Jaj, nők...!
Csehov: A Platonov - Katona József Színház, Kamra
A Platonov ránk maradt, öt-hat órányi játékidőt kívánó, szerteágazó szövegfolyamából minden rendezőnek és dramaturgnak meg kell alkotnia a saját Platonov-szövegét. A szerkesztés, húzás ennél az anyagnál meghatározó lépés. Székely Kriszta és Szabó-Székely Ármin határozottan, erős kézzel húznak: szinte minden utalás, ami a tábornokné anyagi helyzetére, birtokára, a bányára vonatkozik, a hitelezők, a váltók, a birtokokra ácsingózók, Vengerovicsék, a tábornok eltűnik a képletből.
Így a szereplők anyagi, társadalmi helyzete homogénebbé válik, nem terelődik a figyelem sem a köztük lévő anyagi különbségekre, sem az ebből eredő függő viszonyra, kiszolgáltatottságra. Másfajta függőség kerül előtérbe: az érzelmi, társas függés, az elméletekhez, elvekhez süketen ragaszkodás és az ebből fakadó gyengeség kap nagyobb hangsúlyt. A dialógusok rövidebbek, célratörőbbek, szikárabbak lettek. A húzás egyrészről kitisztítja a képet, erősebben vezeti a fókuszt, másrészről egyszerűsít. Csak a főszereplők érzelmi életére, baráti, családi, szerelmi viszonyaira koncentrálunk; ez pedig egy oldalról a manipuláció és érdekek, másik oldalról a szenvedély, önzés és gyengeség pókhálójában való vergődésre szűkül.
A játéktér (Tihanyi Ildi) egy négyzet, melynek két oldala a színpad, a másik két oldala a nézőtér. Bárpult és snájdig táncparkett: vendégek fogadására szétpakolt nappali üres tere. A második részben felszedett padló, szétesett falak, parketta alatti üregek, meztelen beton. A tér hátsó fala kinyílik (már Platonovéknál vagyunk – vagy a szétcsúszott elmében), a távolban mintha a tágas tér, a természet hívna, de ha jobban megnézzük, rájövünk, hogy csak csupasz falak, meztelen csövek, bezártság.
A szövegváltozat és az előadás időben is sűrít: az eredetileg három hét alatt játszódó események itt estétől reggelig játszódnak le: egy kedélyesnek induló parti vált át őrült éjszakába és egy kijózanító, másnapos reggelbe. Filmszerű vágások szabdalják szét a történet folyamatát (érdekes, hogy Ascher Tamás 1990-ben bemutatott, meghatározó előadásának hömpölygésében a jelenetek egymásba olvadtak, a szereplők lágy ritmusban jelentek meg az előző jelenetben, és folytak bele a sajátjukba). Itt a jelenetek végén hirtelen vágások után sötét borul a színpadra, majd gyors váltás következik: beállás egy következő megfagyott képbe, ami a következő fénnyel együtt indul. Ez már nem egy lassú folyó áradása, hanem pillanatok, snittek sorozata – a „tömegjelenetekben" egymásra mosódva, de egyébként szigorúan elkülönülve egymástól. Ez a ritmus megfelel Platonov elmeműködésének: ahogy halad a történet, a címszereplő elméje kezd egyre zavarosabbá válni. A színpadi megvalósítás pedig lassan, de kérlelhetetlenül húzza be a nézőket a férfi vízióiba: sokszor az idő megáll körülötte, a többi szereplő belefagy a mozdulatba, és a csendben csak Platonov gondolatai konganak. Nagyon izgalmas megoldás, mikor meglátja saját magát a tér egy másik részében: a kör bezárult, ahogyan az ő lehetőségei is, és ahogyan ő is bezáródott saját magába. Ez a valóság-megbontás a cselekményt záró események értelmezését is viszonylagossá teszi: nem csak Szofja Jegorovna, de sorban mindenki Platonovra céloz a pisztollyal.
A bosszúálló kivégzés azonban talán csak egy újabb vízió, ahogyan a halál is...
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2018/7. számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.
Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):
Aktuális évfolyam számai: 880 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft
Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft
