Energiahadsereg

Annak elolvasása, hogyan nyilatkozik Tao Ye, a saját együttesét 2008 óta vezető kínai koreográfus a New York-i Time Out-nak 2012-ben a szabadságról általánosságban, s az ő (mint Pekingben élő művész) személyes alkotói szabadságáról, csak hab volt a torta tetején, mely torta jelen esetben a társulat előadása volt a Trafóban október közepén.
A Café Budapest keretein belül két estén át játszották a 6, valamint 7 című koreográfiákat (az est gyűjtőcíme így nemes egyszerűséggel: 6 & 7), s e címek – még nemesebb egyszerűséggel – az előadók számát jelzik. Hogy mit is vár általában egy (közép-)európai néző a kínai művészettől, azt saját várakozásaim is tükrözték: egyfelől a távol-keleti filozófia, életszemlélet időtlen, személytelen nyugalmát, másfelől valami színeset, több műfajút, „összművészetit".

Amit láttunk, egyik sem volt. Ami itt elénk állt, ránk parancsolt: vedd észre, Kína nem az a Kína, aminek innen gondoljuk, nem felel meg a prekoncepcióinknak. Embertől és embernek szóló információ ez az előadás, kultúra-független, és olyan hangon szól hozzánk, amit mindenki ért(het). Tao Ye hajszálpontosan tudja, mit akar, és ezt a valamit akár Kínában, akár Svédországban dolgozik éppen, ugyanúgy véghezviszi, s ez nem csupán a nyilatkozata nyomán tudható, hanem az előadás maga szólt erről.

Az első rész hatfős, majd a második részre plusz egy fővel kiegészülő előadói csapata egy dandárhadsereg.

Nehéztüzérségtől utcai harcosig minden, egybegyúrva. Teljesen egyformán hosszú ruhába öltöztetett, csaknem androgün külsejű alakok; először csak hátulról látjuk őket, nem is állapítható meg (amúgy a valóságban vegyes) nemük.
A középtől kicsit balra és hátrébb egy 4-5 méter hosszú diagonális vonalon, nekünk háttal sorjáznak fel ezek a szikár-szép testek, hosszú fekete ruhákban, két kezük csípő magasságban markolja a bővebb szoknyarészt; az egész (több mint fél órás) darab alatt végig ugyanazon a két ponton tartva. A mozgás szinte kizárólag a gerincoszlopra és a fejre korlátozódik, mégis – mivel 360 fokokat jár be itt minden ízület – egy pillanatra sem unalmas vagy egysíkú. Az egyhelyben történő mozgást a puha fények széles pásztázása ellensúlyozza: eleinte a fénynyaláboké a legnagyobb volumenű tánc. Ahogy azonban növekszik – gazdagodik, emelkedik – a zene (Xiao He lenyűgöző erejű alkotása), úgy növekszik a táncmozgás térfogata is. Továbbra is teljesen unisono: a mini-hadsereget egyetlen energiahullám mozgatja. Európában nevelkedett táncosként nézve elképesztő a teljesítmény: tudjuk magunkról, milyen mennyiségű és minőségű mozgásszekvenciát tudnánk hibapont (tévesztés vagy megbillenés, zenei csusszanás) nélkül végrehajtani, nos ennyit biztos, hogy nem...

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2016/4. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft