A pillangó kiszolgáltatottsága

Horváth Csaba fizikai színházi előadásait a Forte Társulat tagjaival (akik most már a székesfehérvári társulat szerződéses tagjai is egyben), a most végzős fizikai színházi rendező osztály hallgatóival és egy-egy színházzal együttműködésben hozza létre. Üdvös konstrukció ez, ha ily módon egyre több színházban, egyre több társulat vehet részt abban a fajta munkában, amit a fizikai színház jelent. És ezzel együtt egyre több néző ismerkedik meg a színházi kifejezés egy számára addig ismeretlen nyelvével, kódrendszerével, stílusával. Ahogyan most is, a székesfehérvári Pillangóval.

Móricz Zsigmond 1924-ben született regényéből Gyökössy Zsolt írt színpadi változatot, melyet ötvenhat évvel ezelőtt láthatott a közönség utoljára színházban, ez idő alatt csak mozivásznon: két filmváltozat is készült belőle, 1971-ben és 2012-ben. Horváth Csaba koreográfus feldolgozásával egy igazán izgalmas, modern és autentikus változat született meg a szegény fiú és a szegény lány lehetetlennek tűnő szerelmének történetéből. Óvatosan, de jó érzékkel és szándékkal idill a címe az eredeti műnek és a színpadi változatnak is, hiszen bár a szerelem győzedelmeskedik a valóság felett, e győzelem inkább tündérmesébe illő, mint a történet egészéből következetesen kibomló befejezés. A szerelem beteljesülése elé gördülő akadályok ugyanis valóságosak és erősek, hatalmas súllyal nehezednek a főhősök vállaira. Nemcsak a szerelmesek csökönyösségéről, büszkeségéről, félreértésekről, féltékenységről van szó, ha akadályokra gondolunk, hanem egy szinte legyőzhetetlen súlyról: a szegénység terhéről. „A szegíny ember nem is él, csak van." Olyan erő ez, ami kiszolgáltatottá tesz – aki szegény, az a legszegényebb. Éppen ezért: „a szegény legény gazdag jányt vegyík el, a szegíny jány meg módos legínyhez menjík" – tartják a szülők, és mindent meg is tesznek ennek érdekében. Az előadásban, ahogy a regényben is – hiába a hirtelen jövő mesés happy end: az utolsó pillanat boldogsága hihetetlen a körülmények, a valóság, a társadalmi és anyagi helyzet általi meghatározottság súlya mellett. A regény utolsó mondata („És a hó vastagon hullott a debreceni kövér házakra, angyalok rázták boldogan, ragyogón, és tündérek csengettek víg muzsikát.") kilóg, szinte leszakad a szöveg egészéről. Az előadásban a merénylet tervétől, vagyis Zsuzsika szerelmi őrületének kezdetétől a világot mintha a boldogtalan, szinte tébolyult szerelmes szemén keresztül látnánk: a menyegző groteszk tánca, a kitartott pillanatok, a maszkának öltözött lány leleplezésének gyors, pergő, szaggatott, kitekert mozdulatai már a Zsuzsikában forrongó szenvedélyt vetítik rá a külvilágra. Távolodunk a valóságtól. És itt talán megtörik az előadás felépített rendszere. Elkanyarodik a történet másfelé, mint amerre a kivájt medret látnánk. A kontraszt hat az idill ellen. Hiszen a történet nem a szerelemről, hanem szegények szerelméről szól. És itt az előbbin a nyomaték. A kiszolgáltatottság kap különös hangsúlyt, ez ellen küzd egy fiatal, törékeny, rebbenékeny kislány minden konoksága, és egy méla, bús fiú csöndes kitartása – igazából tudjuk, hogy reménytelenül. És ez lehet az, ami annyira ismerőssé, maivá teszi a szerelmi idill történetét 1924-ből. Az anyagiaknak való kiszolgáltatottság és a reménytelenség érzése.

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/6. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):

Az aktuális szám 495 Ft

Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft