Hagyomány és újítás

70 éves a Budapest Bábszínház

Hetvenedik születésnapját ünnepli a Budapest Bábszínház. A kerek évfordulóról számos program – kiállítás, premier, konferenciasorozat – emlékezik meg, és október 8-án, a Bábszínház első bemutatójának évfordulóján kezdődik a X. BÁBU Fesztivál, amely az idén nemzetközi programmal várja a báb műfaja iránt érdeklődő nem csak gyerekeket.
Szűcs Mónika | 19. 10. 7.

Az Állami Bábszínház 1949 szeptemberében alakult. Elődje a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége által 1947 végén alapított Mesebarlang volt, az első hivatásos állandó bábszínház, ami kifejezetten a művészi (és nevelő szándékú) bábjátékot tűzte ki célul – elhatárolódva az amatőr bábjátékos mozgalomtól, és nem véve tudomást az akkor még működő vásári bábszínházakról. A bábszínház a hajdani Parisiana mulató épületében, a Paulay Ede u. 35. alatt kapott helyet (amely a 20-as években egy ideig a Nemzeti Színház kamaraszínházaként is működött), és ahol 1945-től egy magánszínház, Várkonyi Zoltán Művész Színháza nyílt meg. A Mesebarlangot alig másfél éves működése alatt kétszer államosították. 1949 márciusától Állami Mesebarlang Nemzeti Vállalat néven működött tovább a főváros fenntartásában, majd a fővárosi színházak államosításával egyidőben (1949. szeptember 1-jétől) új néven, új helyen és részben új munkatársakkal kezdett új életet az egyetlen hivatásos magyar bábszínház. (A Paulay utcai épületben ezután az Úttörő Színház kapott helyet, majd később több néven többféle gyerekeknek játszó színház is működött itt, legutóbb 1985–94 között az Arany János Színház.)

 

Bp Bab-313Mesebarlang-1

 

Az Állami Bábszínház az Andrássy út 69. szám alatt, a Képzőművészeti Akadémia alagsorában kapott új helyet. Nem a Bábszínház volt az első színház az épületben: 1908-tól itt működött például Nagy Endre kabaréja, de több ízben is otthont adott a Nemzeti kamaraszínházának. (Itt tartották az ostrom utáni első színházi előadást is Budapesten 1945. március 1-jén: Csokonai Karnyónéját.) A Bábszínház költözését megelőzte az épület átépítése: bábszínpadot építettek, bábkészítő műhelyeket hoztak létre.

Az új igazgató, Bod László („igazi szakember, és művelt, tisztességes ember a munkáskáderek világában” – Balogh Géza: A bábjáték Magyarországon) részben átvette a Mesebarlang társulatát, másrészt szerződtetett számos olyan színészt, akik az államosítást követő átszervezések következtében vagy politikai okokból kiszorultak más színházakból. De itt, a Bábszínházban talál menedéket több olyan művész is, aki máshol nem kaphatott munkát: Mészöly Miklós, Országh Lili (rá emlékezett a befalazva c. előadás két éve), Jakovits József, és itt dolgozott tovább a bábműhelyben Kemény Henrik is.

 

Bp Bab-allami-babszinhaz1949

 

1949. október 8-án az Állami Bábszínház első bemutatója három meséből állt. Szergej Preobrazsenszkij kínai népmeséből írt Tavaszi virág című darabjához a Zeneakadémiát frissen végző Ligeti György szerzett kísérőzenét. (A különleges ütőhangszereket alkalmazó, pentaton hangzást idéző zenével, akárcsak az előadás szürrealisztikus megoldásaival a felettes hatóságok nem voltak megelégedve.) A Mesebarlang repertoárjából átvett Macskalak című mese előtt Derzsi János Kalács c. anekdotáját is előadták a színháznyitón. Alig egy hónappal később új premiert tartottak a bábszínházban: Fehér Klára Rosszcsontország bajban van c. nevelő célzatú mesejátékát mutatták be. Ám az előadás annyira unalmasra sikerült, hogy a gyereknézők zajongtak. Erre találták ki azt a színházban, hogy a közlekedési lámpák mintájára oldalt elhelyeztek egy színházi „villanyrendőrt”: amikor zölden világított, lehetett tapsolni és nevetni, ám a piros felgyulladásakor csöndben figyelni kellett. A szándék persze a visszájára fordult, a piros lámpa felgyulladásának annyira megörültek a fiatal nézők, hogy mindannyiszor hatalmas üdvrivalgással fogadták.

 

Bp Bab-fortepan allami babszinhaz1949

 

Az államosítás során létrejött vagy átszervezett színházak pontosan meghatározott profilt kaptak. Ennek értelmében lett a bábszínház az óvodásoké, az Úttörő Színház a kisiskolásoké, az Ifjúsági Színház pedig a felsősöknek játszott. Ám a bábszínház igen korán tágítani kezdte a neki juttatott kereteket. 1951 januárjában (nem utolsó sorban az Obrazcov vezette moszkvai állami bábszínház 1950-es budapesti vendégjátékán felbátorodva) az Állami Bábszínház megtartotta első felnőtteknek szánt bemutatóját, a Sztárparádét. Rendezője, a második évadban főrendezővé kinevezett Szegő Iván moszkvai tanulmányútja során fedezte fel a bábjátékban rejlő szatirikus lehetőségeket, amire hatalmas fogadókészség mutatkozott a pesti közönségben: a Sztárparádé az Állami Bábszínház egész fennállásának egyik legnagyobb közönségsikere lett.

1992-ben megszűnt az Állami Bábszínház. Jókai téri kamaraszínháza helyén megnyílt a Kolibri Színház, az Andrássy úti épületben pedig megkezdte működését az Állami Bábszínház jogutódja, a Budapest Bábszínház. A Budapest Bábszínház a mai napig műsorán tartja, illetve felújítja az egykori repertoár fontosabb darabjait. Jónéhány éve hirdetett mottója – „A báb nem életkor, hanem műfaj.” – hatásosan fogalmazza meg a színház törekvését, hogy a bábjáték eszközével minden korosztályt meg tudjon szólítani. A Budapest Bábszínház nemcsak óvodások és kisiskolások számára játszik, hanem vannak előadásaik a középiskolásoknak és a felnőtteknek is.

 

Bp Bab-bb-bejarat

 

Tradíció és innováció címmel indított három részből álló konferenciasorozatot az évfordulós ünneplés részeként a Budapest Bábszínház, és ez a cím találóan jellemzi a Bábszínház egész működését, szakmai-művészi törekvését is: a Meczner János vezette színházi műhely, miközben épít az idősebb generáció bábszínházi tapasztalataira, egyre erőteljesebben vonja be az egyetemről frissen kikerült bábszínészeket és bábrendezőket a közös munkába.