Vétkek és mentségek
Székely Csaba: Bányavakság – Csiky Gergely Színház, Kaposvár, Pécsi Nemzeti Színház
Úgy tűnik, hogy Székely Csaba drámatrilógiájának második darabja, a Bányavakság is a magyar színpadok repertoárdarabja lett, hisz Sebestyén Aba és Csizmadia Tibor után Bérczes László is színpadra vitte. Rendezése a kaposvári Csiky Gergely Színház és a Pécsi Nemzeti Színház közös produkciójaként jött létre, így mindkét városban játsszák.
A Bányavakság éppúgy kiállta az újabb színrevitel próbáját, mint a Bányavirág. Kiderült, hogy a mégoly sikeres marosvásárhelyi ősbemutató és a magyarországi bemutató után is vannak titkai, egy újabb előadás új színeket és új összefüggéseket képes kibontani belőle.
Bérczes László nyilván Martin Mcdonnagh és Csehov felől közelített a darabhoz, hisz előző két rendezése a Vaknyugat, illetve a Cseresznyéskert volt, az a két dráma, amely a szerző által is hangoztatva a Bányavakság előképeinek tekinthető. Így rendezése nem különösebben hangsúlyozza az erdélyi tematikát, inkább olyan a lét peremére szorult hétköznapi emberekről beszél, akik hasonlóképpen élik meg a kilátástalanságot és a helyzetükkel szembeni tehetetlenséget Írországban, Erdélyben és Magyarországon – bárhol a világon.
Ezzel némileg módosulnak a darab hangsúlyai. Székely Csaba Bányavidék-trilógiájának mindegyik darabja egy-egy tabut feszeget. A Bányavirág az idilli Erdély képpel helyezi szembe a székelyek között hatalmas öngyilkossági arányt (s a tömegméreteket öltött alkoholizmust), a Bányavíz a papi pedofília kérdését hozza szóba, a Bányavakság pedig a román-magyar ellentétekről beszél. A dráma csúcspontja az a gyilkosságba torkolló jelenet, amikor a román és a magyar főszereplő a több évszázados nemzeti sérelmeket vagdossa egymás fejéhez. (Különösen izgalmas lehetett ez Marosvásárhelyen, ahol közel hasonló arányban él a két nemzetiség.)
Bérczes László rendezése azonban nem a nemzetiségi ellentétekről akar beszélni. Ez csak az egyik szín a sok között, amelyek arról festenek összetett képet, hogy mindenkinek van valami baja a másik emberrel, és hogy az egymásra utaltságuk ellenére végül valamennyien a magányba hullanak (és talán a pusztulásba is). Bérczes tehát – Mcdonnagh-ra gondolva – nemcsak általánossá tágította a falusi panorámát, hanem némiképp fel is erősítette Székely Csabában a csehovi előképet, hogy az emberi viszonyokról adhasson keserű csődjelentést. De közben ott van az előadásában az a gyöngédség, bensőségesség is, ahogy Csehov közeledik a figuráihoz, nemcsak a végzetüket látva, hanem megértve emberi esendőségüket is.
Ez a legvonzóbb Bérczes Bányavakság-rendezésében, hogy hasonló súllyal foglalkozik minden szereplővel, s egyszerre látja őket tragikusnak és komikusnak, próbálja feltárni mindannyiukban a vétkeket és a mentségeket is. Hogy ebből a koncepcióból jó előadás szülessen, ahhoz kellettek a nagyszerű színészek is.
Szula László nem egy minden hájjal megkent falusi polgármestert játszik, hanem egy szánnivaló kisembert, aki éppúgy próbál ügyeskedni, mint mindenki a környezetében. Van, aki fát lopni jár az erdőbe, ő meg a falu földjét adja át jó pénzért hasznosításra egy beruházó vállalatnak. Incének még amiatt sincs lelkiismeret-furdalása, hogy a pénzt a lánya bankszámlájára utalta át, hisz a fizetését is rendre oda küldi. Számára ez jelenti az életbe kapaszkodás egyik módját, ha már a feleségét és a fiát elvesztette. Ha úgy gondolná, hogy ebből bármi baja lehet, akkor nem hívná ki a választások előtt a vetélytársára a rendőrt, aki szerinte mások erdőinek kivágásából gazdagodott meg.
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/3. számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft
