Balettkomédia a „táncosok koreográfusától
Hérold–Ashton: A rosszul őrzött lány – Magyar Nemzeti Balett
A népszerű, nagy szériát megélt balettek sokszor inspirálják későbbi korok koreográfusait a művek felújítására, újraalkotására. A ma táncszínpadon látható legrégebbi balett-komédia, A rosszul őrzött lány az egyik legjellemzőbb példa erre.
A darab több mint 220 évvel ezelőtti eredeti változatának koreográfusa, Jean Dauberval (1742–1806) a párizsi opera neveltje volt: 1761-ben debütált, és hamar vezető táncos, majd balettmester lett. A nagy balett-reformátor, Jean-Georges Noverre híve volt, munkáiban az ő elméleteit követte. A rosszul őrzött lány máig a legismertebb balettje, 1785 és 1791 közötti bordeaux-i működése idején alkotta. A bemutató dátuma (1789. július 1.) miatt korábban szokás volt ezt a darabot „forradalminak” minősíteni, pedig nem az, hiszen nem próbált társadalmi igazságtalanságokra rámutatni vagy reformokért kiáltani (ellentétben például a korszak politikailag valóban jelentős színművével, a Figaró házasságával). A balett ma már muzeális értékkel bír, saját korában azonban sokkal inkább „kortárs” alkotás lehetett, még ha némi mesei elemmel is átszőve. Falusi környezetben játszódik, némiképp eszményített, de mégis típusos, csetlő-botló valós figurákkal, akikben a kor embere akár konkrét karaktereket is felismerhetett. Librettója Colas, a szegény, de kedves parasztlegény és Lise, a módos parasztlány sikeresen beteljesülő szerelmét meséli el. Simone anyó, Lise anyja, lányát a tehetős Thomas gazda bárgyú fiának, Alainnek ígéri. Lise azonban nem nyugszik bele a döntésbe, kitart szerelmese mellett, akivel sok humoros helyzet után és némi szerencse révén végül egymáséi lehetnek. A balett zenéjét akkoriban népszerű társastánc melódiák szolgáltatták, a szövegkönyv és a koreográfia azonban Dauberval munkája volt, és az összes későbbi feldolgozás is szorosan ezt követte.
Fotó: Dusa Gábor
A darab korabeli sikerét a jól követhető, szórakoztató történet mellett a koreográfia színvonala is indokolhatta. Dauberval demikarakter táncosként aratta legnagyobb diadalait, így nem véletlen, hogy alkotóként is egy ilyen jellegű darab bizonyult legmaradandóbb sikerének. Mesteréhez, Noverre-hez hasonlóan, műveiben maga is ötvözte az akkoriban jelentős fejlődésnek induló tánctechnikát és a színjátszást. A rosszul őrzött lány azonban ilyen szempontból sem tekinthető reformdarabnak, hiszen bemutatója idején ez a „forradalom” már lezajlott a balettben; Noverre újításait a kosztümök, a koreográfia, a cselekményvezetés és kifejezés terén ekkorra már sokfelé ismerték és el is fogadták.
A darab eredeti koreográfiája nem maradt fenn, jelenlegi formája csak a cselekményében azonos a hajdanival. Számos feldolgozásban továbbélt azonban, maga Dauberval is több helyen betanította. Később három legjelentősebb tanítványa – Salvatore Vigano (a choreodramma atyja), a bécsi és párizsi karriert befutó Jean-Pierre Aumer és az orosz balettképzést megteremtő Charles Didelot – is színre vitte. A zene az újabb változatokban sokáig Ferdinand Hérold munkáján alapult, aki a korábbi táncdallamokat ismert operarészletekkel helyettesítette. Az elmúlt több mint 200 évben több kiváló koreográfus is elkészítette saját verzióját, a XX. században a legnagyobb sikert Frederick Ashton (1904–1988) a Royal Ballettel bemutatott változata aratta. A brit koreográfus, az angol balett egyik legjelentősebb egyénisége, Marie Rambert iskolájából indult. Rambert a világhírű Gyagilev-együttesnél működött, majd később saját londoni stúdiójában oktatta a klasszikus balett-technikát. A Gyagilevnél töltött évek után önállósította magát Ninette de Valois is, aki szintén Londonban nyitott iskolát, és távlati célja egy nagy angol balett együttes létrehozása volt. Ashton az 1930-as évek közepétől dolgozott együtt Ninette de Valois egyre növekvő létszámú társulatával. Remek klasszikus iskoláját kamatoztatva hamar koreografálni kezdett, társigazgató, majd igazgató lett az akkor már Royal Ballet nevet viselő együttesnél. A Rambert és a de Valois iskolából kikerülő művészek révén remek táncosanyag állt a rendelkezésére. A társulat legragyogóbb balerinája, Ashton múzsája, Margot Fonteyn volt, a színvonalat azonban a később innen elindult alkotó-tehetségek is visszaigazolták. John Cranko és Kenneth MacMillan saját alkotásaikban továbbvitték az angol balettre és Ashtonra jellemző színházi vonalat; elég ha Crankótól az Anyeginre, MacMillantól a Mayerlingre gondolunk – az utóbbi években mindkét darabot bemutatta a Magyar Nemzeti Balett.
Ashton a legszélesebb spektrummal bíró brit koreográfusok egyike volt, cselekményes és szimfonikus műveket egyaránt alkotott, és régi nagy balett sikereket is felújított; többek között A rosszul őrzött lányt is, 1960 januárjában. A darab Magyarországon is az ő koreográfiájában vált ismertté. A Pesti Magyar (később Nemzeti) Színházban ugyan már 1839-ben bemutatták egy változatát az akkori táncmester betanításában, a fogadtatás azonban kedvezőtlen volt. Az Operaházban is csupán egyszer, a Kubai Balett vendégjátéka alkalmával került színre 1966-ban. Ashton koreográfiáját 1971. március 28-án és 30-án mutatta be először az Operaház balettegyüttese. A főszerepeket a társulat vezető szólistái, Kun Zsuzsa, Róna Viktor, Fülöp Viktor és Sipeki Levente, illetve a második szereposztásban Orosz Adél, Dózsa Imre, Pethő László és Forgách József táncolták. Ez a nagyon sikeres változat hosszú ideig volt műsoron, és többször fel is újították. Az, hogy A rosszul őrzött lány évtizedekig megmaradt nálunk táncszínpadon, nagyon is érthető. Az Opera balettegyüttesének egyrészt jól áll a darab, hiszen mindig is bővelkedett egyéniségekben. Másrészt, bár a háború utáni nagy táncos generáció elsősorban az orosz-szovjet klasszikus–neoklasszikus baletteken nőtt fel és erősödött meg, a Nádasi-Harangozó iskola muzikalitása, kifinomultsága, humora és kitűnő technikai alapjai révén könnyedén tudott interpretálni egy jellegzetesen angolszász koreográfiát is. Az utánuk jövők pedig folyamatosan vették át a darabot, a legkiválóbbaktól tanulva be a szerepeket. A mostani operaházi felújítás során alaposan leporolták a balettet, a koreográfia változatlan maradt, a jelmezek és a díszlet azonban teljesen megújultak, éppen az eredeti, 1960-as londoni bemutató tervei alapján.
Fotó: Dusa Gábor
Ferdinand Hérold – Sir Frederick Ashton: A rosszul őrzött lány
Magyar Nemzeti Balett
Librettó: Jean Dauberval
A zenét átdolgozta: John Lanchbery
Díszlet, jelmez: Osbert Lancaster
Szcenika: Juhász Zoltán
Karmester: Szennai Kálmán
Koreográfus: Sir Frederick Ashton
Színpadra állította Alexander Grant, Jane Elliott
Próbavezető balettmester: Nagy Zoltán, Volf Katalin, Castillo Dolores
Szereplők: Komarov Alekszandr / Bajári Levente, Pap Adrienn / Radinya Dace / Felméry Lili, Oláh Zoltán / Bakó Máté / Medvecz József, Balogh Béla / Nagyszentpéteri Mikós / Merlo P. Andrea, Kerényi Miklós Dávid / Katona Bálint / Koháry István, Lajti Gábor / Gefferth Balázs, Várkonyi Zoltán / Nádasdy András, Szegő András / Banka Viktor, Séra Mónika, Antal Tünde, Dienes Ilona, Pőcze Eszter, Riedl Ágnes, Vdovicheva Tatjana, Krupp Anna, Rotter Bianka, Higgins Jaclyn Ann, Kazinczy Eszter, Jeneses Andrea, Nagy Nemes Zsófia / Somorjai Enikő, Deák Dóra, Varga Judit, Pazár Krisztina, Bacskai Ildikó, Juratsek Julianna, Pisla Artemisz, Carulla Leon Jessica
