Te vagy a beteg, és nem én

Az előadás tere társadalmi eseményt sejtet. Minden színházi előadás megnézése társadalmi esemény persze, itt ez finoman felszínre kerül. A nézők helyet foglalhatnak a Gobbi Hilda Színpad kicsinyített nézőterén, babzsákokon és bárszékeken, ki-ki saját habitusának megfelelően. A többféle ülőalkalmatosság megelőlegezi az előadás sokszínűségét, a fekete komédia több poénja a szivárvány színeiben sziporkázik. A kompozíció nem egy Picasso-kép, inkább egy zsírkrétarajz benyomását kelti.

Marton Róbert - Fotó: Dusa Gábor

A zsírkréta fizikai valójában is megjelenik az előadásban, amikor Roland önjelölt pszichológusként rajzterápiával (is) kezeli Robit, aki feleségétől egy hetet kapott, hogy mindent átgondoljon, felismerje a prioritásokat, számot vessen az életével, de a három közül valamelyiket tegye meg mindenképp. Roland és öccse, Tomi próbálnak segíteni rajta, hisz ők rendben vannak, gondoljuk először.

A leírt tér megidézi a tévéműsorok stúdióit is. Tomi az Alterego címűt vezeti, időnként a forgatáson vagyunk, és amúgy is gyakran ülünk világosban a nézőtéren az események részeseiként. Minden figura a játszó színésztől kapja nevét. Tomit Szabó Kimmel Tamás energikusan, lazán hozza a céltudatos, másokat eszközként, de emberséggel kezelő, elfoglalt és népszerű műsorvezetőt. Egyik fülében folyamatosan headset, egyik beszélgetésből észrevétlenül vált a másikba, ez sok humor forrása. Lénye a beszéden keresztül él, kommunikációját azonban a társadalmi szokások tartják biztonságosan bezárva. Azt gondolnánk, neki nincsenek félelmei. Mikor megszűnik a munkahelye, ezzel társadalmi pozíciója, rádöbben bezártságára, ő is pánikba esik.

Miklós Marcell, Marton Róbert, Szabó Kimmel Tamás - Fotó: Dusa Gábor

Roland önmagát zárja be, nem mer az utcára lépni, viszont a szűk terekbe (wc) zártságtól retteg.  Bár a történet elején szimpatikus, életét jól élő figurának tűnik, ahogy a cselekmény halad előre, egyre furcsább lesz, örökké viselt köntöséből palástot csinál, arca csupa krétamaszat. Rába Roland többmagvúnak mutatja a figurát, nem érezhető biztosan, hogy a kattantság érzetét erősítendő formálja azt kicsit skizoidra, vagy másról van szó. Tomi mondja is, hogy nem tudni, milyen pontosan. Békés, répaevésre konyuló szájjal cselekedni nem akarásában erős figura, majd feldúlt állapotaiban az előző jegyek néha eltűnnek. A történet végén erőre kapó Robit Marton Róbert játssza. Jó arányérzékkel vált a szerencsétlen, siránkozó fiúból határozott, két lábbal a földön álló férfira, ahogy felismeri, hogy a párkapcsolat nem bezáró börtön, hanem a boldog otthon lehetősége.

Mindhárom alakítás őszinte, mentes a felesleges teatralitástól. A Falk Nóra fordította szöveget Rába Roland és Merényi Anna a színészek improvizációt felhasználva egészítette ki. Testhezálló lett, és friss, mint az előadás. Jó játék, ahol mutogatunk egymásra csúfolódva, nem infantilisen, de mély őszinteségre hajlandóan, magunkat és a másikat is kinevetve, mint a gyerekek, hogy te vagy a hülye, te vagy a pisifej, te vagy a beteg és, és nem én.

Mika Myllyaho: Pánik

Nemzeti Színház

Fordította: Falk Nóra

Díszlet, jelmez: Daróczi Sándor

Videó: Mészáros Kati

Dramaturg: Merényi Anna

Rendező: Rába Roland

Szereplők: Miklós Marcell, Rába Roland, Marton Róbert, Szabó Kimmel Tamás