Az erőszak láncreakciója

„Nem veszített az aktualitásából"

A ma már a negyvenes éveikben járó Presznyakov testvéreknek a másfél évtizede írt Terrorizmus hozta meg a nemzetközi sikert. A 2002-es moszkvai ősbemutatót még abban az évben követte a londoni bemutató, majd a következő évben a szerzők Németországban kaptak díjat érte. A Terrorizmust számtalan nyelvre lefordították, rengeteg országban játszották. A Presznyakov testvérek azt mondják, hogy ők maguk több mint negyven előadását látták világszerte.

A Terrorizmus Magyarországra is viszonylag gyorsan eljutott. A 2005. márciusi szolnoki bemutató érdekessége az volt, hogy – életük első színházi rendezéseként – maguk a szerzők állították színpadra. Az előadás részt vett a Presznyakov-darabokból rendezett moszkvai fesztiválon is. Akkoriban Szikora János volt a szolnoki színház igazgatója, aki most a székesfehérvári teátrumot vezeti. Így a korábbi sikeres munkakapcsolatból logikusan következett, hogy Székesfehérvárott is színre került a mű.

Az elmúlt másfél évtizedben a darab semmit nem veszített az aktualitásából, sőt talán még fel is erősödtek azok a hangsúlyok, ahogyan a Presznyakov tesvérek közelítenek a témához. „A Terrorizmus című darabban nem a külső világban tomboló erőszakot akartuk ábrázolni, hanem annak előidéző okát, a minden egyes emberben belül lejátszódó kataklizmát, a »belső robbanást«. Mindazt, amit »hétköznapi terrorizmusnak« lehetne nevezni, és amelynek eredménye a reálisan ránk hulló bomba vagy az erőszak egyéb megnyilvánulása. Ez olyan problémakör, ami most szerte a világon mindenkit foglalkoztat"– nyilatkozták 2005-ben az Ellenfény hasábjain.1

Világunknak továbbra is súlyos problémája maradt a terrorizmus tombolása, de azóta még nyilvánvalóbbá vált, hogy a mindennapokban is állandóan jelen van, robbanásra várva szunnyad a nyugalmas felszín alatt is. És azóta nemcsak a nagypolitikának vált alakítójává, hanem a hétköznapi viszonyokat is alapvetően meghatározza.

Bombák belül

A darab – amely Székesfehérvárott a „hat városi életkép" alcímet kapta – lazán egymáshoz kapcsolódó jelenetekből áll. Mindegyik a terrorizmus valamely formáját állítja a középpontba. Az első jelenet abból indul ki, amire mindenki gondol, amikor meghallja a szót: lezárták a repülőteret, mert bombát helyeztek el benne. Szigorú terrorelhárítók állják el az Utas (Kricsár Kamill) útját, aki mindenképpen be akar menni a repülőtérre, mert indul a gépe. Amikor megérti, hogy minden járatot töröltek, akkor azt kérdezi, hogy milyen fontos politikus vagy tudós érkezik vagy indul, aki miatt érdemes lenne merényletre gondolni.

A levegőben hagyott kérdésre egy fura alak (Derzsi János) kezd fejtegetésbe: „Naivitás azt feltételezni, hogy a bombát egy politikus vagy egy tudós miatt helyezték el itt. Ez mindenki miatt van – mondja –, mert amikor egyszerű, ártatlan, átlagos emberek halnak meg, az még borzalmasabb, mintha valami jelentős figura hal meg." Aztán a terrorizmus jelenkori céljaira is utal: „ha a leghétköznapibb emberek pusztulnak el, ... és nem a harctéren, hanem csak úgy, a házaikban, repülőkön vagy úton munkába menet, akkor az államban magától változik meg minden, és a politikusok a felesleges politikájukkal meg a tudósok a tudományukkal mind elmehetnek a fenébe..." Erre egy másik, szintén különös figura (Nagy Péter) helyeselni kezd. „Minek vadászni a jól őrzött emberekre – mondja, – amikor olyan egyszerű megölni a gondolatot, az értelmet – hiszen azt senki sem őrzi... Az élet eszméi és értelme az emberekben van, bennünk, csak minket senki nem őriz!"

A két különös alak rejtélyes párbeszéde nemcsak arra utal, hogy a terrorizmus valójában magukban az emberekben történik meg, hanem arra is, hogy az igazi bombák is belül vannak elhelyezve. És lehet, hogy már rég fel is robbantak, csak a füstjüket, lángjukat még nem látni. (Tizenöt év múlva már ezek is jobban láthatók.) Aztán arról kezdenek szinte egymást ugratva értekezni, hogy az embernek vajon van-e választása. Vagy eleve minden el van már döntve? Az Utas nem nagyon érti őket. Sőt kicsit bosszantja is őt a bennfentes, egymást fél szavakból is értő dumájuk. „Nem értem a vicceiket" – mondja komoran, és otthagyja őket. Elhatározza, hogy nem vár itt órákat, inkább hazamegy. Biztos benne? – szól még utána az egyik idegen. – Nem lesz meglepetés?

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2016/4. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft