Valakinek kellene róla beszélni

– Az előítéletekből való kimozdítást segítheti az is, hogy fontos társadalmi kérdésekről színházi társasjátékokat készítetek, amelyek határozottan számítanak a nézői részvételre is. Ezt a műfajt tulajdonképpen ti találtátok fel.

Fábián Gábor: Inkább azt mondanám, hogy magunktól jöttünk rá arra, hogy ilyesmit is lehet csinálni, mert – a műveletlenségünk okán – nem ismertünk hasonló előadásokat.

– Egyébként máshol vannak ilyen előadások?

Fábián Gábor: Ivanyos Ambrustól tudtam meg, hogy a Machina Ex nevű német társulat kifejezetten efféle produkciókat készít. Nem azt a fajta klasszikus társasjátékot működteti, mint mi a Szociopolyban és a Menekülj okosan!-ban, hanem bonyolultabb logikai játékokat, sokszor a szabaduló szobához hasonló elemekkel. Szóval létezik máshol is a műfaj, de mi sajnos ezeket nem ismertük, így magunktól kellett mindent kitalálnunk.

Jaskó Bálint a Szociopoly egyik előadásán

– Honnan jött az ötlet, hogy ilyesmit csináljatok?

Fábián Gábor: Onnan, hogy a Szputnyik társulatával egy próbafolyamat alatt játszottuk a Szociopoly nevű társasjátékot. Aztán a nyáron a semmiből egyszer csak bevillant, hogy minden társasjáték mezőn valójában egy-egy szituáció van, és ezeket akár el is lehet játszani. Évadkezdésekor elmeséltem ezt Viktornak, aki azt kérdezte, hogy miért nem a Social error próbafolyamata alatt jutott eszembe mindez, mert az egy hasonlóan játékos, nyitott helyzetekre épülő előadás volt. Ezután jegelve lett az ötlet, mert az évad már meg volt tervezve, nem volt rá pénzünk. De egyszer csak felhívták a figyelmemet egy SÍN-es pályázatra, amire úgy éreztem, hogy be lehet adni az ötletet. Megkérdeztem Bodó Viktort, Bass Lacit, és mindenki azt mondta, hogy nosza. Ekkor kezdtünk el konkrétabban tervezgetni. Először csak egy pályázati anyaghoz szükséges mennyiségben, de amikor nyertünk a pályázaton, akkor már komolyabban is nekifogtunk. Azt még nem tudtuk, hogy fog-e működni az ötlet, de hamar kiderült, hogy mindez mennyire izgalmas, meg az is, hogy Bass Laci milyen remek dramaturg.

– Őt honnan ismered?

Fábián Gábor: Az itteni társasjátékozásból...

Pass Andrea: A Social error előkészítő szakaszában több előadót is felkértünk, szociológusokat, különféle társadalmi problémák szakértőit, hogy beszélgessenek a társulattal. Bass Laci is a meghívásunkra érkezett, és lejátszotta velünk a Szocipoly nevű társasjátékot, amit ő talált ki. Egyébként a Social error készítése közben Viktor is valamiféle társasjátékban gondolkodott, csak ez akkor nem valósult meg.

Fábián Gábor: Bass Laci nagyon izgalmas személyiség. De csak munka közben derült ki, hogy nemcsak a társasjátéka zseniális, hanem ő maga is egy csodálatos munkatárs. Azóta jó barátság szövődött köztünk.

Bass László a Szociopoly egyik előadásán

– Sokat változott munka közben a Szociopoly?

Fábián Gábor: Sokat. Először nem gondoltam többre, csak arra, hogy ezt a társasjátékot színházban is meg lehetne csinálni Aztán közben rájöttünk, hogy ennél sokkal többet (és jobbat) is tudunk. Munka közben merült fel, hogy meséljünk történeteket, ne csak illusztráljuk az egyes lépéseket, hanem a mozaikok valamiféle összefüggő eseménysort is adjanak ki. Akkor kezdtük el megírni Lacika történetét a polgármesterrel, a vállalkozóval, a vállalkozó feleségével. Szóval rájöttünk, hogy sokkal többet tudunk megcsinálni, mint amit terveztünk, mert rákaptunk az ízére, és inspiráltuk egymást.

– Mikor készült a Szociopoly?

Fábián Gábor: 2014 nyarán találtuk ki és írtuk meg, a nyár végén és szeptemberben próbáltuk, majd október elején mutattuk be.

– Eddig mennyit játszottátok?

Fábián Gábor: Most 75 és 80 között van az előadásszám. Körülbelül a felét játszottuk diákokkal, a másik felét felnőttekkel. Budapesten többet játszottunk, mint vidéken, de vidéken is sokat voltunk.

– A Szociopoly után még nehezebb témát választottál, amikor elkészítettétek a Menekülj okosan! című játékot.

Fábián Gábor: Amikor azon gondolkodtunk, hogy mi legyen a következő színházi társasjáték, épp akkor zajlott Magyarországon az az eseménysor, amit menekültválságnak szokás hívni. Azt éreztem, hogy a dolog súlyos átpolitizáltsága miatt a kőszínházak mernek majd hozzányúlni témához. Ez így is történt. Viszont valakinek mégiscsak kellene róla beszélni. Ez volt az egyik indok. A másik motiváció viszont az volt, hogy – miután rátaláltunk a színházi társasjátékra, mint eszközre – kerestük a lehetőséget, hogy miképpen tudnánk megmutatni ezt nemzetközi színtéren is. Sokáig azt gondoltuk – azóta kiderült, hogy tévesen – hogy a Szociopoly nemigen kivitelezhető nemzetközi közegben, egyrészt a témája miatt, másrészt a nagyon specifikus magyar ellátórendszer miatt sem. Ezért mindenképpen olyan témát kerestem, amellyel máshol is ki lehet állni, ami külföldön is ugyanolyan érdekes, mint itthon. És miközben fontos kérdést veszünk elő, megismertetjük magát a műfajt is. Mindenképpen szeretném külföldön is megmutatni, hogy a színházi társasjáték egy létező irány, ilyet lehet csinálni máshol is, ez egy fejleszthető eszköz.

A leadképen Fábián Gábor a Szociopoly egyik előadásán.

A teljes beszélgetés az Ellenfény 2016/2. számában olvasható.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft