A tavaly őszi premier, az Aranyecset után ismét cselekményes táncművet tűzött műsorára a Magyar Nemzeti Balett. A víg özvegy – Ronald Hynd brit koreográfusnak Lehár Ferenc operettje alapján 1975-ben készült műve – a maga nemében műfajteremtőnek számított: addig senki nem adaptált operettet balettszínpadra. A vállalkozás első pillantásra gyanúsnak tűnhet, hiszen a világszerte ismert és közkedvelt zene és szövegkönyv „kölcsönvétele" eleve előnyt biztosít a koreográfusnak. Ügyes, mondhatnánk. Szerencsére azonban nincs szó arról, hogy az alkotó a sikerbiztos muzsika és libretto leple alatt próbálna valami gyenge munkát eladni: koreográfiailag és dramaturgiailag a darab megállja a helyét. Ennek bizonyítéka, hogy mintegy negyven éve világszerte játsszák. Most hozzánk is megérkezett az Erkel Színházba. Pónyai Györgyi írása
Nehéz meghatározni, hogy milyen szerkesztési elv alapján állították össze a Magyar Nemzeti Balett legújabb estjének, az Erkel Színházban játszott Modern+1 műsorát. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a kísérletező kedv helyett ezúttal inkább biztosra mentek a darabválasztásnál. Megyeri Léna írása
A népszerű, nagy szériát megélt balettek sokszor inspirálják későbbi korok koreográfusait a művek felújítására, újraalkotására. A ma táncszínpadon látható legrégebbi balett-komédia, A rosszul őrzött lány az egyik legjellemzőbb példa erre.
A népszerű, nagy szériát megélt balettek sokszor inspirálják későbbi korok koreográfusait a művek felújítására, újraalkotására. A ma táncszínpadon látható legrégebbi balett-komédia, A rosszul őrzött lány az egyik legjellemzőbb példa erre.
A népszerű, nagy szériát megélt balettek sokszor inspirálják későbbi korok koreográfusait a művek felújítására, újraalkotására. A ma táncszínpadon látható legrégebbi balett-komédia, A rosszul őrzött lány az egyik legjellemzőbb példa erre.