És lőn sötétség

A Black Comedyt 1965-ben írta Peter Shaffer (az Equus és az Amadeus szerzője). Három év múlva Magyarországon (a Madách Színházban) is bemutatták a darabot, amely azóta is visszatérő repertoárdarabja a magyar színházaknak (vagy az eredeti angol címmel, vagy a Játék a sötétben magyar címmel játsszák.) Többnyire az igényes szórakoztatás lehetőségét látják benne a színpadra állítók.

Nincs ez másképp Kaposvárott sem. Mohácsi János rendezése ugyanis elsősorban a bohózati összetevőt működteti - remekül - az előadásban. A darab sikerének nyilván az alapötlete a kulcsa. A történet egy totális áramszünet idején játszódik (kiment a ház főbiztosítéka). És hogy a teljes sötétben zajló események láthatók legyenek, Shaffer megfordítja a viszonyokat: amikor a történet szerint világos van, akkor a színpadon sötét van (az előadás első néhány percét hangjátékszerűen követhetjük). És amikor elmegy az áram, akkor a színpadon világosság gyúl, hogy a nézők is láthassák, amit vaksötétben tesznek a szereplők.

Akkor szakad a lakás bérlőjére, Brindsley Millerre (Sarkadi Kiss János) a sötétség, amikor élete egyik legfontosabb estéjére készül. Bejelentkezett hozzá ugyanis Georg Bamberger (Karácsony Tamás) a milliomos műgyűjtő, és a fiatal szobrász azt reméli, hogy sikerül néhány alkotását eladni neki. Közben várják a mennyasszonya, Carol Melkett (Czene Zsófi) apját is, akivel nem találkozott még a fiú. A fiatalok tervezett házasságukhoz szeretnék Melkett ezredes (Némedi Árpád) hozzájárulását elnyerni. A váratlan áramszünetben bekopogtat Miss Furnival (Márton Eszter), a szomszédasszony, aki egyszerűen fél a sötétben. De a nagyobb bajt az okozza, hogy váratlanul hazaérkezik Brindsley társbérlője, Harold Gorringe (Kelemen József), akinek bútorait - a férfi tudta nélkül - a fiatalok kölcsönvették, hogy jobb benyomást tegyenek a milliomosra és az apára. Így a sötétség leple alatt kényszerűen elkezdődik a bútorok visszacserélése.

Ez az a részlet, amelyben egyértelműen eldől, hogy nagyszerű előadással (biztos sikerrel) van dolgunk. Pontosan eltervezett, remekül kivitelezett az a képzelt sötétben végrehajtott „mozgásbalett", amelyet Sarkadi Kiss János mutat be a különböző berendezési tárgyakkal. Hátborzongatóan mulatságos helyzetek születnek. Ezeknek többnyire Melkett ezredes a szenvedő alanya. Némedi Árpád elkeseredett harcot vív a folyton alakot váltó bútorokkal, amelyek újabb és újabb csapást mérnek rá, de ő - mint egy kemény hadfi - újból és újból talpra áll. Remek betét, ahogy Kelemen József a telefonnal bajlódik: megpróbálja a sötétben újbólés újból az asztalra rakni, nem tudja, hogy annak márványlapját leemelte róla a szobrász, így a makacs erőfeszítésnek csak az lesz az eredménye, hogy a telefonzsinór kibogozhatatlanul rátekeredik az asztal vázára. És amikor ezt is vissza akarja vinni Brindsley, akkor a vezeték kifeszül a szobában, előbb elkezd kiszakadni a falból, majd legyűrhetetlen akadályt képez.

Közben Carol Melkett - vizuális memóriájára támaszkodva - megpróbál italokat keverni. Persze a sötétben senki nem a saját poharát kapja. Így iszik életében először alkoholt Miss Furnival, a baptista lelkész lánya, aki mindeddig büszkén hirdette antialkoholizmusát. Az „elvesztett szüzesség" után később már maga kever magának italokat a sötétség leple alatt. Márton Eszter nagyon finom, mégis hatásos eszközökkel mutatja be az asszony lerészegedésének történetét, amelyben eleinte bocsánatkérően van jelen a társaságban, ahol nem is érti, hogy mi történik vele. Néhol földrengésre gyanakszik, máskor az egyre szaporodó inzultusokon mosolyog. Végül valamiféle apokaliptikus látomás szakad ki a gyermektelen, magányos asszonyból a bevásárlóközpontokat elárasztó rácsos babakocsikról.

Újabb fordulatot akkor vesz a felfordulás, amikor a sötétség leple alatt megérkezik Brindsley egykori szerelme, Clea (Grisnik Petra), akit eleinte csak a fiú vesz észre, később mások is gyanakodni kezdenek. És az egyre több furcsa jel általános érzelmi felforduláshoz vezet, amelyben a kapcsolatok a színüket vesztik és a visszájukra fordulnak. Kiderül, hogy Brindsley még mindig Cleát szereti, és hazudott róla az új mennyasszonyának, hogy nem jelentett semmit számára az előző kapcsolata. De arra is fény derül, hogy Harold Gorringe többet érez a férfibarátságnál a társbérlője iránt. (Kelemen József nagyon finom eszközökkel, mégis mulatságosan jelzi Harold homoszexualitását, inkább a kapcsolatok abszurditására irányítva a figyelmet.) A már-már érzelmi megaláztatásig hatoló vallomások egyfajta emberi apokalipszist vázolnak fel.

Ennek némi politikai színezetet ad, hogy a végül megérkező villanyszerelő, Schuppanzigh (Serf Egyed) (az eredeti darabbal ellentétben) egy fasiszta nézeteket valló emigráns német. „Ordas eszméi" általános felhördülést okoznak. Mégis rá vannak utalva a szereplők. Így a náci villanyszerelő az utolsó jelenetben egy fényt generáló szerkezettel ül a színpad elején, és bekapcsolásának procedúráját a bibliai Teremtéstörténet szavaival kíséri. És lőn sötétség...

Peter Shaffer: Sötét komédia

Csiky Gergely Színház, Kaposvár

Fordító, dramaturg: Mohácsi István
Díszlet: Khell Zsolt

Jelmez: Remete Kriszta

Fény: Bányai Tamás

Zene: Kovács Márton

Rendező: Mohácsi János

Szereplők: Sarkadi Kiss János, Czene Zsófi, Márton Eszter, Némedi Árpád, Kelemen József, Serf Egyed, Grisnik Petra, Karácsony Tamás