A hét legfontosabb eseményei

Háy János: Völgyhíd – az Ariel Színház vendégjátéka a Kolibri Színházban (2019. március 13. 17.00)

2000-ben jelent meg Háy János Közötte apának és anyának, fölötte a nagy mindenségnek című kötete, amely (alcíme szerint is) Kilenc történetet tartalmazott. A kötet első darabja volt a Völgyhíd című próza. Egy akkor megjelent kritika Háy János két remek „történelmi" regényének, a Dzsigerdilen és a Xanadu folytatásának látta a kisregényt. „Számomra majdnem bizonyos volt e szövegek ismeretében, hogy Háy előbb vagy utóbb megpróbálja állandó szerelmi történetét egyszer nem történelmi keretekben is elmesélni. A Völgyhíd ennek a kísérlete. A történet a jelenben játszódik, Magyarországon, a híd valóságos, amennyiben megnevezés nélkül is a veszprémi viaduktot ismerhetjük fel benne, sőt maga a történet is – ha emlékezetem nem csal – megesett a valóságban, nem is olyan régen: két kamasz, egy fiú és egy lány lett öngyilkos leugorva róla. Ebbe a realitásba ágyazódik bele aztán – mint például a Xanaduban a görög és keleti monda- és legendavilág – a biblikus, keresztény történeti utalásrendszer Péter apostol a pogányok által Rómában való megfeszíttetéséről. Az elbeszélés főszereplőjét, a kamasz fiút szintén Péternek hívják, s az ő »történelmi« kereteit a széthulló család adja meg, illetve »szakrális« oldalról az Oliver Stone jegyezte Született gyilkosok című kultikus film legendái. E rövid és durva összefoglalásból talán érzékelhető, hogy szinte mindenben hasonló eljárásokat követ Háy, mint a regényekben, s szinte minden ugyanaz is: a boldogtalanság, a beteljesülhetetlen szerelem, a világ és az én oppozíciója, a személyiség függése, lebegése »a nagy mindenségnek fölötte«, azaz az űr, a semmi fölött" – írta Dérczy Péter.

Háy János

„Az volt az érzésem, az elbeszélésben sok mindent sikerült megfognom a tizenévesek világfájdalmából, a gyerek-felnőtt konfliktusból, a kortárs közösségben kialakuló domináns és alárendelt szerepeikből, az első barátság, az első szerelem sajátos örömeiből és kínjaiból. És mindazokból a kamaszkori indulatokból, érzelmekből, amik közrejátszhatnak abban, hogy valaki eljut az öngyilkosság gondolatáig. Mégis maradt bennem valami belső elégedetlenség: régóta meg akartam írni a Völgyhidat színdarab formájában is" – nyilatkozta Háy János.

A Völgyhíd darabváltozata végül a Kolibri Színház felkérésére készült el, és ők is mutatták be 2010 áprilisában. A darabot – ami a Rivalda 2011 című kötetben jelent meg – a színházi kritikusok az évad legjobb új magyar drámájának választották meg.

A Kolibri Színház elődása

„A darab apró jelenet-mozaikokból épül, s a végzetes tetthez vezető utat igyekszik bemutatni. A szerző a színművet eredetileg is bábokra és színészekre írta, de nála a múltban és az álomban-képzeletben játszódó epizódokban kaptak volna szerepet a bábok, míg Bagossy László rendezésében a gyerekeket bábok, a felnőtteket színészek elevenítik meg. Ez egyrészt dramaturgiailag és szcenikailag tiszta és követhető szerkezetet hoz létre, másrészt egyértelmű befogadói szituációt teremt. A produkcióval elsősorban megcélzott kamaszkorúak paradox módon jobban tudnak azonosulni a stilizált, éppen ezért tőlük kicsit eltartott báb-énjükkel, ugyanakkor a rendező a felnőttekről szintén stilizált, de elrajzolt képet nyújt" – írta a Kolibri Színház előadásáról Nánay István.

2012 áprilisában a zalaegerszegi színház ifjúsági programjában is bemutatásra került a darab. Madák Zsuzsa rendező, dramaturg nem bábszínházként, hanem színészek által előadott osztálytermi színházi előadásként, illetve hozzá kapcsolódó drámafoglalkozásként vitte színre a művet. 2014-ben a Pécsi Harmadik Színház is műsorára tűzte a Völgyhídat Szabó Attila rendezésében.

Az Ariel Színház előadása

2018 decemberében a marosvásárhelyi Ariel Színház mutatta be Háy János darabját. Az előadást vendégként Vidovszky György rendezte. A főszerepet Scurtu Dávid egyetemi hallgató alakítja, további szerepekben Halmágyi Éva, Bonczidai Dezső, Cseke Péter, Gönczy Katalin, Gáll Ágnes, Puskás Győző és Szabó Dániel látható. Az előadás többfunkciós díszleteit Mátravölgyi Ákos tervezte. Monori András alternatív rockra emlékeztető zenét szerzett az előadáshoz, amelyet Gyevi-Bíró Eszter által tervezett drámafoglakozás egészít ki. Most ez a produkció vendégszerepel a Kolibri Színházban.

Kárpáti Péter: Tűznyelők – Ódry Színpad, Klub (2019. március 13.)

Izgalmas színt, különleges értéket képviselnek a magyar színházművészetben Kárpáti Péter (1961) improvizációs technikával készült előadásai. Az utóbbi tíz évben nemcsak írja, hanem rendezi is az előadásait, sőt sokszor elválaszthatatlan egymástól a darab írásának és az előadás készítésének folyamata, hisz az előbbiben is számít a színészi munkára, sokszor az improvizációk teremtenek meg egy-egy új Kárpáti-darabot.

„El akartam szakadni attól a fajta színházi működéstől, amit a pályám során megismertem korábban" – mondta az Ellenfényben személyes motivációiról Kárpáti Péter. – „Az volt az érzésem, hogy hiába dolgoztam nagyszerű emberekkel, tehetséges rendezőkkel, mást gondolok a színészek szerepéről, a létrehozás menetéről. Láttam néhány külföldi színházi műhelyt, ahol a színészek sokkal felelősségteljesebben vettek részt a munkában, mint ahogy ezt Magyarországon megszoktuk. Ennek a fajta felelős színészi részvételnek az lehet az eredménye, hogy a színész oly mértékben azonos lesz a szereppel, a szöveggel, az egész előadással, hogy nemcsak egyszerűen azt élvezi a néző, hogy olyan élő az egész, mintha ott és akkor születne, hanem zavarba jön, elbizonytalanodik: „lehet, hogy tényleg?" De annak hosszú, nehéz útja van, hogy a színész eljusson a szereppel való ilyen zavarba ejtő azonosulásig. Az első pillanattól kezdve sokkal mélyebben be kell őt vonni, moderátornak kell lenni olyan értelemben, hogy teret kell adni – nem csak a színésznek, hanem minden részvevőnek –, hogy bátran, szabadon hozzá merjen szólni a közös elemzéshez."

Kárpáti Péter a Díszelődásban

Ugyanitt az improvizációs technika születéséről ezt mondta: „Az írás mellett, azt hiszem, leginkább a tanítás foglalkoztat, a legtöbb indulatot ez váltja ki belőlem. ... Még 2009-ben, a színházi dramaturg hallgatóimmal kezdtünk el kidolgozni egy improvizációs technikát, ami rögtön nagyon érdekesnek tűnt. Filmesek használnak valami hasonlót, például John Cassavetes ehhez közelálló technikával készítette a filmjeit. Vagy Mike Leigh is, aki nemcsak csodálatos rendező, hanem számos nagyszerű filmnek és színdarabnak az írója. Színházban ezt a fajta improvizációs technikát nem nagyon használták eddig, vagy legalábbis én nem tudok róla. Ezzel kezdtünk el kísérletezni".

Az elmúlt tíz évben nemcsak számtalan remek előadás született Kárpáti Péter improvizációs technikájával, hanem több színdarab is, amelyet a Selinunte Kiadó gyűjtött egybe a Színház az orrod hegyén című kötetében. Ennek az előszavában írja Kárpáti Péter: „A kötetben szereplő összes színdarab közösségi alkotás. A szerző hozta az ötletet, a témát, a figurák és viszonyok körvonalait, a kezdő szituációt, azonban az elhangzó mondatok és a konkrét történetfordulatok már nem az ő agyában születtek, azokat a színészek adták hozzá – nem íróasztalnál, hanem a játék lendületében, utcán, ágyban, híd alatt, buszon vagy futás közben, és a véletlenül arra járók álmukban se gondolták, hogy ami ott folyik, az nem valóság, csak játék, improvizáció. ... Tehát az improvizációval készülő daraboknál az íróé csak a kezdet és a vég – a közepén a színészek uralkodnak. Az elhangzott szövegeket fölvesszük és kigépeljük. Majd újabb és újabb improvizációkat rendezünk, és azok szövegét is kigépeljük. Végül az író fogja azt a sok száz vagy ezer oldalas salátát, és... és innentől kezdve tökmindegy, hogy mi történt az improvizációkban, innentől az író már a saját kedvére és hasonlatosságára azt rakja össze belőle, amit akar. ... De a konkrét mondatok nagy része még akkor is a színészeké, ha az eredeti imprótól elszakad a darab..."

Kárpáti Péter a Díszelőadásban

Az improvizációs technikával készült darabokból számtalan remek előadás született. Például 2017-ben a Színművészeti Főiskola Zsótér Sándor és Böcsök Enikő vezette színészosztállyal az 1089, ami akkor az évad kétségtelenül legjobb főiskolai előadása volt. Most újból színművészetisekkel dolgozott Kárpáti Péter. A Novák Eszter és Selmeczi György vezette zenés színész osztállyal dolgozott. A közös munka eredményét Tűznyelők címmel szerdán mutatják be. A kiinduló témát ezúttal a szorongások, rettegések, az összeesküvés-elméletek jelentették. Az előadás szereplői Czvikker Lilla, Fáncsik Roland, Fekete Gábor, Hunyadi Máté, Imre Krisztián, Jenővári Miklós, Kurucz Dániel, Mentes Júlia Virginia és Széles Flóra.

Aiszkhülosz: Oreszteia – Szabadkai Népszínház Magyar Társulata (2019. március 14.)

Sajátos módon két antik dráma is színre kerül a héten. Az első bemutatóra csütörtökön kerül sor Szabadkán. Az előadást Szőcs Artur rendezi, aki mindenképpen görög tragédiát szeretett volna színpadra állítani. Az okokról a következőt mondta: „Az antik görögök írásait szinte kötelességünk úgy kezelni, mint a Bibliát. Ezek a szerzők a szakmánk alapítói, ők fektették le az alapokat. Ha nem lettek volna, és mindezt nem indítják el, ma nem tartanánk itt. Időről időre fel kell elevenítenünk a műveiket. Ha ezt nem tesszük, az olyan, mintha megfeledkeznénk a hőseinkről."

Aiszkhülosz

Aiszkhülosz (i.e. 525 - i.e. 456) az első nagy tragédiaköltő. Ő léptetette fel az ókori Athénban a második színészt, ezzel mintegy megteremtve a lehetőséget arra, hogy a cselekmény dialógusukból bontokozzon ki. Mintegy 90 darabja közül 79-nek maradt fenn a címe, és hétnek viszonylagos épségben maga a szövege is.

Fennmaradt művei közül a legkorábbi valószínűleg az Oltalomkeresők. Ebben viszonylag kevés a cselekmény és sok a kórusének. I. e. 472-ben nyert első díjat a Perzsák, amelye a szalamiszi csatáról szólt a legyőzött perzsák nézőpontjából. I. e. 467-ben nyert első díjat a Heten Théba ellen, amely a Labdakida-trilógia utolsó (és egyetlen fennmaradt) darabja. (A darab Oidipusz két fiának, Eteoklésznek és Polüneikésznek egymás elleni harcával és halálával foglalkozik.) Szintén csak egy darab maradt fenn a Prométheusz-trilógiából (A leláncolt Prométheusz).

Szőcs Artur az Oreszteia olvasópróbáján

I. e. 458-ban született az egyetlen teljes egészében fennmaradt antik trilógia, az Oreszteia. Sokan ezt tartják Aiszkhülosz legnagyobb művének. Első része az Agamemnón, ami a címszereplő Trójából való hazatéréséről és meggyilkolásáról szól. A második részben, az Áldozatvivőkben Agamemnón fia, Oresztész már hazatér száműzetéséből, és bosszút áll apja gyilkosain. A harmadik rész az Eumeniszek. Ebben Oresztészt a gyilkosságok miatt felelősségre vonják, végül azonban ártatlannak minősítik.

„Óriási vállalkozás" színre vinni az Oreszteiát – nyilatkozta Szőcs Artur rendező a szabadkai munkájáról. – „A három darab elemzése, a történet felépítése számomra kiváló agytorna, de ugyanúgy a színészeknek is. Devecseri Gábor fordítása kifejezetten nehéz, viszont gyönyörű. Kihívást jelent úgy előadni ezt a tragédiát, hogy a nézők a megtekintése után azzal az élménnyel távozzanak, hogy mennyire közel vittük hozzájuk ezeket az ősi történeteket. Ez nagy feladat, de megbirkózunk vele. A nézőkben van egyfajta ellenszenv az antik tragédiákat illetően. Úgy gondolom, hogy ezzel a társulattal leküzdjük a félelmüket, és teljesen érthetővé tesszük ezeket a történeteket."

Az előadás szereplői Vicei Natália, G. Erdélyi Hermina, Baráth Attila, Csernik Árpád, Fülöp Tímea, Pálfi Ervin, Hajdú Tamás, Péter Ferenc, Pámer Csilla, Kalmár Zsuzsa, Pesitz Mónika és Körmöci Petronella.

Aiszkhülosz trilógiája

Euripidész: Tóraji nők – Maladype Színház (2019. március 17.)

A hét másik antik bemutatóját a Maladype Színház tartja. Euripidész (i. e. 480- i.e. 406) volt az utolsó görög tragédiaköltő, akinek művei fennmaradtak. Összesen 19 teljes darabját ismerjük, ezen kívül a mintegy 90 darabjából számtalan töredék is megőrzött. Valószínűleg ez azt jelenti, hogy Euripidészt játszották a legtöbbször, őt olvasták a legtöbben, ezért kellett sokszor sok példányban másolni. Mai színpadra is ő kerül a leggyakrabban, hisz nincs két hete, hogy a KV Társulata Médeia-bemutatóját ajánlottuk.

Euripidész

I. e. 415-ben második helyet szerzett a drámaversenyen Euripidész a Trójai nőket is tartalmazó tetralógiájával. (A három tragédia mindegyike a trójai mondakörrel foglalkozott, annak ellenére, hogy Euripidész már nem ragaszkodott ahhoz, hogy azonos témakört dolgozzon fel a tragédiáival. Egyébként az i. e. 415. évi drámaversenyt megnyerő Xenoklész művei egyáltalán nem maradtak fenn.)

A Trójai nők a trilógia harmadik darabja. „A Trója bevételével kezdődő s a trójai nők elhurcolásával és a város felperzselésével végződő történet tragédiák sorozata, amelyet Hekabé személye kapcsol össze. A darab ennek megfelelően monoton, de egy pillanatra sem unalmas, hiszen folyamatosan új és új szereplők jelennek meg, új szenvedések tárulnak fel" – írja Karsai György.

A Trójai nők próbája a Maladypében (Szilágyi Ágota, Bödök Zsigmond, Varga Mária, Szabó K. István)

A Maladype Színház bemutatója Jean-Paul Sartre (1905-1980) átdolgozása, illetve ennek Illyés Gyula által készített magyar változata alapján született. „A trójai nők az a tragédia, amelyet Sartre a legkönnyebben aktualizálhatott anélkül, hogy túlságosan eltávolodott volna az eredeti műtől" – írta egy 1970-es előadás kapcsán Róna Katalin. – „Szabadon, de a nagy életmű szelleméhez mindvégig hűen adaptálta. Még a tragédia laza jelenetsorát sem fűzte szorosabbra, így őrizve az eredeti alkotás szellemi anyagát, gondolati atmoszféráját. Az elpusztított Trója falai alatt játszódó drámában az a legmeghökkentőbb, hogy minden iszonyat olyan köznapi benne, mintha – végül is – semmi természetellenes nem történt volna. A kegyetlen küzdelem véget ért, a trójai hősök halottak, a hódítók pedig »a dolgok természetes rendje szerint« a harc epilógusát végzik félelemmel telt bosszúvággyal, kis lelkiismeretfurdalással: porig égetik a várost, elhurcolják a nőket, és megölik a gyermeket, Asztyanaxot, Hektor fiát. S ezután Sartre feldolgozásában már szinte nincs jelentőségük a mitológiai neveknek, az események hű előadásának sem. A szituációk az igazak. Az idő jelenléte megszűnik, csak az események »vannak«, a világ jelenléte. A világé, melyben magunk is élünk."

A Maladype Színház előadását Szabó K. István rendezi. Hakabét vendégként Varga Mária játssza, a többi szerepben Huszárik Kata, Szilágyi Ágota, Tankó Erika és Bödök Zsigmond látható.

Shakespeare: Macbeth – Örkény Stúdió (2019. március 13.)

A héten sem hiányzik a színpadra kerülő szerzők közül Shakespeare. Úgy tűnik manapság a Macbeth a legnépszerűbb darabja, hisz ebben az évadban már a harmadik bemutatóját tartják. 2018 októberében Nyíregyházán tartották a premierjét Horváth Illés rendezésének, ami máig műsoron van. (Macbeth: Nagyidai Gergő, Lady Macbeth: László Lili, Banquo: Gulácsi Tamás.) Hasonlókép játsszák meg Szikszai Rémusz rendezését, amit előbb Tatabányán mutattak be 2019 januárjában, majd az előadást a budapesti Szkéné Színház is a műsorára is felkerült. (Macbeth: Nagypál Gábor, Lady Macbeth: Danis Lídia.) (2018 januárjában a szolnoki színház is bemutatta a darabot Csiszár Imre rendezésében.)

Gáspár Ildikó

Most az Örkény Színház Stúdiójában különleges bemutatóra készülnek. Ugyanis Gáspár Ildikó (1975) rendezésében négy színész – két idős és két fiatal – formálja meg a darab minden szerepét, egymásban tükröztetve sorsokat, életszakaszokat és életstratégiákat. Az előadás négy szereplője Borsi-Balogh Máté, Takács Nóra Diána, Pogány Judit és Fodor Tamás. (A négyszereplős játék nem teljesen új ötlet, hiszen 1996-ban Kiss Csaba a Győri Padlásszínházban szintén négy színésszel rendezte meg a Macbethet. Az emlékezetes előadásban Horváth Lajos Ottó, Nyakó Júlia, Scherer Péter és Kovács Zsolt játszott.)
Gáspár Ildikó előadása nyilván más koncepció alapján készül, hisz a szövegkönyvet is ő készítette Ari-Nagy Barbara társaságában.

Fodor Tamás, Pogány Judit, Borsi-Balogh Máté, Takács Nóra Diána

A színház ajánlója így szól: „A hűséges alattvalóból egy jóslat hatására királygyilkossá váló Macbeth története a politikai bűncselekmény és a zsarnokság kialakulásának krónikája. De még inkább elrettentő példázat, amely az emberi lélek mélységeibe enged betekinteni."

Pettson és Findusz – Ciróka Bábszínház (2019. március 16.)

Világszerte népszerű a svéd író és illusztrátor, Sven Nordqvist (1946) sorozata, amely a kissé szórakozott falusi öregről, Pettsonról és az ő cserfes-bohókás macskájáról, Finduszról szól. „Aki megismeri őket, kíváncsi lesz további történeteikre, kalandjaikra. Szerzőjük titka, hogy figurái természetes lendülettel, élénk és világos párbeszédekkel élnek; »felélik« a könyv lapjait. Ehhez a lendülethez, élénkséghez, életszeretethez szervesen hozzátartoznak a végtől végig, azaz lapszéltől lapszélig érő, aprólékos, kuszaságában is szervezett és rendezett, nagyon is átgondolt koncepciójú illusztrációk, amelyeket az eredetileg építésznek tanult szerző különféle humoros részletekkel gazdagít" – írta a sorozatról Besze Barbara.

Pettson és Sven Nordqvist

Pettson és Findusz történeteiből svéd rajzfilmsorozat is készült, amely 2000-ben vetítettek először Magyarországon. Az eddig elkészült 26 epizódból számtalan dvd-n is kapható és jónéhány az interneten is előérhető.

A magyar bábszínpadra is felkerült Pettson és Findusz. 2012-ben Bereczki Csilla rendezésében mutatott be a Budapest Bábszínház nagyszerű előadást a történeteikből. Nordqvist meséiből Fekete Ádám készített adaptációt Gimesi Dóra dramaturgiai közreműködésével. Az előadásról – amelynek főszerepeit Ács Norbert (Pettson), Ellinger Edina (Findusz), Hoffer Károly, Kovács Judit, Pallai Mara és Teszárek Csaba játszotta – így írt Bereczki Csilla rendező: „munkatársaimmal az érdekelt minket, hogyan forgatja fel az életét egy alapvetően egyedüllétre berendezkedett embernek (Pettson) egy kis állat (Findusz), aki teljesen ösztönösen, tisztán és ártatlanul létezik a világban, ezáltal teljesen alkalmatlan mindenfajta szabálykövetésre. A történet kortalan, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Játszódhat bárhol, bármikor, bárkinek. Ha igaz."

Findusz és Pettson

Most a Ciróka Bábszínház új bemutatójához Sven Nordqvist meséinek felhasználásával Kautzky-Dallos Máté írt darabot. (Dramaturg: Dobák Lívia) Az előadás ajánlója így szól: „Pettsont, a kissé bogaras barkácsoló mestert nehéz megszokott magányos életviteléből kimozdítani. Amikor azonban egy Findusz borsókonzerves dobozban kiscicát kap ajándékba, megváltozik az élete. A morgolódó vénember szeret reggel későn kelni, nyugodtan megreggelizni. Findusz viszont, az örökké nyüzsgő, hangoskodó, mindenbe beleavatkozó macska korán kel és máris palacsintatorta után nyivákol. Kettőjük mulatságos, szeretetteljes történetét a mesekönyvek és a rajzfilmek után most a Ciróka Bábszínházban izgulhatjuk-nevethetjük végig!"

A Widder Krisóf rendezte előadás szerepeit Fülöp József (Pettson), Ivanics Tamás (Findusz) és Dénes Emőke, Szörényi Júlia és Lendváczky Zoltán játssza.

A leadképen Borsi-Balogh Máté és Pogány Judit a Gáspár Ildikó rendezte Macbethben az Örkény Színházban.