Furinka útja

 A Nem akarok többé boszorkány lenni! kezdetén egy lány (Badacsonyi Angéla) érkezik a kacatok közé. Jobb oldalt egy hatalmas bőrönd, mögötte egy létra, a tetejére egy szék pakolva. Mellette egy kis szék, rajta egy kimustrált táskaírógép. Hátul, középen egy oldalára fordított négykerekű kis kocsi. Bal oldalt egy madárkalitka, elöl egy pléhlábas, benne egy karóra tűzött teáskanna. És még jónéhány apró tárgy, amelyet az előadás során szép sorban megismerhetünk. A játéktér hátterében kék vászon, amelyre a csillagos ég van festve. Nyilván egy mesebeli padláson járunk, ahol majd varázslatos dolgok történnek.

A lány kezében seprű, valószínűleg takarítani, rendet rakni érkezett. De a tárgyak valahogy jobban érdeklik. Figyeli, nézegeti őket. A legjobban a nyitott bőrönd kelti fel a figyelmét: belenéz, kopogtat rajta. Aztán megfordítja a bőröndöt, odahajol fölé. Ekkor láthatóvá válik, hogy egy kócos hajú, kedves arcú baba fekszik benne. A lány simogatja, kitakarja - ébresztgeti. Aztán elkezdi mozgatni: a baba feláll, megtörli a szemét. Aztán a lány felé fordul. És ekkor Badacsonyi Angéla úgy veszi ki a bőröndből egy hirtelen mozdulattal a babát, mintha az a nyakába ugrott volna. És ezzel a gesztussal nemcsak azonnal életre kel a baba, hanem az az intim viszony is nyilvánvalóvá válik, ami a baba és mozgatója között létezik.    

Ezután a felébredt baba ismerkedik a padlással, megnézi az arcát a „tükörben", megigazítja a haját, a ruháját, az oldaláról a kerekeire fordíttatja a kocsit, elégedetlenül végigméri a lány óriási söprűjét, és felvillanyozódik, amikor előkerül egy kisebb. Rácsimpaszkodik, leng rajta néhányat jobbra-balra, aztán még a nyelén is „sétálgat" kicsit.

Fotó: Kása Andreas

„Mi újság boszorkányföldön, Furinka?" - kérdezi tőle a lány. A baba zavarba jön, nem akar válaszolni. Majd kisvártatva súg valamit a lány fülébe. Az csodálkozva kérdez vissza: „Nem akarsz többé boszorkány lenni? Akkor ezt el kell mondanunk a főboszorkánynak." Furinka először ijedten el akar szaladni, majd maga is belátja, hogy ennél nincs jobb megoldás. És ekkor kezdetét veszi a tárgyak átváltozása. Badacsonyi Angéla a létrára állított székről levesz egy kissámlit, hozzáilleszt egy plüss-macskafejet és egy fekete farkat, és máris előttünk áll a főboszorkány macskája. Aztán leveszi a karóról a teáskannát, hozzáileszt egy fekete ruhaanyagot, kezébe veszi a karót, kavargatni kezd vele a lábasban, és máris látjuk a főboszorkányt, aki éppen újabb elképesztő főzetek kreálásában mesterkedik. És nem nagyon érti Furinka aggályait, hogy nincs kedve „eltüntetni gyanútlan nagymamák kisnyugdíját, békává változtatni egy szíve hölgyének éppen szerelmet valló fiatalembert". Úgyhogy dühében kitagadja a boszorkányságból Furinkát.  

Így kezdődik Furinka útja az emberi világban, hogy megkeresse élete új értelmét. És így folytatódik a tárgyak metamorfózisa. Így változik át a szemüveget „öltött", a táskaírógép fedőjébe illesztett kispárna bagolynénivé, aki nemcsak szállást ad Furinkának, hanem tanácsokkal is ellátja őt, hogy milyen foglalkozások után nézhetne, azaz hogy kereshetne egy kis pénzt. Így változik át az írógép mögé állított kalaptartó fej iskolaigazgatóvá, aki felveszi takarítónőnek az ex-kisboszorkányt. De a féltékeny seprű galibát csinál, rend helyett teljes felfordulást, így azonnal elcsapják Furinkát az állásából.

A boszorkánylány azonban nem adja fel. Előkerül egy gyerekbicikli, amellyel postási feladatokat próbál ellátni Furinka, de a bosszúszomjas seprű szétszórja a leveleket. Aztán egy szoba kifestésével próbálkozik a boszorkánylány. Ezt újabb kreatív ötletek jelenítik meg az előadásban: a kocsi két oldalára két rúd kerül, a köztük feszülő zsinórra pedig egy lepedő. És máris látjuk a falat, amelyre a festéknyomokat jelezve színes szalagok kerülnek. De a söprű most sem nyughat: összezavarja, összegabalyítja a szalagokat, így a kudarc szemmel láthatóvá válik.     

Sokféle foglakozás kipróbálása és jónéhány kudarc után azonban Furinka végül megtalálja új hivatását a cirkuszban, a csodák közelében. A cirkuszigazgatót a madárkalitkára illesztett cilinder „játssza". De látunk cirkuszi attrakciót is: a szobafestésből ott maradt rudakra egy játékmaci kúszik fel, majd a köztük feszülő kötélen egyensúlyoz végig. Furinka egy szék tetejére mászva próbál halált megvető egyensúlygyakorlatot bemutatni, de megszédül és leesik. Ekkor azonban közbelép a seprű, és megmenti a boszorkánylányt. Így békülnek ki egymással, hogy eztán közös mutatványokkal szórakoztassák a nagyérdeműt.

A Nem akarok többé boszorkány lenni! osztatlan sikerének két oka van. Egyrészt az a fantáziadús, szellemes kreatívitás, amely a játékot szervezi. Másrészt az az előadói minőség, ahogy ez a színpadon megjelenik. Badacsonyi Angéla intim játéka, intenzív, érzékeny figyelme, odaadó jelenléte valódi csodákra képes: életet varázsol minden tárgyba, amit csak megmozdít az előadás során. (Ugyanakkor nemcsak a bábok nagyon igényesek az előadásban, hanem az a tárgyi környezet is nagy gonddal van összeválogatva, amelyben a történet megelevenedik.)

Nem akarok többé boszorkány lenni

Tintaló Társulás

Az előadást létrehozta: Badacsonyi Angéla, Sipos Katalin, Sisak Péter

Játssza: Badacsonyi Angéla