Tündérmenedzser

A Csomótündérből két kiváló bábszínházi előadás is született az elmúlt években. Bár a feldolgozások eltérő módon közelítettek az eredeti történethez, a lényeg azonos maradt bennünk: a problémák emberi, szeretetteljes kezelése.

Bár mindkét előadás számára Gimesi Dóra készítette az adaptációt, a két produkció egész más módon közelített az alapanyaghoz. Mindkét színpadi változat bátran elszakadt az eredeti mesétől, ami azért is volt elkerülhetetlen, mert a Csomótündért hagyományos mesei elbeszélés jellemzi, egy mindentudó elbeszélő mondja el a történetet egyes szám harmadik személyben. Ez közvetlenül nem alakítható színpadi játékká, így a színpadi változatnak egy más elbeszélői helyzetet kellett teremtenie, amelyben a történet elmesélhető.

A két színházi feldolgozás különböző módon teremtette meg ezt a színpadi szituációt, Kecskeméten többszemélyes játék, a Budapest Bábszínházban egyszemélyes előadás született az alapanyagból, bár mindkét változat központi szereplője a Csomótündér. A Ciróka Bábszínházban ő egy korosodó férfi, a Budapest Bábszínházban viszont egy negyven körüli nő (hiszen ki is tudná biztosan megmondani, hogy melyik emberi nemhez áll közelebb a tündér, és hogy a maga 532 éve milyen emberi életkornak feleltethető meg?).

Ellinger Edina

A Budapest Bábszínház feldolgozása eleve a tündér tévedéséből indul ki, a színpadi alapszituációt is ez teremti meg. Az előadás fikciója szerint a gyereknézők egy meghallgatás tanúi, amit konferenciahívás keretében követ az új-zélandi tündérnagykövetségről a vizsgálóbizottság elnöke. A meghallgatásra azért került sor, mert vizsgálat indult a Csomótündér tévedése miatt (aki nem győzi hangsúlyozni, hogy a munkája során csak egyetlen egyszer hibázott). A vizsgálatot az indította el, hogy – akárcsak a mese könyvváltozatában – Fanni királykisasszony panaszt tett a Csomóügyi Főosztályon, mert reménytelenül szerelmes Menyus királyba (aki az udvari jósa szerint is neki lett teremtve). Ehhez a panaszhoz csatlakozik Miklós királyfi is, aki pedig Panni királynéba szerelmes reménytelenül. (Ez a motívum és ezek a szereplők hiányoznak a kecskeméti előadásból.)

Tengely Gábor bábszínházi rendezése napjaink technikai környezetébe és társadalmi viszonyai közé helyezte a történetet. A kihallgatás egy laptop segítségével folyik, sőt ahogy megtudjuk, a Csomótündér tévedése sem a szemüvege miatt következett be, hanem a laptopja fagyott le (mert hiába kérte a cseréjét). Az Ellinger Edina játszotta Csomótündér leginkább egy energikus női középvezetőnek tűnik a tündérhivatalnokok világában. Pozíciójáról árulkodik futurisztikusan szigorú, türkizszínű szatén nadrágkosztümje is, és státuszát húzza alá a viselkedése is: eleinte egy magabiztos kisfőnöknek tűnik, aki kérlelhetetlen precizitással viszi az ügyeket, így kétség sem férhet ahhoz, hogy ő sosem (vagyis csak egyszer...) hibázott.

A tündér lehengerlő prezentációjához – amivel munkája felelősségteljes ellátását szemlélteti – látványos tárgyi környezetet is társít Tengely Gábor rendezése. A játéktér közepén álló jókora asztalnyi méretű, színes, sokfiókos láda néhány egyszerű mozdulattal könnyedén alakul át pulpitussá, amelynek hátterében oklevelek, aranyszobrocskák, plakettek, kupák állnak. (Mert többször nyerte el az év tündére címet, és különféle versenyeken is számos díjat szerzett.)
A Budapest Bábszínház előadásának meghatározó formája a tárgyanimáció: a Csomótündér pulpitusának kisebb-nagyobb fiókjaiból különféle színű, mintájú és nagyságú (ám ugyanolyan fajtájú) tornacipők kerülnek elő, Ellinger Edina velük játszva idézi fel egymaga a történetet.

Ellinger Edina

A történet fordulatai, sőt még az elhangzó dialógusok is közel azonosak a két előadásban, csak más sorrendben és más színpadi szituációba helyezve látjuk-halljuk azokat, ezért másfajta hatást is keltenek. A Budapest Bábszínház előadása előbb Menyus királyfi és Panni királylány találkozását jeleníti meg, amikor a Csomótündér tévedésből összeköti őket. Majd az ebből adódó galibát látjuk: itt a kapcsolatuk elején még inkább csak évődésnek hat, ahogy rendre szóvá teszik egymásnak, hogy nem tudnak egyszerre lépni, folyton elbotlanak, mert a csomó valójában nem kapcsot, hanem akadályt jelent számukra. A kecskeméti előadáson sokkal több az indulat és keserűség abban a jelenetben, amikor megjelennek az előadásban ifjú Menyus szülei. A burleszk elemek mulatságossá teszik a helyzetet, de a fájdalmat és a tehetetlenséget is érezni benne.

A család életét bemutató jelenetek nincsenek az eredeti mesében, de mindkét adaptáció fontosnak tartotta ezeket megjeleníteni. Tengely Gábor rendezésében a cipőkkel való tárgyanimáció jeleníti meg a felébredés körül zajló veszekedéseket, majd később következnek az összeférhetetlen mindennapok: Menyus uralkodni akar, és mindig elfelejti, hogy megígérte kis Menyusnak, hogy segít a házi feladatban. Panni királyné viszont mindig mindent elpakol, még a férje koronáját is kimosta (mert az benne hagyta a palástja zsebében). Mindezt akkor látjuk, amikor a Csomótündér – Fanni és Miklós panasza után – családlátogatásra megy Menyusékhoz.

Mindkét színpadi változatban hangsúlyos az a kérdés, hogy ha a szülők házassága tévedés volt, akkor az ebből született gyerek maga is tévedésnek tekinthető-e. Mert a felnőttek válsághelyzete alapjaiban bizonytalanítja el a gyermeket saját létében. Erre mindkét előadás feloldás kínál, a Budapest Bábszínházban az anya, a kecskeméti előadásban a Csomótündér szájából hangzik el, hogy ha kis Menyus tévedés, akkor ez volt a világ legszebb tévedése.

Ugyancsak a széthulló családban élő gyermek belső szorongásairól tudósít az a vers is, amely a szülők veszekedését követő mély, feszült csendben hangzik el: „Befonja most a ház minden zugát / a csend, akár a sarkokat a pók. / Szép emlékeket esznek a kukák, / rossz kedvvel járnak most a télapók. // A nevetést, a sírást, kiabálást, / káromkodást is megeszi a csend. / Ronda csápjával a szívekre kúszik, / gombóccá gyűlik lassan odabent. // Megígérem, hogy többé nem verekszem, / és a menzán is mindent megeszek, / a sóskát is, csak múljon már a csönd el. / Elmúlik, hogy ha holnap jó leszek?" A Budapest Bábszínház előadásban ez a szöveg hangfelvételről, egy gyermek hangján hangzik fel: „Ezeket a csendeket és ezeket a gombócokat a gyomorban egyszerűen nem lehet elviselni – mondja a vers után a Csomótündér. Ugyanez a vers a kecskeméti előadásban dalban csendül fel, hasonlóan erős érzelmi hatást keltve.

A Budapest Bábszínház változata egy olyan mozzanattal bővíti a történetet, amely nem szerepel sem az eredeti mesében, sem a másik színpadi változatban. Az egyik nagy veszekedés közben elszakad az örökcsomó, amit a tündér ismét megköt, bár – később elismeri – ez egyáltalán nem szerepel a protokollban. Az előadást követő színházpedagógiai foglalkozásban (amelyben a gyerekek mintegy a vizsgálóbizottság tagjaiként foglalhatnak állást) az egyik alapkérdés az lesz, hogy helyesen járt-e ekkor a tündér. Mint ahogy az is kérdés, hogy jól döntött-e, amikor végül elvágta Menyus és Panni „örökcsomóját".

Gimesi Dóra: A Csomótündér

Budapest Bábszínház

Látvány: Michac Gábor

Foglalkozásvezető: Végvári Viktória

Zenei szerkesztő: Tihanyi Attila

Dramaturg: Pallai Mara

Rendező: Tengely Gábor

Szereplő: Ellinger Edina

Helyszín: Kemény Henrik Terem