A szent és a profán, avagy alkoholmámor harangzúgásban
Hű, de messze van Petuski! - Stúdió „K"
Harangzúgás. Üvegcsörömpölés. Venyicska, a menthetetlen alkoholista lassan kúszik elő egy óriási üveghalomból - vörösboros, fehérboros, csemegeboros, zubrovkás, vodkás, korianderes vodkás, ürmös, sörös és még ki tudja milyen üvegek alól. Venyicska részeg. Nem most - mindig. A kérdés csak az, hogy mennyire. Ez természetesen nagyban függ az elfogyasztott alkohol mennyiségétől, milyenségétől, valamint a fogyasztás módjáról. Nagyszerűen lehetne ezt egy görbén ábrázolni
A rendező-főszereplő Tamási Zoltán jó érzékkel dolgozta össze a két szöveget: a Walpurgis-éj néhány részletét emelte be a Moszkva-Petuski kerettörténetébe, az egyre misztikusabbá váló vonatút (ön)dialógjába. Az előadás szövegében Jerofejev kisregényének romantikája keveredik drámájának tiszta máshogy gondolkodásával - transzcendentális romantika és érthetetlen őrület ötvöződik a színpadon. Túlvilági őrület, őrült túlvilág.
Forrás: studio-k.hu
Venyicska napjának több jelenete is megjelenik előttünk: a főszereplő társai ebben Kakasy Dóra és Homonnai Katalin - a színlap szerint angyalok. És amikor épp nem más figurákat játszanak a fából és vasból készült, padként, kupéként és bárpultként is kiválóan működő díszlet mellett-felett-mögött-alatt, akkor tényleg angyalok, akik óvják, védik, kísérik Venyicskát kocsmáról kocsmára, pohárról pohárra, állomásról állomásra - életből halálba. Értik Venyicskát - és ezzel talán csak ők vannak így. Vagy inkább csak ők mernek így lenni. Mert Venya egészen egyszerűen az elképzelhető legfolyékonyabb rendszerkritika, ráadásul - az erős dramaturgi munkának köszönhetően - nem csupán a szovjet rendszeré, hanem minden olyan társadalom- és szabályrendszeré, amiben egy kicsit is jelen van az emberi hülyeség. A hülyeség, aminek Venyicska - bár a normális felől nézve pont ő a nem normális - a tökéletes ellentéte, nemcsak az alkoholról és annak hatásairól való analitikus gondolkodása, hanem feltűnő műveltsége miatt is.
Forrás: studio-k.hu
De mégsem ez a műveltség, nem a rendszert kritizáló irónia kerül az előadás középpontjába, hanem a Transzcendentális megjelenése a Mindennapban, az elme hasadékából kibújó két angyal, az önmagán keresztül a túlvilággal párbeszédet folytató Venyicska, és a halál pillanata: a megnyújtott, véget érni nem akaró utazás, a mindent elöntő emlékkép- és gondolatfolyam, aminek a végén nem fény van, hanem árnyék, az alkoholos üvegek árnyéka: a régen várt, hőn áhított Kreml árnyéka.
Itt ér tehát véget a rángatva indult vonatút, Venya álmaiban, a Kremlnél. Elmúlik a hiány, az álom, elmúlik Venya - és vele együtt remegése, szomorúsága, egyedülléte. Az angyalok üveg-harangot kongatnak - így válik eggyé a kezdőkép kettőssége: a Szent és a Profán hangja, a zúgás, a csörömpölés - az evilági és a túlvilági öröm.
Hű, de messze van Petuski!
Stúdió „K"
Venyegyikt Jerofejev Moszkva-Petuski című kisregényének és a Walpurgis-éj című tragikomédiájának felhasználásával
Színpadra alkalmazta, rendezte: Tamási Zoltán
Szereplők: Tamási Zoltán, Kakasy Dóra, Homonnai Katalin
