Keserű számvetés
Tünetegyüttes - reality a pincében
Beszélgetés Szabó Rékával, Gőz Istvánnal, Szász Dániellel
A Tünet Együttes új előadásának témáját a társulat, illetve három meghatározó tagja – Szabó Réka, Gőz István, Szász Dániel – személyes története adja. Ezen keresztül beszélnek arról, hogy mi történt a Tünet Együttes megalakulása óta eltelt 15 évben, illetve a rendszerváltást követő három évtizedben. Az előadásból nemcsak egy független társulat útja (és általában a független szféra lehetőségeinek alakulása) bontakozik ki, hanem három elkötelezett független alkotó sorsa is. És közben azt is átgondolhatjuk, hogy mi történt az országgal és kultúrájával az elmúlt évtizedekben. A Trafó klubjában bemutatott Tünetegyüttes – reality a pincében című produkcióról nem kritikát írtunk, hanem Sándor L. István beszélgetett róla az alkotókkal.
Folytassuk, ne folytassuk?
– Az új előadásotok hasonló összegzésre vállalkozik, mint az Ellenfény mostani száma. Ti miért készítettetek számvetést? A Tünet Együttes megalakulásának 15. évfordulója teremtett alkalmat erre?
Szász Dániel: Dehogy! Ez nem egy jubileumi műsor. Eredetileg más előadást terveztünk, de az meghiúsult, ekkor vettük elő ezt az ötletet.
Szabó Réka: Az a lelkiállapot inspirált bennünket, amelyben évek óta dolgozunk: küzdünk, küzdünk, és mégsem tudunk előre lépni semmiben. Ehhez már csak utolsó utáni csepp volt a pohárba az, ami a tervezett új előadással történt. Egy nagyszabású produkciót terveztünk az új Nemzeti Táncszínházba, de aztán azzal szembesültünk, hogy az NKA összesen 1,5 millió forintot ítélt meg a produkcióra, ennyiből azonban képtelenség megcsinálni egy tízszereplős előadást. Megint ugyanazokba a helyzetekbe kellett volna belemennünk, amiket már unalomig ismerünk, hogy sokkal kevesebb pénzből, a szükségesnél rosszabb feltételek között lehet csak dolgozni, miközben az általános körülmények is egyre kilátástalanabbak. Erre rátett az is, hogy a jogdíjakkal sem tudtunk egyezségre jutni, és a Nemzeti Táncszínháznál sem tudtunk normális feltételeket kiharcolni, sőt maga a Nemzeti Táncszínház épülete sem készült el a megadott határidőre, így lehetett előre tudni, hogy borulni fog az egész évad.
Szóval minden összejött, így mérhetetlenül kilátástannak tűnt az egész vállalkozás. Úgy éreztem, hogy nem csinálhatunk továbbra is úgy, mintha minden rendben lenne. Nem akarunk megint azzal küzdeni, hogy lehetetlenül kevés pénzből készítünk el egy nagy produkciót, miközben tartani akarjuk a megszokott színvonalat, mert abból egyszerűen nem lehet engedni, de a feltételek egyáltalán nincsenek meg hozzá. Így hát végül nyáron – iszonyú későn – azt mondtuk, hogy nem fogjuk megcsinálni az előadást.
Ezután a legelső gondolatunk az volt, hogy bocsássuk performance formájában a közönség elé a kérdést, ami bennünket most leginkább foglalkoztat: hogy legyünk vagy ne legyünk, hogy folytassa vagy ne folytassa a Tünet Együttes a munkáját. Aztán végül oda jutottunk, hogy nem akarjuk, hogy erről a közönség döntsön, mert nem gondoljuk, hogy ezt rájuk kellene bízni. Ehelyett készítettük ezt az összegző előadást, amelyben egyszerűen szembenézünk azzal, honnan jövünk, mi a múltunk, hol tartunk most, és egyáltalán milyen jövő képzelhető el számunkra.
[...]
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2019/1. számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.
Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):
Aktuális évfolyam számai: 880 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft
Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft
