortárs tánc. Szeretnék még tanulni, s aztán mindenképpen a táncosabb irányban elhelyezkedni, (tehát nem a mozgásszínház felé).

Göböly Bettina (20)

(Eger/ Pódium Tánciskola, Egri Fesztivál Balett, Magyar Táncművészeti Főiskola ped. szak, jelenleg is)

1.)    Nyitottabb lettem, sok hatás ért.

2.)    A kortárs tánc eddig is közel állt hozzám, de itt ezen belül is nagyon sok újat kaptam. Sikerült a testtudatomat fejleszteni.

3.)    Párhuzamosan járok - egyéni tanrenddel - a Magyar Táncművészeti Főiskolára is, azt szeretném sikeresen befejezni. Jó nehéz ez így együtt, de az ott szerzett elméleti ismereteket - ott főleg azt kapunk - itt nagyon jól tudom hasznosítani. Aztán persze táncolni is szeretnék, és tanítani is, de még nem tudom, hol.

Grecsó Zoltán (23)

(Szentes / Berger Gyula stúdiója; Bruckner Universität Linz; Landestheater Linz; Artus)

1.)    A védett iskolai közegből átkerültem egy olyanba, ahol már nem diák vagyok: ez jócskán csiszolt a felelősségérzetemen. Persze, védett még ez is. De ezt már komolyan veszem. Akik velünk dolgoztak eddig, azoknak jó energiáik vannak, voltak. Sebastian befogadóbb volt, neki volt nehezebb dolga, a többiek követeltek, sodortak!

2.)    Az iskolában sokfélét tanul az ember, leginkább felületesen. Itt viszont volt idő kidolgozni az anyagot, nem kellett azonnal visszaadni. Számomra kihívás volt, hogy ne körvonalaiban adjam vissza, hanem olyan legyen, amilyet várnak, s amilyet én várok. Még rengeteg olyan momentum van, ami nem volt olyan, amilyennek szeretném: otthon a nappaliban jobb volt.

3.)    Nagyon szeretnék Hámor Jocóval maradni, és a Közép-Európa Táncszínházzal dolgozni. A mozdulatban hiszek, mint ő: tér, idő és mozdulat viszonyában. Ha valaki azt akarja megtudni, hogyan kellene élni, azt ne a táncból akarja, vegyen le otthon egy Bibliát a polcról... Szóval, itthon töltenék még öt évet, aztán kicsit körülnéznék a világban, a tánc nagy helyein...

Illés Zsuzsa (30)

(Debrecen / szertorna; Budapest Táncművészeti Szakközépiskola; Bruckner Universität, Linz; Bata Rita, Még 1 Mozdulatszínház)

1.)    Én ki is tűztem a célt: magabiztosabb szeretnék lenni, a táncban, a színpadon és az életben, s ez egy jó helyszín ehhez. Meg kell nyílnom, s ennek idegenek között is mennie kell.

2.)    Nem új tánctechnikát kaptam - bár a stílusok, színek finomsága rengeteget nyújtott -, hanem annak a technikáját, hogy egy koreográfust azonnal meg kell érteni. Ez az igazi kihívás.

3.)    Nyitott vagyok a jövő felé. Az itt táncolt stílusok mindegyikében jól érzem magam, de nem akarok lezárni semmit. Ahogy jön.

Juhász Péter (19)

(Kazincbarcika / Szemere Bertalan Művészeti Szakközépiskola, Miskolc)

1.)    Ahol eddig tanultam, ott inkább a klasszikus táncot favorizálták. Most kerültem először a kortárs tánc közegébe, és nagyon jól érzem magam benne.

2.)    A balett adott egy technikai alapot, de ez egész más. Az is nehéz, és ez is nehéz.

3.)    Mindenképp a kortárs műfajban szeretnék dolgozni, csak még sokat kell fejlődni. Most ismerkedem csak a társulatokkal, Miskolcon alig láttam valamit. Elvégezném a főiskolát is (ma már nagyon kell a papír), és mellette táncolnék kortárs darabokban.

Kiss Róbert (21)

(Szekszárd / néptánc csoport; Patkós Irma Művészeti Iskola színházi táncos szak; Szolnoki Szigligeti Színház, Kecskeméti Katona József Színház)

1.)    Én itt olyasmivel találkoztam, amihez addig semmi közöm nem volt. Le voltam maradva, sokkal többet kell küzdenem. Így a türelem magammal szemben meg a küzdőszellem az, ami itt bennem máris fejlődött.

2.)    Mindenből csak tanulok! Itt annyi újat kap az ember egyetlen nap alatt! Kortárs technikákat azelőtt nem tanultam.

3.)    Túl sok mindent szeretek a kortárson belül és kívül is, mert szeretek más műfajokat is. Nem tudom... keresgetem.... Nagyon szeretek itt lenni.

Pelle Viktor (22)

(Budapest / Bihari Együttes; Garabonciás Művészegyüttes; Madách Színház gyerekszereplő; Magyar Táncművészeti Főiskola néptánc tagozat 2 év; Company Canario)

1.)     Az egész hozzáállásom megváltozott. A néptánc tagozaton kényszernek éreztem azt, ahogyan korlátozva vagyunk a táncban. Itt nem akarnak rám erőltetni semmit, hanem épp azt akarják kihozni, ami bennem van: itt minden belefér.

2.)     Még küzdenem kell. Hirtelen nőttem, ettől tartáshibám is lett, azt itt aztán szépen kicsiszolták, de mindenre nagyon oda kell figyelnem.

3.)     Hajlamos voltam mindig távlatokban gondolkodni. Már a suliban tudtam, hogy nem az Állami Népi Együttesben lesz a jövőm. Szeretnék önállóvá lenni, közösen összehozni új dolgokat a társakkal. Azzal is szívesen eljátszanék például, hogyan fejlődhetne tovább az autentikus néptánc egy kortárs közegben, hiszen annak a fejlődése annak idején, mikor megszűnt az élet része lenni, leállt.

Ujvári Milán (21)

(Dunaújváros / Magyar Táncművészeti Főiskola balettművész szak; Frenák Pál; saját koreográfiák)

1.)    Mivel eddig inkább szólisztikus feladatokat kaptam, egy egészen más közegben, itt, ahol egy csoport része lettem, a beilleszkedés és a kollegialitás az, amit megtanultam. A többiek néha kikérik a tanácsomat, hallgatnak rám, de az a jó, hogy nincs domináns szerepem, a párbeszédet tanulom.

2.)    Alapvetően más képzésben részesültem, aztán egy éven át Frenák Pállal dolgoztam: az volt a radikális váltás, ez most a kettő között van. Igazán ez nevel profivá, ami itt van, hogy két hónap alatt kell három különböző koreográfus stílusát felvenni!

3.)    Az absztrakt tánc érdekel inkább. Szeretnék külföldre menni, vannak kapcsolataim Európában, de erről még nem beszélnék.

Négy hónappal később...

Négy hónap telt el az „első kör" óta, március közepén került sor a következő bemutatóra, a „B estre". Első részében a társulat fő mozgatórugója, Juhász Kata etűdje látható, a második rész Kun Attila találkozását dokumentálja a fiatal csapattal.

Már Juhász művében észlelhető, hogyan alakultak azóta az egyéniségek, hogyan nőtt a stílus és színvonalbeli különbség az egyes táncosok között. A Próbafelvétel viszonylag egyszerű stílusgyakorlat. A standard, dinamikus mozdulatsorok, kvázi-találkozások közepette egyik leglényegesebb eleme a járás: a színpadi jelenlét legeslegnehezebb formája. Aki a színpadon jár, az egész életét viszi ott magával, különösen így, fehérneműre vetkezve, fontos részleteket láttatva. Ezek a járások árulkodnak leginkább arról például, hogy itt még nincsenek felmutatott életek, még keresés van, dinamikával palástolt bizonytalanság. A második alkotó, Kun Attila kegyesebben bánik az útkeresőkkel, olyat készít, amelynek könnyebben adják át magukat, melyben képesek belülről is megnyilvánulni, lelküket izommunkára fordítani. A Terminum zeneisége, dramaturgiája is jobban megtalálja a nézőt, s a műhelymunka - akár az eredeti szándék ellenére is - színházi darabbá lesz.

Az ősszel felett kérdések után adja magát, hogy fussunk még egy rövid kört: mi változott azóta, ki hogyan látja jelenlegi önmagát az őszihez képest, netán változott-e jövőképe.

Juhász Katát természetesen a társulatról kérdezem.

- Az első est a beavatásé, a csapatformálásé volt, azóta óriási egyéni fejlődéseket látok. Volt most egy hosszabb kurzus-periódusunk, ami nagyon hasznos volt. Itt volt Handel Edit, Jónás Zsuzsa, Réti Anna és Zambrzicky Ádám, kontaktot tartott Gál Eszter, improvizációt és Shiatsu-t Youval Shacham, Rókás Laci előadóművészeti gyakorlatokat, és tartott kurzust Juhos István, Nagy Csilla, Nagy Andrea, valamint Nagy Zoltán is. Mindez egyfelől képzést jelentett, másfelől a koreográfiákkal, koreográfusokkal való ismerkedést. És nem állunk meg: három hét múlva lesz az új bemutatónk: Jurij Konjar (Ballet C. de la B.) szlovén koreográfus darabja a Trafóban. Tervezek még kurzust az idei évadra Forsythe és Cunningham stílusában, s lesz még egy estünk is a MU Színházban is. Aztán, május 19-én válogatás, szeptember 10-én indul az új csapat. Jövő évi terveinkben Duda Éva és Fodor Zoltán szerepel az első időszakra, s várjuk Szabó Rékát is.

A 2006 őszén indult társulatból ketten kimaradtak: Göböly Bettina végül nem tudta összeegyeztetni a táncművészeti főiskola nappali tagozatát egy szintén „nappali" jellegű, állandó műhelymunkával, Ujvári Milán pedig felvételt nyert a híres Cirque du Soleil társulatába. A többieknek - a márciusi est utáni beszélgetésünk alkalmával - felolvastam emlékeztetőül, mit nyilatkoztak ősszel feltett kérdéseimre. Alábbiakban válaszaik (betűrendben) arra: mi változott azóta:

Ádám Timea: Biztosan állíthatom, hogy fejlődtem. Azelőtt rettegtem a közönségtől, most meg biztosan állok a lábamon, imádok a színpadon lenni. Fogalmam sincs, mit hoz a jövő. Tanulnom kell még, ezt tudom, de most még nem erre, hanem az előttünk álló következő estre koncentrálok.

Czédulás Eszter: Ugyanazt gondolom most, mint akkor. A jövőt nem tudom: vannak ugyan terveim, de nem tudom, megvalósulhatnak-e, ezért nem szívesen beszélnék róluk.

Fábián Anikó: A személyiségem változott: mintha határozottabb lennék, megnyíltam, de még mindenképpen tanulni akarok. Megpróbálnék külföldi iskolákba kijutni.

Grecsó Zoltán: Ősz óta feje tetejére állt nálam a világ. Mindenesetre rájöttem, vigyáznom kell, hogy a mennyiség nem menjen a minőség rovására: túl sokat tanítok emellett, hogy megéljek. Jó lenne, ha nálunk is úgy lehetne fizetni a művészeket, hogy arra koncentrálhassanak, amire kell. Kun Attilától megint rengeteget kaptam. Olyan dolgokat értettem meg a koncentrációról, a különböző minőségekről, amelyeket még soha. Lehetőségeim? Mint férfinak - mert kevés van belőlünk a pályán - van elég. Óvatosan kell választanom.

Illés Zsuzsa: Ha az ősszel kitűzött célomat vesszük: határozottan haladok felé, különösen az önbizalom megvalósításában. Most sokkal magabiztosabb vagyok. A jövő? Továbbra is nyitott maradok, nézelődöm...

Juhász Péter: Ősz óta jobban bedolgoztam magam a szakmába: sok új dolgot láttam. Most beadtam a jelentkezésemet mindkét főiskolára, mert úgy érzem, nincs itt még az ideje, hogy társulatban dolgozzak.

Pelle Viktor: Most már nem beszélnék az ősszel említett távlataimról: rájöttem, hogy sokat kell tanulnom. Próbatáncokra járok (legutóbb továbbjutottam a Forsythe-projekt felvételijén a következő fordulóba). Nem akarom még magamat lekötni. Amúgy az itteni munka során sokkal közelebb kerültem magamhoz. Ahhoz, hogy meg tudjam magam mutatni úgy, ahogyan szeretném, és őszintén, ahhoz előbb saját magamat kell nagyon megismernem.

08. 03. 23. | Nyomtatás |