Jónak lenni
Kiss Márton: A méhek istene – Kolibri Színház
Újabb fontos ifjúsági előadással jelentkezett a Kolibri Színház. A méhek istenét maga a szerző, Kiss Márton állította színre (akárcsak néhány éve a megrázó erejű Csöngő című darabját) a Kolibri Pincében. Az alapvetően középiskolásoknak játszott előadás ismertetője „egy hírhedt ember, egy mindenki által közismert személy" történetét ígéri úgy, „ahogy eddig még senki sem látta, és ahogy még senki nem gondolt rá". Ha azonban elfelejtjük ezt az ígéretet (ahogy ezt valószínűleg a diák nézők is teszik), akkor sokáig úgy nézhetjük az előadást, mintha egy mai család ismerős történetét látnánk: fiatal anya és apa, akik egyszerre küzdenek egymással, a szakmai előrelépés nehézségeivel és egy csecsemő (majd később kisgyerek) támasztotta frusztráló igényekkel.
A gyerek először csak felébred éjjel, bömböl (éhes, tisztába kellene tenni), majd később ölbe kívánkozik, figyelmet kér, játszani vágyik, és nem éri be egy macival. Felnőtt nézőként fájó szembesülést jelentenek azok az egyre súlyosabb mondatok, gesztusok, amelyekkel a fiatal szülők kezelni próbálják a konfliktusokat. Amelyekkel eltartják maguktól a gyerek problémáit, közeledési kísérleteit, amelyek olyan (manipulatív) szándékokat tulajdonítanak a csecsemőnek és a kisgyereknek, amelyekről – látjuk azt is – szó sincs. Mert a helyzeteket nemcsak a szülők nézőpontjából figyelhetjük, hanem azt is megismerjük, hogyan éli ezt meg a gyermek: hogyan érzékeli a környezetét, és hogyan reflektál a szülei gyengéd, nevelő szándékú vagy éppen elutasító gesztusaira. Megható figyelni az igyekezetet, amivel megfelelni próbál a szülői (elsősorban az apai) elvárásoknak, hogy csendes, elégedett, okos, de mindenek felett jó legyen.
A „légy jó!" kérlelhetetlen szülői parancsa egyre fájóbb sebeket üt a gyermeken (Ruszina Szabolcs), aki folyamatosan azzal kényszerül szembesülni, hogy sosem lehet elég jó. Rossz vagy, mondják neki, sulykolják újra és újra a szülei: az eleinte egyszerűen csak gyakorlatlan, rossz beidegződésekkel próbálkozó anya (Grisnik Petra), aki tehetetlenségében egyre hisztériásabban reagál a helyzetekre, és az egyre durvábban elutasító, agresszív, először csak szavakkal, majd tevőlegesen is bántalmazó apa (Szanitter Dávid). A kisgyerek korán megtanulja, hogy nincs feltétel nélküli szeretet, a törődést, még az alapvető fizikai és lelki szükségletek (étel, érintés, figyelem) kielégítését is ki kell érdemelni, az a rossz gyereknek – mint ő – nem jár. A jónak lenni kényszeréből fakad a gyermek elhatározása, hogy ő lesz a világ legjobb gyereke. És ugyan sosem érezheti, hogy valóban jó, de ahogy nő, egyre több tapasztalatot szerez arról, hogyan tudja ezt mégis elhitetni a környezetével. Például megtanul mosolyogni, hogy ölbe vegyék, bár „egész nap ezt játszani elég strapás. Gombóc nő tőle a gyomromban. De arra is van egy trükk! Ha feljön a gombóc, le kell nyelni."
Fontos változást és újabb konfliktusokat hoz a család életébe az újabb gyermek (Mészáros Tamás) érkezése. A nagyobb testvérnek azzal kell szembesülnie, hogy amiért ő hiába küzdött, nyelte a gombócokat, azt a kis jövevény egyszerűen, természetesen megkapja: az anyja figyelmét, törődését, és ráadásul még az ő régi maciját is. Szó szerint halálos vetélkedés indul a két testvér közt a szülők szeretetéért. Először a nagyobb megkapja a kanyarót, amiből szerencsésen felgyógyul, és ettől úgy érzi, kiválasztott lett, végre őt szeretik igazán. A kisebb testvér ebből csak annyit ért meg, hogy betegnek kell lenni, hogy szeressék, ezért addig nyaggatja, provokálja a bátyját, míg az le nem köpi, átadva így neki a halálos betegséget.
Ez az inkább kiprovokált, mint szándékos gyilkosság fontos határátlépést jelent a Ruszina Szabolcs játszotta gyerek számára: eleinte tagadja, később azonosul vele, az identitása része lesz. Ettől fogva kiválasztottként tekint magára, aki fölötte áll és irányítani hivatott a nem kiválasztottakat, legyen az gyerek, szülő, később iskolatárs, pap vagy tanár. Akárcsak apja, a hobbiméhész, aki élet és halál ura a kaptárok felett, ő is „a méhek istene" akar lenni. Szépen vezeti végig az előadás, ahogy a kezdeti csodálatból, gyermeki tiszeteletből, majd rettegésből, lenézésből és gyűlöletből kialakul egy torz, ambivalens viszony, ami a fiút az apjához fűzi. Az apa eleinte betolakodónak, majd fejlődésében visszamaradottnak, később tudatlan idiótának látja a fiát, akit nemcsak arra tart alkalmatlannak, hogy méhész legyen, de az életre is. A fiú minden erejével azonosulni vágyik az apai mintával, még akkor is, amikor fokozatosan átlát a hazugságain, és megmutatkozik előtte apja – agresszióval kompenzált –szánalmas gyengesége. Fontos tapasztalat a fiú nevelődéstörténetében, amikor rájön, hogy „a méhek istene" valójában fél a méheitől. (A fiú – hogy legyőzze a Kacagó Halált, amivel az apja riogatta – beszalad a kaptárok közé, az apja azonban nem mer utána menni.) Ő is fél, de látja, hogy az apja még jobban – ez ad majd erőt neki, hogy később végleg fölébe kerekedjen.
[...]
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2019/2. számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.
Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):
Aktuális évfolyam számai: 880 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft
Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft
