Igazgatóságának kezdete óta először lépett fel a Trafó színpadán Nagy József (vagy ahogy a külföldi közönség ismeri, Josef Nadj). A Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében 2010-es darabját, a Les Corbeaux-t (Hollók) mutatta be.
Igazgatóságának kezdete óta először lépett fel a Trafó színpadán Nagy József (vagy ahogy a külföldi közönség ismeri, Josef Nadj). A Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében 2010-es darabját, a Les Corbeaux-t (Hollók) mutatta be.
Nagy József mágus. Megfoghatatlan, ahogy színpadán percről percre értelmeződnek át, változtatják jelentésüket a tárgyak, hangok, terek és emberek. Mindeközben pedig mélységes mélyen mégis csak önmaguk maradnak. A mítoszi ködbe vesző idő és a zárt (megszokott elemekkel is operáló) ikonográfia ellenére is személyesek lehetnek számunkra.
A címbeli öszvérszó nem csupán arra utal, hogy Nagy József olyan szuverén színpadi világot teremtő ember, akitől nem idegen ősképek újraalkotása (klasszicizálás) vagy létrehozása (talán nem túlzás, maga is klasszikus), hanem arra is, hogy furcsa módon, művészeti ágakat átívelő kompetenciája révén teljes biztonsággal tud felidézni egy olyan ősiséget, középpontba állítani egy olyan archaikus magatartást, amely közben mégis minden ízében modern. Így van ez az Entracte-ban is. Az előadást Pap Gábor elemzi.
Az elmúlt hétvégén Nagy József új produkciója, az Entracte volt látható a Trafóban. A szombati előadás után az Ellenfény közreműködésével beszélgetés zajlott az alkotókkal, amelynek szerkesztett változatát egy későbbi számunkban közöljük. Előzetesként egy korábbi beszélgetést elevenítünk fel. Az utolsó tájképről Sándor L. István kérdezte a koreográfust. Az interjúban szó esett Nagy József alkotómódszeréről, az előadás(ok) születéséről, elkészülésének fázisairól.