Réti Anna hét perce

„Dani, tegyél le, ez fáj!” – mondja előbb csak suttogva, majd hangosan kiáltva Réti Anna, akit a magasba emelve tart nagyon szorosan a nekünk háttal álló Szász Dániel. A nő ugyan kiszabadul a férfi szorításából, de az előadás néhány percében leginkább arra törekszik, hogy a másik figyelmét magára vonja, megpróbál ismét a közelébe férkőzni. A földön csúszik, apró lépéseket tesz, óvatosan minden oldalról körbejárja a férfit, aki látszólag tudomást sem vesz róla, és akiről nem tudjuk, mit szól mindehhez, hiszen mozdulatlan, arca nem látszik, továbbra is csak a hátát látjuk. Közben felcsendül Liza Minelli egyik örökzöld slágere, és azt várnánk, hogy a zene ritmusára lassú táncra perdüljenek. Ám férfi hajthatatlannak tűnik, csak áll tovább rezzenéstelenül. Réti Anna mozdulataiban egyaránt ott van a magány elesettsége és a dacos csábító erő, ő nem adja fel. Már elhalkult a zene, mire a férfi felemeli karját, és magához húzza. Hátrafelé araszolva kúsznak ki a földön, a nő a férfi ölében, szorosan egymásba kapaszkodva. Ez már ismét szorítás. Érzelmes etűd, slágernyi idő alatt.