Meggy és mákvirág

Ráadásul egyetlen pillanata-mozzanata sincs, amely ne a sűrű szövegvilágból bomlana-virágozna ki, miközben eleven párbeszédet kezd a Csehov-játszás nagy hagyományaival.

(Fehér.) Bár mostanában nem ez az első előadás, amely visszatért az eredetihez – nem Cseresznyés-, hanem Meggyeskert –, a címadás is a Csehovhoz való hűséget, a hozzá való visszatérést jelzi. Lopahin folyton cseresznyéskertet mond, mire a társaság rámordul: „meggyes". Amikor megveszi a birtokot, már Lopahin sem hibázza el. (Azon túl, hogy a meggy ízében, szinte magában a szóban benne foglaltatik az a „többértelműség", amely a darabot jellemzi, sem a referencialitás – ha tetszik, naturalizmus –, sem a színpadon nehezen megragadható csehovi szimbolika szempontjából nem mellékes, hogy a meggynek fehér virága van.) A Meggyeskertet fordítóként ezúttal Elbert János, Tóth Árpád és Sardar Tagirovsky jegyzi, a sorrend nyilván a szövegmennyiségre, a felhasznált szövegek arányára is utal. Érdemes lenne magát az így létrejött szöveg-egészt alaposabban megvizsgálni, itt most csak annyit, hogy Tóth Árpád nem csak a „cseresznyés" címadással határozta meg hosszú időre a Meggyeskert sorsát. Bár „túl szép", díszekkel teleaggatott fordítása tulajdonképpen összecseng mindazzal a „halk szépséggel", „nosztalgikus hangulattal", könnyes-bús, önsajnáló „hattyúdal"-jelleggel, amit meg Sztanyiszlavszkij Művész Színháza emelt kánonná világszerte hosszú évtizedekre a Meggyeskert színpadi életében. És ezzel legalább annyit ártott, mint használt. Maga Csehov is bosszankodott az 1904-es moszkvai ősbemutatón, mondván, hogy Sztanyiszlavszkij nem figyelt eléggé a tempóra, vagyis nem számolt azzal, hogy a Meggyeskert – komédia. Bár a szerzői vélemény nem mindig mérvadó, azért az erős színészi-komikusi vénával megáldott Csehovra ebben a tekintetben is érdemes odafigyelni. Közbevetőleg: Morcsányi Géza szintén többször színre vitt fordítása például megmaradt a Cseresznyéskertnél, viszont lehántotta a magyarban rárakódott tirádákat-dallamokat a szövegről. De a csehovi feszes ritmust, a minden fölösleges szót mellőző, szigorú zenei (egymásra mutató, egymást ellenpontozó párhuzamosságok rendszerére épülő) szerkesztettséget nehéz utolérni; megközelíteni is. Az „elomló csehovi hangulatok"-közhellyel szöges ellentétben van a látszólag áttetszően egyszerű szöveg megformáltsága.

(Titanic és Atlantisz.) Az összes Meggyeskert-előadás sorsa eldől, amikor megpillantjuk a díszletet. Ha kizárólag az orosz(os) nemesi fészkek szépségét – a szépséget – látjuk, minden elveszett. Hiszen Ranyevszkajáék birtoka gondozatlan, itt minden omlik-romlik, pusztul. A „minden ugyanúgy van" (mint öt éve, amikor Ljubov Andrejevna Párizsba ment) azt jelenti, hogy a régi szépség-érték már csak a házigazdák álmaiban-emlékeiben él, valójában nincsen. Ebből adódik a konfliktus is: a meggyeskert minden második évben terem, adósságok halmozódnak, a birtokot el kell adni. Jelzálog, árverés, földönfutás. A meggylekvár receptjét rég elfelejtették. A helyzettel való szembesülésre azonban a birtok tulajdonosai képtelenek. A sepsiszentgyörgyi Meggyeskert kifejezetten szép díszlete (tervezte Bartha József) a naturalista hagyománytól elrugaszkodva a teatralitás felé lendül, miközben mindkettőből megtart valami lényegit. A színpad mintha lejtene, szemben az elfüggönyözött óriási ablak ránk zuhanni készül. Balra fehéren derengő bálna: a híres-neves százéves szekrény hanyatt fekve, félig belesüppedve a padlózatba (homokba?), első pillantásra süppednek a székek is. Mintha a katasztrófa után tengerfenékre süllyedt Titanic körül lebegnénk, jöttünk kincset keresni. Közben plasztikusan testet ölt a híres-neves csehovi „víz alatti áramlás" is. Az elfűrészelt lábú székek egyrészt a tengermélyi Atlantisz-érzetet erősítik, másrészt hamarosan hangsúlyossá teszik az állítást: ez itt a gyerekszoba. (Aminek szintén súlyos konzekvenciái vannak.) Jobbra tükör, hátul hintaló. Az első pillanatban megteremtődő erős atmoszféra által az előadás a Sztanyiszlavszkij-hagyományhoz köthető. Sőt: lesz majd „tücsökciripelés" is.

Részlet egy hosszabb írásból, mely teljes terjedelemben jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2015/3. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában, a Katona József Színház könyvesboltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft