Kihívások

Magyarországon először az egyik legutolsó Bernhard-darabot játszották (de már ezt is a szerző halála után). Az 1986-os Ritter, Dene, Vosst 1989 decemberében mutatta be a Radnóti Színház (a dunaújvárosi Bartók Művelődési Központtal közös produkcióban). Az előadást Nagy Sándor Tamás (későbbi művésznevén: Ádám Tamás) rendezte, a darab három szerepét pedig Egri Kati, Takács Katalin és Kozák András alakította. Az akkori bemutatót rendkívül fontos vállalkozásnak minősítette Nánay István. „Nemcsak azért, mert egy eddig csupán hallomásból ismert szerzővel ismertet meg, hanem azért is, mert általa egy nálunk kissé szokatlan stílus, írói-színházi látásmód kihívásával kellett szembenéznie az alkotóknak és a közönségnek egyaránt" – írta a Színházban. De az előadás nem keltette fel a közönség figyelmét, gyorsan lekerült a repertoárról.

Ugyanezt a darabot nyolc évvel később a Bárka Színház is bemutatta. Első évadának egyik kiemelkedő produkciója volt a Bagossy László rendezte előadás. „Bagossy László feszes ritmusban tartott, a színészi játék pszichológiai realizmusát posztmodern látványba oltó rendezésében" Kovács Lajos, Udvaros Dorottya és Lázár Kati játszotta a három szerepet. „Bernhard valami elementárisat fogalmaz meg a századvég életérzéséből, a hétköznapi téboly alakváltozataiból, s persze a színház valódi természetéről – többek között ezt tudatosította a Bárka előadása" – írta annak idején Kovács Dezső. – „A három életút kiúttalanságában Bernhard az önmagát túlélt polgári lét kiúttalanságát, kiüresedettségét, benső tétovaságát modellezi. Mindhárman másképpen, de kompenzálni kényszerülnek eltagadott életkudarcaikat, miközben öncsaló játékokkal járják körbe-körbe az emberi nyomorúság és kiúttalanság poklának köreit."

A második magyarországi Bernhard-előadásként 1991 novemberében mutatta be a Budapesti Kamaraszínház a Színházcsinálót. Az 1985-ben írt darab „különlegessége", „hogy az a provinciális osztrák-alpesi miliő is megjelenik benne, amely a prózai művek állandóan visszatérő eleme, ám a színművekből eddig kimaradt" – írta 1988-as tanulmányában Győrffi Miklós. – „Egy kétszáznyolcvan lakosú, isten háta mögötti osztrák falu vendégfogadójának tánctermében játszódik A színházcsináló, itt készül este előadni „A történelem kereke" című grandiózus világdrámáját vándorszíntársulatával Bruscon, a Színházcsináló. A társulat mindössze négytagú, az író-rendező-színész Színházcsinálón kívül feleségéből, fiából és lányából áll." Tolmár Tamás rendezte magyar bemutató főszerepét vendégként Sinkó László alakította. A Bernhard-darabok egyik nagy kihívása, hogy megfelelő színészeket kell találni a főszerepekre, hisz a művek többségét a szerző nagy német színészekre írta. „A nagy Bruscont a nagy Sinkó játssza, hozza mindezt a fekete gazdagságot, szánalmas, piti, kiégett, provinciális, akarnok, kiszolgáltatott, mulatságos, szeretetre méltó és főként satöbbi –mondanám gonoszul: egy apa. Egy klasszikus. Színházcsináló" – írta az előadásról Esterházy Péter. A színházcsináló hosszú szériát ért meg a Budapesti Kamaraszínházban. A siker „főleg Sinkó László érdeme volt, aki úgy játszotta el Bruscon, a Színházcsináló szerepét, hogy nemcsak megértette, de lenyűgözően ábrázolni is tudta e grandiózus ripacs kétarcúságát, lényének mind a halálosan komoly, mind pedig a képtelenül nevetséges oldalát."

[...]

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2019/1. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.

Az árushelyek listája itt olvasható.

Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu

Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):

Aktuális évfolyam számai: 880 Ft

Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft

Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft