Egy ferde tekintetben helyrebillenő rend
Székely Csaba: Szeretik a banánt, elvtársak? - Yorick Stúdió
Székely Csaba még 2008-ban adott közre egy sorozatot a Transindex.ro-n t Ízlik a banán címmel. Ezt a szöveget alapul véve, kiegészítve írta meg 2009-ben angol nyelvű hangjátékát, Do You Like Banana, Comrades?-t, amely a BBC pályázatán a legjobb európai darab díját kapta. A szövegkönyvből készült hangjátékot 2013-ban a Brit Írószövetség tüntette ki a legendás rádiós dramaturgról elnevezett Imison-díjjal, amelyet az elmúlt két évben bemutatott legjobb hangjáték szerzőjének adnak. (A hangjátékot 2013 áprilisában a Látó közölte magyarul Saszet Ágnes fordításában.) Végül Székely Csaba monodrámát készített a Szeretik a banánt, elvtársak?-ból. A feladatra Sebestyén Aba biztatatta, aki maga szerette volna eljátszani a szöveget. A Yorick Stúdió előadását Sorin Militaru rendezte.
A szöveg
A műfajváltások ellenére sem sokat változott Székely Csaba szövegének természete. A Transindex.ro-n megjelent próza is egyes szám első személyű monológ, amelybe időnként párbeszédes részek illeszkednek. Ezt a személyes elbeszélést a hangjáték változat is megtartotta, de önálló hangon szólaltak meg benne a főszereplő környezetének tagjai. A monodráma változatban viszont meghatározóvá válik az elbeszélő hangja, aki éppúgy idéző mondatok segítségével utal más szereplők megszólalásaira, mint ahogy az a prózai változatban is olvasható. A Szeretik a banánt, elvtársak? tehát olyan személyes hangú monológ, amelynek olvasva a próza, színpadon pedig – ha valaki színpadi életet is szán neki – a monodráma a legadekvátabb formája. Ugyanis ez közvetítheti leginkább azt a sajátos belső nézőpontot, amely a szöveget meghatározza.
Hisz a Szeretik a banánt, elvtársakat két dolog teszi érdekessé. Egyrészt az a világ, amit felidéz, de még inkább az a nézőpont, amellyel ezt teszi. Ceausescu diktatúráját ugyanis sajátos nézőpontból látjuk: egy csökkent szellemi képességekkel rendelkező gyerek szempontjából (a hangjátékváltozatban többen retardáltnak mondják őt), aki magától értetődő egyértelműséggel mesél minden abszurditásról, amely ezt a világot uralta, és amellyel szemben a legjobb szellemi képességgel megáldott elmék is tehetetlennek bizonyultak. Ebből a nézőpontból az élet egykori, mindenki által kényszerűen elfogadott logikája végtelenül röhejesnek tűnik. Tehát ismét remekül működik Székely Csaba humora. „Minden a Csauseszku elvtársé volt, ezért ha szükség volt valamire, tőle kellett ellopni" – mondja a darab elején a főszereplő. „Amikor az osztályban azt találtam mondani, hogy a banán a legfinomabb dolog a világon, senki sem tudta, mi az. Először arra gyanakodtam, hogy banán nem is létezik, vagy hát korábban nem létezett, és apukám találta fel" – hangzik el később.
De a felidézett világot nemcsak az állandó hiányok jellemzik („igazából semmit sem lehetett kapni a boltokban"), hanem a folytonos fenyegetettség is. Nem véletlenül kezdődik mindhárom változat ugyanazzal a mondattal: „Az egyetlen dolog, ami gyerekkoromban idegesített, az volt, hogy a bátyám folyton meg akart ölni." Ez a mondat nemcsak egy humoros, állandóan visszatérő motívumot vezet be, hanem valójában egy világ metaforájává is válik. Egy olyan valóságé, amelyben bármikor az ember életére törhetnek, anélkül, hogy ennek különösebb racionális oka lenne.
Székely Csaba ezt is remek humorral közvetíti. Például hátborzongatóan mulatságosan meséli el a főszereplő és testvére születésének történetét: „Az első emlékem az, hogy pancsolunk az egyre fogyatkozó magzatvízben, és a bátyám a nyakam köré csavarja a köldökzsinóromat. És közben nyihog: bluggy-bluggy-bluggy. És miután kiröhögte magát, fejest ugrott a külvilágba." De azt nem tudhatta az ikertestvére, hogy anyjuk még nem jutott el a szülőszobáig, így a bátyja a kórház jeges lépcsőjébe verte a fejét, és az odaérkező ápolók is csak későn veszik őt észre. „Engem azonnal kezelésbe vettek. Ja. Csak utána vették észre az én bandzsi dzsampingoló bátyámat, és rajta is megpróbáltak segíteni. Gondolom, beleadtak apait-anyait, hogy megmentsék, de hát ezt nehéz eldönteni, amikor a bátyámra néz az ember." Ez magyarázza a főszereplő bátyjának vegetatív szinten megrekedt retardáltságát, aminek egyik megnyilvánulása, hogy állandóan a testvére életére tör. (A hangjáték- és monodráma változatból is kimarad az a részlet, amikor az apa elmondja, hogy politikusnak szánja az idősebb fiát. De hát nem tud beszélni. Senki sem érti, hogy mit mond – értetlenkedik az anya. „Ez nem követelmény. Látszik, hogy nem nézel parlamenti közvetítéseket" – vág vissza a férfi.)
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2014/3. számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken, a színházakban, illetve néhány moziban és könyvesboltban. Ezek listája itt olvasható.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám 495 Ft
Egy éven belül megjelent számok: 395 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 295 Ft
