A Horda hátulról, elölről
Horda; Horda 2 – Nemzeti Táncszínház, Közép-Európa Táncszínház, Káva Kulturális Műhely
A Közép-Európa Táncszínház, a Káva Kulturális Műhely, illetve a Nemzeti Táncszínház közös produkciójában készült, a Horda2-, amelynek kiinduló pontjául a Közép-Európa Táncszínház Kun Attila koreografálta előadása, a Horda szolgált. Sándor Zita mindkét produkcióról ír.
A Nemzeti Táncszínház csarnokában üldögélünk párnákon és babzsákfotelekben. Csoport vagyunk, de azért nem annyira; a közös érdeklődés tart össze minket, de egymásról nem sokat, csak esetleges információkat tudunk. A babzsákfoteles hangulat nem ragad(hat) el minket, mi mégiscsak komoly felnőttek vagyunk: Takács Gábor (a Káva Kulturális Műhely színész-drámatanára) világosan el is mondja, hogy itt középiskolásoknak szánt kalandról van szó, emiatt egy kicsit különleges bánásmódban lesz részünk.
A rövid bevezető, a „szerepek leosztása" után el is kezdődik a játék. Kettős keret bontakozik ki: a táncszínházi nevelési projekt egy színházlátogatás történetébe ágyazva valósul meg, egy fiktív színházban vezet körbe minket az igazgató, s a kissé pontatlanra tervezett vezetés közben egy táncpróbát is megtekintünk. A rávezető feladatok a tánc és az ember természetes, közeli kapcsolatát boncolgatják, tudatosítják; ehhez kapcsolódva az igazgató azt hangsúlyozza, hogy a közönséget igyekszik közel hozni a tánchoz (és fordítva). Egy páros játékban igyekszünk helyzetekről, szituációkról mesélni egymásnak szavak nélkül, csak a testünket használva, majd elindulunk az exkluzívnak ígérkező színházbejárásra. A meglehetősen ideges, nézeteit és saját fontosságát csüggesztően ismételgető igazgató saját táncosait meglepve vezet be minket a táncpróbára – ahol végül nem a táncosok, hanem ő lepődik meg a leginkább. A már láthatólag jó ideje magára hagyott New York koreográfia helyett a csapat a próbatáblán nem jelölt, sajátabbnak tekintett másik darabon dolgozik, a Hordán. A fülünk hallatára éleződik ki az igazgató és a koreográfus igencsak személyes konfliktusa, mely számos forrásból táplálkozik: művészeti hitvallást érintő és világnézeti különbségekből; egymástól való függőségi viszonyokból, beosztott-főnök, régi barát-újoncok közötti kapcsolatból; konszenzusra törekvő vagy autokrata vezetést előnyben részesítő irányítási módszer különbözőségéből; kommunikációs-szervezési problémákból. E számtalan, vitára alkalmas felületből csak annyit érintünk, amennyi a programban részt vevő csapatot éppen érdekli, amelyik nem mozgatja meg a tagok nagy részét – vagy amire a táncosok és színész-drámatanárok nem kérdeznek rá – az a háttérben marad.
A csoport természetesen a táncosok oldalára áll, és segít a Horda befejezésének kidolgozásában. Kisebb csapatokra bontva a horda fogalmát a táncosokkal igyekszünk tisztázni, s a közös gondolatainkat valamiféle mozdulatba, gesztusba belesűríteni. Mindenki hozzáadja a magáét, egy kis közös koreográfiát készítünk. Megtapasztaljuk, hogy egy picike és egyszerű mozdulatban mennyi jelentés bújhat meg: a kézfejünkkel cikázunk, ám nem csak egyszerűen hadonászunk, hanem embereket utaztatunk hullámvonaton, akiket egyrészt szórakoztatni kell, hegyeket és völgyeket eléjük varázsolni, ugyanakkor vigyázni kell rájuk, nehogy leessenek. A hétköznapi tárgyakkal biztosan és ügyesen bánó kezek megremegnek a feladat végrehajtása közben. Az egyszerű mozdulatok nehézzé és jelentésessé válnak – mekkora koncentrációt igényel ez a szórakoztató-óvó játék, még a legártatlanabb kanyarban is!
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/3. számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft
