Világra SzólóDuó

A fokozódó átláthatóságot nemcsak e névváltoztatásban, de a kínálatban is érezni: mintha a névpontosító szervezők mellett a nevező produkciók is valami láthatatlan rendszerbe álltak volna össze. Ezen állításommal nem az unalom szót szeretném tapintatosan kerülgetni. A kettős fesztivál programját indulása óta követve - bár idén csak a „fölébe", a gálába kóstoltam bele - körvonalazódni látok bizonyos produkció-típusokat, melyek, valószínű, hogy a világ valahány, komolyabb hagyománnyal rendelkező, rövid táncokat bemutató fesztiválján megtalálhatók. De nem is lehet kérdéses: újszerűt s érvényest mutatni szigorúan megkötött időtartamban, a fesztivál nevébe emelt szóló, vagy duó formában nem könnyű. Mint megtudtam, idén is az ötvenet közelítette a nevezések száma, beszélik, hogy az induló munkák finoman fogalmazva is igen vegyes minőségűek voltak. A minden nehézség dacára is elképesztő mértékben bővülő hazai táncszakma (itt most nem a minőségről beszélünk, hanem az önkifejezési késztetésüket táncban kiélni szándékozók számának erős növekedéséről) az idei gálán nem közismert alkotóival képviseltette magát.

A bevezetőben láthatatlan rendszert emlegettem: bár a SzólóDuó Fesztiválok indulói közt rohamosan nő a külföldiek aránya, kik mind távolabbi tájakról érkeznek, a nyelvezet, a karakter, a tematika mind letisztultabb. A győztes munkák (a legjobb szólók, legjobb duók, külön- és közönségdíjas produkciók) minősége is egyre jobb. Érdekesség, hogy az idei best of válogatás kilenc műve közül mindössze négy volt a hazai.

A mesés nevet viselő, izlandi Saga Siguroardottir koreográfiáját svájci társával, Eva Maria Kupferrel adta elő. In loving (Szerelemben): leszbikus tematika, bevállalós, érzékeny, ám kissé érdektelen feldolgozásban. A két lányon egyszerű jelmez, vörös, illetve zöld ruha. Arcukon fehér festés, a szemük körül, olyan, mint egy karneváli álarc. Játékuk váratlan tempóváltásokra épül. Testük görcsösen, szorongást sejtetve csuklik-zárul össze, a zsugorpózok váratlanul nyílnak meg. Akrobatikusabb elemek, elsősorban ugrások a capoeira világát idézik egy-egy pillanatban. Az izlandi alkotó küzdelem és ragaszkodás ellentétes képeit mutatja, egy kínzó, embert próbáló kapcsolat szenvedélyét, s a tettetett vagy valódi közönyt, apátiát. A testek hol a földre rogynak, mintegy láthatatlan erőnek engedve, hogy hirtelen elszakadjanak onnan. Siguroardottir távolító, hűvös munkája nem hagy mélyebb nyomokat nézőjében.

Igen laposan indul az izraeli Noa Shadur Meantime (Időközben) című szólója, melyet a holland Damaris Verduijn ad elő. A hófehér ruhás, csapzott-szőke lány a szín távoli pontján látható. Csobogás-csepergés neszeiben áll, s tagjait próbálgatja, emelgeti. Egyes gesztusai várandós nők jellegzetes pózait idézik. A táncos hosszasan csak hátát mutatja, majd megiramodva az előtérbe hátrál, s hanyatt vágja magát. Feláll aztán, s ujját szájába véve pezsgősdugó-pukkanás hangját utánozza. Ez az a pillanat, amikor a nézői tekintet rutinosan a mennyezetre menekül a lámpapark varázslatos világát tanulmányozandó. Aztán hirtelen dübörgő zene kél, s minden megváltozik. A dinamikus dobütemekre kaszáló mozdulatokkal táncra kélő Verduijn izgalmassá válik. Vergődő madarat idéző mozdulatai, dermesztően üres tekintete pillanatra drámává áll össze. A jellegtelen semmit erős, villanásnyi impulzus, rövid kűr-töredék zárja-ellenpontozza, de a táncos alól váratlanul elfogy a zene, s ő távozik a térből.

A táncos Déri András és a szaxofonos Bazsinka Mihály kettőse tipikus meglepetésdarab, olyasmi, amiért ilyen fesztiválokra (reménykedőn) járni szeretünk. A rendkívül fiatal, mint megtudtam - gimnazista - Déri az utcatáncot ereszti össze az improvizatív dzsesszel. Merész ötlet, izgalmas összhatás. A cím, Kör-Háromszög egyszerűségében is jelzésértékű. Nincs dráma, nincs köldöknézés, csak a mozdulatok izgalma, frissessége, a tér birtokbavétele. Déri öltözéke (fekete sapka és nadrág, fehér atléta) street-dance egyenruha. A muzsikus (kit legutóbb Vostenák György és Monojlovits Eszter izgalmas tánckettősét láttam, zenésztársaival kísérni) és a táncos helyet cserél a térben: egyszerű eszközökkel nyílik egymásba hangzás és mozdulat. Déri birokra kel a hangzással, rögtönzött ábécé rendjében, az amellé rendelt mozdulatokkal láttatja a zenét. Gesztusai pontosak, keveredik bennük a vadmacska finomsága, ügyessége és valami okos, kaján humor.

Érzéki, már-már buja szóló Szilágyi Erzsébeté. A nyitó képben a földön fekvő táncosnő először karjait mozdítja, s villanásra Fokin A hattyú halála című klasszikusa idéződik bennem: a kifacsart tagok töredezett mozgása a halottin mozdulatlan test fölött. Szenvedélyes, nőies (ha ennek a szónak van még egyáltalán értelme) a Trambulin, e portrévázlat, melyet fehér, furcsán formázott tüllanyagban, fehér topban ad elő szerzője. A tér padlójára egymáshoz illeszkedő fényszilánkok vetülnek, egymás után. A tetszetős mozgású táncosnő játékából erő árad, s az önfegyelmezés feszültsége. Szilágyi a jól vezetett, dinamikus munka végén, frappáns lezárásként, egy határozott lendülettel kiveti magát a térből.

Párkapcsolati dark side: Virág Melinda Téri Gáspárral adja elő Altera Pars (A másik érintett fél) című kettősét. Súlyos, dübörgő, ipari zajok, moraj, metszően éles neszek hangkörnyezetében zajlik ez a nyomasztó gesztusokkal, izgalmas, groteszk jegyekkel díszített táncmű. Az egyszerű feketébe öltözött férfi és a gothic eleganciáját, finoman kidolgozott pántos, mellrészes, tüllrátétes kreációt viselő nő talányos kettősében jellegzetes mozdulatsorok ismétlődnek. A saját arcot vagy a másik fejét körbefonó, keretező, tépő, rángató kezek, a különös szögbe mozduló végtagok szorongatást, (önkéntes) rabságot sejtetnek. Szenvedélyes, küzdelmes, rutinos momentumok terhelte kapcsolat képei villannak fel előttünk, a kreatív kínnak vagy a kín kreativitásának, a keserű érzékiségnek képkockái.

Nem véletlenül kapott közönségdíjat Hair című kettőséért Ivan Estegneev (vélhetően, pontos átírásban: Iván Jesztyegnyejev), ki alkotását Evgeny (Jevgenyij) Kulaginnal táncolta. Sziporkázó, groteszk, a kelet-európai rémkomédia ízeit remekül felvillantó munka ez. Két alakja fehér, porszerűen finom, színes maszattal dekorált jelmezben játszik. A két táncos a kiindulóponton, egy fekete kockán tanyázik, s horgászatot, kézfogást imitáló mozdulatokat hadonászik a semmibe. A kockában egész tárgy-arzenál rejtezik, hogy a következő percekben értelmetlen, de izgalmas funkciójába léphessen. Látunk felbukkanni egy bádoghalat, egy vízzel teli befőttesüveget (amibe a hal sajnos nem fér bele) parókát és ollót, egy kartonlapot, minek közepére beilleszthető az arc - melynek tulajdonosa a lapra festett lángnyelvekkel keretezetten úgy néz ki, mint valami napocska. Az akrobatikus elemekkel bőven tűzdelt darab különc világával ragad meg. Mozaikszerűen egymás mellé rakosgatott elemei meglepnek és szórakoztatnak: finomságuk, esetlenség és elegancia váratlan váltakozása teremt igen erős atmoszférát a két remek orosz színpadán. Arra pedig feltétlenül kíváncsi volnék, mit tud Jesztyegnyejev egy egész estényi futamidővel kezdeni.

A horvát Bruno Isakovic meghökkentő - maga táncolta - szólója ugyancsak az est meglepetései közé tartozik. A fiatal táncos alakja fokozatosan nyílik meg előttünk: eleinte még arcát sem mutatja, csak rövid, fekete dresszbe öltözött teste állatias tekerőzését, calibanos kígyózását látni. A legjobb szólóprodukció díját elnyert, nagyon erős munkából titokzatos erő árad. Isakovic szólója távolról Marie Chouinard mesterműveit idézi. Játékosának ellenállhatatlanul vonzó mozgásában animális és emberi közt, félúton egyensúlyoz. A rejtőzködő test végig nem nyílik ki teljesen, nem adja meg vagy át magát. Mint egy furcsa, egzotikus élőlény: látványával hökkent, igéz, hipnotizál. Isakovic nem csupán tehetséges, érdekes táncos, de karakterépítésben is jeleskedik. A rövidre szabott időben virtuózul épít fel valami különlegeset.

Buday Melinda és Fülöp Ágnes Képz/lelet című produkciója az előadók koreográfiája: konkrét, tiszta szerkezet kalodájába zárják munkájukat. Meglepetés nincs, a tánc első pillanataitól átlátható a „történet". A nyitányban egyikük fekete ruhában áll előttünk, hatalmas árnyéka a háttér fekete függönyére vetül, partnere mögötte tűnik fel, hogy két átjárása során egy földön fekvő nadrágot, majd egy inget vegyen alsóneműjére. A záró képben a másikuk áll előttünk, s társa jár keresztül a téren. Ami a kettő közt van, az kísérletfüzér szimmetriával, tükörképpel. Játékos, de nem különösebben sajátságos ez a tánc, tapogatózik a lehetőségek közt, s azt tulajdonképp tetszetősen teszi. Buday és Fülöp jó mozgású táncosok, kettős-értelmezési futamaikban értelem és érzelem, néhol egy-egy üresjárat. Ahhoz, hogy az ember hosszú másodpercekig szinte meg se moccanjon a színpadon, úgy, hogy a nézői figyelem ne apadjon el, perzselő aura, átütő személyiség szükséges: olyasféle, mint a záró szám szólistájáé.

A közönségdíjas szóló, Katarzyna Sitarz bizarr, álomszerű munkája az est utolsó darabja. Játéka szokatlan hanganyagában hárfaszó és gyerekzsivaj, andalodás, és meghökkentő részletek. Sitarz terébe apró labdák gurulnak, pattognak be, a táncosnő szájából, ruhájából üveggolyókat potyogtat. Gyermekkor furcsa emlékképeit idézi ez a tehetséges szóló, melynek, valami érthetetlen okból az Amikor az utolsó gyertya kialszik címet adta alkotó-előadója. A lengyel táncosnő erős képei, remek, szinte virtuóz tánca magával ragad, s képzettársításokra, emlékezésre sarkallja a szellemet. Sitarz szenvedélye, a testéből áradó erő, szólója szellemes felépítése a pusztán a tánc minőségére fókuszálók szemét is jóllakatja.

A SzólóDuó Fesztivál 2007 díjai

Legjobb szólótánc produkció:

Blind Emotion (Vak érzelem)
Koreográfus, előadó: Bruno Isakovic

Legjobb duótánc produkció:

In loving (Szerelemben)
Koreográfus: Saga Siguroardottir

Előadók: Eva Maria Kupfer, Saga Siguroardottir

Közönségdíj:

When the last candle is blown out... (Amikor az utolsó gyertya kialszik...)
Koreográfus, előadó: Katarzyna Sitarz

Hair (Haj)
Koreográfus: Ivan Estegneev
Előadók: Ivan Estegneev, Evgeny Kulagin

Az Orkesztika Alapítvány különdíja:

Altera pars (A másik érintett fél)
Koreográfus: Virág Melinda
Előadók: Téri Gáspár, Virág Melinda