Egy mai szalon
Beszélgetés Zimányi Zsófiával
2012-ben indult a Rózsavölgyi Szalon, amelynek intim terében elsősorban kortárs külföldi szerzők műveiből készült kamara előadások kerülnek színre. De például a múlt évadban nagy sikert aratott itt az Ibsen klasszikus művéből, a Rosmersholmból készült előadás. Ugyanakkor kortárs magyar darabok is műsorra kerülnek, például Tóth Krisztina Pokémon goja vagy legutóbb a Semmit se bánok című Székely Csaba-darab. Zimányi Zsófia művészeti vezetővel a Szalon létrejöttéről, művészeti és működési koncepciójáról, műsorpolitikájáról és jelenlegi helyzetéről, illetve a túlélés esélyeiről beszélgettünk.
Régi szalonok emléke
– Ön találta ki a Rózsavölgyi Szalont?
– Igen. Amikor elhatároztam, hogy lemondok a Thália Színház igazgatásáról, végiggondoltam, mit szeretnék csinálni a továbbiakban. Egy irodalmi, művészeti szalon jutott az eszembe. Ennek az előképe az volt, amiről a nagymamám sokat mesélt. Ő a 30-as években működtetett Budapesten egy hasonló szalont. Nagyon sok művész barátjuk volt, és minden vasárnap délután négytől hétig – amíg el nem kezdődtek a színházi előadások – rengeteg vendég volt náluk, hatvanan-nyolcvanan, jobbára művészek, akik maguk zenéltek, előadták az új számaikat, kis kiállításokat csináltak. A nagymamám 1980-ban meghalt, én pedig kicsit megfeledkeztem minderről. De a rendszerváltás környékén megjelent egy könyv, ami egy világhírű amerikai impresszárió visszaemlékezéseit tartalmazta. Kiderült róla, hogy magyar származású, és járt a nagymamámék szalonjában. Pontosan leírta a helyet, és azt is, hogy kikkel ismerkedett meg ott, illetve hogy ez mennyiben segítette a későbbi pályáját.
– Hol működött ez a szalon?
– A nagymamáék a Városliget környékén laktak, egy Benczúr utcai villában, aminek a szalonja körülbelül akkora volt, mint a mostani Rózsavölgyi Szalon. A második világháború után egy gyerekmenhely működött az épületben.
– A nagymamája elbeszélésén túl voltak más ismeretei is arról, hogy miképp működik egy szalon?
– Utána olvastam a dolognak. Fábri Annának van egy nagyon érdekes könyve, Az irodalom magánélete, ami a 18-20. századi szalonokról szól. Ezen kívül elolvastam Krúdynak is egy könyvét, ami szintén a szalonok életéről mesél. Próbáltam utánajárni a témának, amennyire lehetett.
– Milyen volt a régi szalonok szellemisége?
– Érdekes módon mindig nők voltak az alapítók. Pedig akkoriban a nők társadalmi szerepe rendkívül korlátozott volt, hiszen jobbára csak feleségként és anyaként kaphattak szerepet. Bizonyára a társadalmi megjelenés másfajta lehetőségét keresték akkor is, amikor szalonokat alapítottak, vezettek, hisz alapvetően az ő ízlésük határozta meg a szalon működését. Azaz akár a női önmegvalósítás terepeként is tekinthetünk a szalonokra. Később, már a 20. században, a társasági élet egyik fontos helyszínévé váltak a szalonok, hiszen nemcsak az ismerősök, hanem a hasonló érdeklődésű körű emberek együttlétének lehetőségét is biztosította.
– És milyennek képzelte el a saját szalonját?
– Amikor ezen gondolkodtam, úgy képzeltem, hogy a 30 évesnél idősebbek számára fogok egyfajta találkozási lehetőséget teremteni, ahol kötetlenül jól érezheti magát mindenki. Bárki, aki oda eljön. Eredetileg arra gondoltam, hogy kamarakoncerteket, író-olvasó találkozókat, könyvbemutatókat fogunk tartani. De még a Thália Színházban volt egy tervem: Anna Gavalda Szerettem őt című regényéből szerettem volna egy kétszemélyes játékot létrehozni. Ez végül itt a Szalonban valósult meg. Olyan jól sikerült, hogy a folytatásán kellett gondolkodni. Kiderült, hogy iszonyú nagy igény van efféle kamara előadásokra. Ekkor kezdtünk el igazából a színház felé fordulni. Azóta ez lett a fő profilunk. 2012 óta 57 színházi bemutatót tartottunk. Teljesen úgy működünk, mint egy színház.
Visszaállítottuk a teret
– Korábban Ön egy koncertügynökséget vezetett, majd a Budapesti Fesztiválközpontnak, illetve a Thália Színháznak volt a vezetője, tehát pontosan tudja, hogy miképp működnek a kulturális intézmények. Amikor kitalálta a Rózsavölgyi Szalont, akkor végzett számításokat, hogy mennyire lehet életképes egy ilyen vállalkozás, hogyan működhet?
– Természetesen. Egyrészt tudtam, hogy szükség van hozzá olyan befektetésre is, ami sosem térülhet meg. Ehhez is készítettünk költségvetést, hogy mennyibe fog kerülni a terem átalakítása. Szerencsére sikerült is tartanunk.
– Nagyságrendileg mekkora összegről van szó?
– 80 millió forint körül volt az átépítés és az alapvető technikai eszközök beszerzése, amit azóta is folyamatosan fejlesztünk. Pici a hely, de ahhoz, hogy normális színházi körülményeket teremtsünk, mégis szükség van komoly és állandó beruházásokra, kiegészítő fejlesztésekre.
– Pontosan mire terjedt ki az átépítés? A 80-as években sokat jártam a Rózsavölgyi zeneműboltban, aminek akkoriban is volt emelete, de sokkal kisebb területen, és úgy emlékszem, hogy a mostani Szalon felé nem lehetett jönni.
– Nem, mert akkoriban itt egy ügyvédi iroda működött. A Rózsavölgyi boltból építettünk egy lépcsőt. Egyébként 1912-ben, amikor a házat építették, és a Rózsavölgyi zeneműbolt ideköltözött, akkor a Szalon helyén egy nagy műterem volt, egy építész műterme. Ezt a második világháború után nyolc-tíz kisebb szobára osztották fel. Mi azonban lebontottuk a falakat, visszaállítottuk az egységes teret, átépítettük a lépcsőt, mert eredetileg sokkal kisebb volt. Amikor leszedtük az álmennyezetet, kiderült, hogy milyen szép stukkók voltak a szalon helyén. Ezek természetesen csak részben maradtak meg, így az Operaház műhelyével csináltattuk meg az eredeti alapján a stukkókat, amik most láthatók a szalonban.
– Amikor eszébe jutott a szalon ötlete, rögtön erre a helyre gondolt?
– Igen. A bolt a férjem cégének tulajdona, tehát nem kellett megvenni vagy bérelni. De azért is, mert nagyon jó helyen van, a város közepén, járművel és tömegközlekedéssel is könnyen megközelíthető. A Rózsavölgyi zeneműbolt elég közismert helyszín a magyar kultúrakedvelők számára, ez is sokat számított. Egyébként a Rózsavölgyi könyvesboltnak azon a részén, ahol most a gyerekkönyvek vannak, eredetileg egy fal állt, azaz ott egy külön kis terem volt, ahol a század elején rendszeresen voltak a kamara koncertek. Kicsit ennek is a folytatása a mostani Rózsavölgyi Szalon.
[...]
A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2019/2. számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken.
Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Ára (mely nem tartalmazza a postaköltséget):
Aktuális évfolyam számai: 880 Ft
Korábbi évfolyamok számai: 595 Ft
Postaköltség (előre utalás vagy számlára való befizetés esetén): 335 Ft
