A kaleidoszkóp fordul egyet

Hód, kinek alkotói személyéről beszélve már közhely, hogy milyen rendhagyó helyszínekre készítette megannyi táncművét korábban, egy ideje hagyományos színpadban gondolkodik. Ám oda a külvilág számos helyszínét telepíti be. Merész gesztussal befordítja a külvilágot a színházba, mint egy sapkát. Színpada most se színpad, nem klasszikus játéktér, s persze, hogy nem klasszikus játék tere. Valós vagy képzeletbeli (vagyis nézőileg odaképzelt-odamozizott) szcéna-töredékekből összeálló helyszín-patchwork. Mindennek értelmében és jegyében a Trafó színpadtere a fekete falakig kipucolva. Látszik (és játszik) az öltözőkhöz vezető vasajtó, a szabványos TŰZCSAP-felirat, a konnektorok, a tér máskor általában láthatatlan tagolásai. A színi tájban székek, hangszerek, hangfalak, akár próbatér is lehetne, ami belépve elénk tárul.

Sorban érkeznek a színre a táncos nők és a zenész férfiak, valamint az énekesnő, a tetőtől talpig feketébe öltöztetett, napszemüveget viselő Harcsa Veronika, akinek alakja egyszerre idézi a néhai egyiptomi énekes-bálvány Oum Khaltoumot vagy egy iráni miniszternőt.

Egy táncosnő arcán Frida Kahlo sűrű, összenőtt szemöldöke, egy másikon glam-rockos hullasmink (az egyszerre rémisztő és emlékezetes zenei korszak egy hangsúlyos ponton, hangzásban aztán újból előjön), fémszín-flitteres, igen groteszk, ám látványnak feltétlen delejes kombiné-fürdődresszféleség, s a 70’-es évek kirakati bábjait idéző sátorhaj. Aztán megjelenik egy fiatal táncosnő tütüre emlékeztető tüllszoknyában, testfestékkel beszámozott, szaggatott vonallal dekorált vádlikkal, hentesbolti darabolási ábrát idézve. Másikuk seprűnyi műszempilla alól tekint ránk. Esszenciális jelenségek, kik ellensúlyozzák a civil ruhás zenészek látványát, kiknek egyikére (a civil ruha fölé) leopárd-kabátot, másikára (talán) nyest keppet álmodott a színlapon nem jelölt jelmeztervező (bár a nagyszerű Németh Anikó neve a külön köszönet rovatban olvasható, s ez azért minimum egy támpont).

A Szomjas vagyok különböző méretű mozaikszemek, egymással erősen, gyengén vagy éppen egyáltalán nem kommunikáló szilánkok képlékeny cementbe ágyazott, terjedelmes gyűjteménye. A presszó-rocktól a disznóvágásig, a láthatatlan baráttól a kollektív hallucinációig, a merengő, csehovi idilltől a cirkuszi porondig sok minden bukkan fel e laza szövésű anyagban. Van, ami – természetesen – parodisztikus éllel tétetik színpadra, más momentumok a tarkállást szolgálják. Hód Adrienn vad iramú asszociációs játékot épít fel színpadán: helyzetek, hangulatok, műfaji kiterjeszkedések vibrálva váltakoznak, ám hiába a tempó, a merítés széleskörű volta, unatkozni is gyakran lehet e másfél óra alatt. A Szomjas vagyok lazán összeállított szerkezeti építményét számos szellemes momentum, jó vicc, ütős poén tartja egyben, több-kevesebb sikerrel. Mert a játék alapvetően szórakoztatni jött, lett. Groteszk helyzetek, színi, színészi, táncosi, illetve civil lét ütköztetése, megannyi verbális és mozdulati geg vált ki megérdemelt nézői derűt. S olykor ez a képzettársítási szövevény, a „Szabad ötletek jegyzéke”-atmoszféra, az ismerősség-élménye nagyot lendít a vánszorgó tempón. Hód Adrienn létélmény-füzére, elmúlt években keletkezett alkotásai ugyanabból a nyersanyagból születnek. (Minőségi) különbséget köztük a szerkezet, az arányok, a nyesegetés szigorúsága, a ritmus jellege tesz igazán. A koreográfusi személye körül gyülekező tehetséges, sokszínű társaság, zenésztől sminkesig, jelmeztervezőtől énekesekig olykor úgy tűnik, végtelen méretű. Újabb és újabb társak-hősök bukkannak fel a „hódvárban”, kik próba elé állíttatnak, s a koreográfus alkotó-partnereiként a maguk tehetségét, fantáziáját, gondolatait, személyiségét viszik be apportként egy-egy produkcióba. Ezúttal Busa Pista rapper, Gyulai Csaba ütős, és a lenyűgözően játszó Bakai Márton hegedűs a nagy tehetségű újdonászok szerepében, a táncosok (Garai Júlia, Horváth Andrea, Varga Viktória és Vadas Zsófia Tamara) partnereiként.

A Szomjas vagyok kapcsán (a műsorfüzet oldalain), korábbi produkcióira reflektálva, így fogalmaz az alkotó: „Ezek a darabok segítettek hozzá, hogy csoda történhetett, egy pillanatra megláthattam a valóságot. Azóta még szomjasabb vagyok. Szomjazom a valóságra és arra, hogy ezt másoknak megmutathassam! Könnyed és egyszerű leszek. Várom, hogy lemeztelenítsen mosolyod. Átalakulok, de megkérlek, játszd még egyszer el azt a számot! Farkasszemet nézek, de inkább elporladok. Kiöntök, szomjad oltom!”

Ladjánszki Márta szokott munkái elé, mellé bocsátani efféle személyes hangvételű, „megszólítós” kommenteket. E szövegekben ott vannak a támpontok, a lózungok, a mélység és a felszín. A legújabb Hód-produktumban ugyancsak. Ahogy az őt körülvevő világot a színre viszi (szándékkal nem az okoskodó „feldolgozza” szót használom) Hód Adrienn, az a honi táncosi terepen egyedülálló. Nem csupán azért, mert e térség keretei közül – már, ha egyáltalán, van neki olyanja - merészen, és minden tétovázás nélkül ki-kilép, hanem, mert valóban kíváncsi s nyitott alkotóról beszélünk, aki számos pályatársával ellentétben kíváncsiságát és nyitottságát nem szajkózza úton-útfélen, unásig, hanem gyakorolja is. Ez az alkotói habitus teszi talán, hogy munkái hullámzó minőségűek, de ha egyiket-másikat gyengének is érezhetjük, az is csak a többit erősíti. A Szomjas vagyok izgékonyan sokféle, nyughatatlanul tarkálló világában emelkedett líra és darabos humor, groteszk és múltidézés megfér egymás mellett. Egy sokfelé járó, nyitott szemmel-szívvel közlekedő ember életélmény-gyűjteménye, apróság-arzenálja a színen. Provokációval és társadalomkritikával, viharosan emelkedő-süllyedő színvonalon, izgalmas tarkasággal. E hosszadalmas, sok pontján megbicsakló munka pedig nem tántorít el a folytatás szomjazásától. A játék végén, az ősz pszeudo-David Bowie nagyszerű képében (smink, haj: Tóth Árpád) felbukkanó Temesvári Balázs jelenése, ki az emlegetett glam-rock kultikus, 1969-ben keletkezett (fő)művét, Bowie Ground controlját énekli, pedig egyszerűen frenetikus.

„Ground control to Major Tom Ground control to Major Tom: / Take your protein pills and put your helmet on / Ground control to Major Tom: Commencing countdown engine's on / Check ig-nition and may God's love be with you.”

Hód Adrienn: Szomjas vagyok

Smink, haj: Tóth Árpád

Koreográfus, rendező: Hód Adrienn

Alkotótársak: Bakai Marci, Busa Pista, Garai Júlia, Gyulai Csaba, Harcsa Veronika, Horváth Andrea, Mizsei Zoltán, T. Bali, Varga Viktória, Vadas Zsófia Tamara

Helyszín: Trafó