Félúton
Peregrinusok – Közép-Európa Táncszínház
Az idén 25 éves Közép-Európa Táncszínház különleges bemutatóval készült az évfordulóra. A Peregrinusok című est három koreográfus és nyolc táncos közös munkájából született. Mészáros Máté, Zachár Lóránd és Kun Attila nemzetközi utazásaik tapasztalatait mutatják be a három egyfelvonásos darabban, mely 2014. április 2-án volt először látható a Művészetek Palotájában. Az előadás az évforduló tiszteletére reflektál a társulat eddig megtett útjára, és kijelöli az iránykeresés lehetséges útjait. Dohy Anna írása.
Mészáros Máté: A kezemet a fejembe hajtom
Napfelkelte képeivel kezdődik a Peregrinusok első felvonása. Ahogy a színpad hátulján megjelenő, majd fokozatosan szélesedő fénysáv erősödik, úgy kelnek életre a táncosok is. Gördülékeny, szinte a saját súlyuktól vezérelt mozdulataik a fény növekedésével egyre magasabbra törnek, míg fekvő pozícióból ülő, majd álló helyzetbe nem kerülnek. Az életre születés lírai képei ellentétben állnak a harmadik felvonás Kun Attila által koreografált, halált idéző záróképeivel.
Mészáros Máté koreográfiáját a kettősség jellemzi. A táncosok mozdulatai hol puhák, gördülékenyek, költőiek, hol pedig civil futkosásból, verekedésből, lökdösődésből és durvaságból épülnek fel. A mozdulatok se nem stilizálják, se nem rejtik el a test testiségét, nyersességét.
A zene szinte végig egyetlen monoton, néha gyengülő, néha erősödő hangból áll, csak a napfelkelte képeit festi alá tengerzúgásra emlékeztető dallam. A tánc a zenéhez hasonlóan egyetlen összefüggő folyam, nem törik meg szünetek, csak hevesebb és elcsendesülő részek váltakoznak. Különleges epizódja a koreográfiának, amikor a táncosak elszórtan állnak a színpadon, kisebb-nagyobb csoportokban egyszerre mozdulnak, de végig van köztük néhány táncos, aki mozdulatlanul áll: ők nyújtanak nyugvópontot a néző tekintetének és viszonyítási alapot a mozgó testek értelmezéséhez.
„A könnyű út nem választható" – írja honlapján Wim Vandekeybus, (akinek társulatában, az Ultima Vezben Mészáros Máté is táncol. Mészáros, úgy tűnik, valóban hazahozta nemzetközi tapasztalatait: táncosaitól hihetetlen fizikális erőnlétet vár el, koreográfiája bővelkedik az akrobatikus, sőt veszélyes elemekben is. A táncosok nemcsak a saját testüket mozgatják, hanem egymásét is. Megtámasztják a másikat, vagy hagyják akadálytalanul átgördülni egymás mozdulatait egyik testről a másikra. Hierarchikus különbségeket szül köztük az, hogy ki mennyire ura a saját és a másik táncos testének, ami létrehoz egy töredékes narratívát is. Két férfikarakter ellentéte már az első jelenetekben elkezd kibontakozni, amikor a körben sétáló csoportból az egyik mindig lelök a földre egy-egy táncost, a másik pedig fölsegíti. Az ellentét a darab utolsó, megállított képében élesedik ki tisztán, amikor a győztes táncos a másik fölé magasodva áll, míg az lassan összeesik.
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/3. számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft
