„Szkeptikus vagyok és borúlátó” – nyilatkozta Krámer György művészeti vezető a fesztivál utolsó napján. „Ha tovább nem gyengülünk, akkor már csak erősödni fogunk” – mondta Vándorfi László már a díjkiosztó ünnepségen. „Nem volt nehéz dolga a zsűrinek. Az idei előadások jobbak voltak, mint a tavalyiak” – értékelte Goda Gábor, a háromfős zsűri egyik tagja a négynaposra zsugorodott fesztivált.
A fesztivál második napján sikerült eljutni kedvenc játszóhelyemre, az inotai Retro Színházba. A helyszín változatlanul azt a hatás kelti, mintha egy Tarkovszkij-film forgatására csöppentünk volna: ahogy a busz beveszi a kanyart, szemünkbe ötlik a „készenléti lakótelep” tábla, az udvaron repülő csészealjra emlékeztető betonszobor, az épület körül, ameddig a szem ellát, vezetékek és csövek. Forgatásra, fotózásra kiváló színhely, de mi a Duna Táncműhely előadása miatt vagyunk itt, ami az épület színháztermében kerül bemutatásra.
A következő négy napban Veszprémben ismét a kortárs táncé a terep. Mégse tekintsük ezt az „ismét”-et magától értetődőnek. A Tánc Fesztiválja nyitóestéjén Krámer György, a fesztivál művészeti vezetője elárulta, szűk egy hónappal ezelőtt még maga sem gondolta, hogy ezen a május estén, a VMK színpadán állva köszönteni tud majd minket.
Száz éves a veszprémi színház épülete. Bujtor István és Eperjes Károly neves rendezőket (Vidnyánszky Attila, Szinetár Miklós, Valló Péter) hívott meg a jubileumi évadra. A második nagyszínházi bemutatót rendezője, Valló az Édes Annával Horvai István emléke előtt tiszteleg, aki a '70-es években rendezte meg Veszprémben a Kosztolányi-regény színpadi adaptációját. „Horvai nekem jó barátom, mesterem, kollégám, később igazgatóm volt a Vígszínházban" - nyilatkozta Valló.