A forrószegiek igazsága

Az alábbiakban egy műalkotás 'igazságára' kérdezek majd – konkrétan Novák Ferenc (alias Tata) Forrószegiek – Széki Rómeó és Júlia című előadásának igazságára –, kísérletet teszek annak láthatóvá tételére, már amennyiben adatott neki az, s napvilágra is hozható. Nem magától értetődő ugyanis, hogy a művészetnek igazsága is lehet: 2500 évet kellett várni rá, hogy állítható (szemlélhető, szemléltethető) lehessen, azaz „el-nem-rejtetté" válhasson. Még valamikor a művészetekről való gondolkodás hajnalán a 'bölcsességszeretők'3 a művészeteket „az árnyak, illúziók, téveszmék, álmok, látszatok és puszta tükröződések szférájába száműzték" , s ott is maradtak napjainkig. Emlékezzünk csak Platónra, aki szerint „az utánzóművészeteket ki kell rekeszteni az államból", pontosabban el kell küldeni azok művelőit egy másik államba „fejüket mürrhával meghintve és gyapjúszalaggal ékesítve" . Miért is? Mert „Homérosztól kezdve minden költő csupán utánzója az erény árnyképeinek s minden egyébnek, amit költeményeibe foglal; az igazságot azonban nem éri el egyik sem...!" Arisztotelész elfogadóbb ugyan az „utánzókkal" (művészekkel), pedagógiai szempontból fontosnak ítéli jelenlétüket, de igazságot azért ő sem ad nekik! Még olyan jelentős gondolkodó is, mint Immanuel Kant az „érdek nélküli tetszés"7 tanában, illetve 'zsenielméletében' voltaképpen elfogadta a tradicionális – ontológiai – ítéletet, vigasz nélkül hagyva így azokat, akiket nem igazán győztek meg a „művészet látszattá silányítására, s ezzel ellényegtelenítésére irányuló analitikus erőfeszítések." Ilyen előzmények után mi mássá lehetett volna a művészetről való teoretikus gondolkodás Baumgartennél, mint a szépség általános elmélete, valamiféle alsóbb – érzéki – megismerés tudománya! Ernst Cassirer művészetről szóló tanulmánya pontosan fogalmaz erről: „a szép filozófiája arra tett kísérletet, hogy a művészetet egy tőle idegen elvre redukálja, s annak ítélőszéke elé idézze." Természetesen itt és most nincs módom e téma alapos elemzésére –, akit ez behatóbban érdekel, ajánlom Arthur C. Danto híres könyvét, mely már címében is árulkodik annak nyilvánvaló tartalmáról: „Hogyan semmizte ki a filozófia a művészetet?"

A fenti elnagyolt összefoglalóra azért volt szükségem, hogy világossá tegyem: annak, aki a művészetet az igazsággal próbálja kapcsolatba hozni, rendkívüli szellemi erővel kell bírnia; mindenekelőtt az ontológiai kérdést – az ún. létkérdést – kell újra feltennie (kidolgoznia), s annak folyományaként a tradicionális esztétikát is „destruálnia" . Enélkül a Forrószegiek mint műalkotás nem részesülhetne semmiféle „igazságban", pontosabban az mélyen „elrejtett" (észrevehetetlen) maradna. Martin Heideggernek, illetve követőinek köszönhető ez az „új kezdet", a metafizikai tradíció radikális kritikája és egyben a műalkotásokról való gondolkodás elevenné, eredendővé tétele.

[...]

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2019/1. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.
Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):

Aktuális évfolyam számai: 880 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft

Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft