Hagyomány és újítás
Peregrinusok – Közép-Európa Táncszínház
A Népszínház Táncegyüttes utódaként létrejött Közép-Európa Táncszínház éppen 25 évvel ezelőtt (1989. március 29-én) mutatkozott be a Tavaszi Fesztiválon Bognár József, Énekes István, Janek József és Szögi Csaba koreográfiájával, az Egy kiáltás képeivel. Negyedszázaddal és néhány nappal később az ünnepi bemutatón Mészáros Máté, Zachár Lóránd és Kun Attila egyfelvonásosait Peregrinusok címmel láthatta a közönség a Művészetek Palotájában. Az egyszerre hagyománykövető és újító jelzők nemcsak a Közép-Európa Táncszínház jubileumi előadására igazak, de az együttes egészét is jól körvonalazzák. Meszes Tímea írása.
A Közép-Európa Táncszínház, ahogy az honlapján is olvasható, vállaltan e közép-kelet-európai régió kultúrájából és mozgásvilágából táplálkozik. Az elmúlt 25 évben a társulat többször is irányt váltott. Csökkent a kezdetben igen erős folklór-meghatározottság, miközben ma is alapvetően a hazai és a régió táncos hagyományaiból táplálkozik, ötvözve azt a kortárs tánc különböző irányzataival. A KET folyamatos kapcsolatot tart fenn korábbi tagjaival és koreográfusaival, ezzel ápolva a társulati lét hagyományait. A Peregrinusok című est éppen azt mutatja, hogy a társulat egyben nyitott is az újdonságokra és képes a megújulásra.
Mészáros Máté A kezemet a fejembe hajtom című egyfelvonásosával indul az est. Az üres teret hátulról világítja be egy sejtelmes fény, innen érkeznek a földön gurulva, mászva a táncosok. Sem zene, sem a tér vagy a jelmezek nincsenek jelentéssel fölruházva; Mészáros Máté koreográfiájának középpontjában a test, a mozdulat áll. A táncosok a talajon és onnan fölkelve is folyton összekapaszkodnak, különböző alakzatokat hoznak létre, majd a „kupacból" mindig kiválik egy ember, ezzel bontva meg az egységet, ami újabb alakzatok létrehozását motiválja. A hét táncos olyan, mintha egyetlen élő organizmus voljna, ami a sejtek intenzív összekapcsolódásával, szétválásával és újbóli összetapadásával tartja életben magát. Mindeközben a „kupacban" maradás állandó harc, küzdelem, ez adja a táncmű lendületét. Éteri a fény, s a zene is – mint a Tragédia falanszter jelenete táncban elmondva.
Munkájában Mészáros Máté Márai Sándor Sakk című verses játékából indult ki. Habár ebből a néző az ajánló olvasása nélkül semmit nem sejthet, a Márai-mű egy idézett mondata igen pontos leírását adja az előadásnak: „az élet minden pillanatában ellenállásba ütközünk, s folyamatos alkalmazkodásra kényszerülünk". Mészáros Máté úgy bánik a táncosok testével, mint egy kirakós játékkal, ami magában is minden irányba hajtogatható. Hihetetlen technikás emelések, ugrások tarkítják az amúgy is intenzív mozgást. A MÜPA nem csekély méretű színpadának minden négyzetméterét átszelik a szereplők, mindezt látszólagos könnyedséggel. Lenyűgöző dinamizmus, ritmikusság és pontosság árad a színpadról. A táncosok technikai felkészültsége és testi képességeik egytől egyig kiválóak.
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/3. számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft
