„Mint a világvége"

Remek előadásban látható a Jurányiban a Mi és ők (Us/Them), amely – a saját erényeitől teljesen függetlenül – a szerző szándékait illetően némileg zavarba hoz. Miért idézi fel a többszáz ember (többségükben gyerek) halálával végződő túszdrámát? A feledésből akarja kiemelni a tragikus eseményeket? Információkat akar megosztani róluk? Emberileg akarja érthetővé (és ezáltal feldolgozhatóbbá) tenni a történteket? Figyelmeztetésnek szánja? Elrettentő mementót állít elénk? (Még nagyobb lesz a zavarunk, amikor a szerző nyilatkozataiból az derül ki, hogy a darab nem is középiskolásoknak készült, hanem 9-10 éves gyerekeknek. De ezt a szempontot most zárójelbe tehetjük, hisz az Orlai Produkció egyértelműen felnőtt közönségnek szánta az előadását.)

A 2004-ban Beszlánban történtek lassan valóban a feledésbe hullanak. [...] Ebből a szempontból rendkívül fontos tett a Mi és ők bemutatója. De aki információkat remél a darabtól, annak csalódnia kell. Carly Wijs műve (ellentétben egy másik oroszországi terrortámadásra emlékeztető Nordosttal, amelyet néhány éve a Katona játszott) nem meséli végig az eseményeket. Csak fontos mozzanatokat, töredékeket emel ki belőle, sőt a darab számos utalását igazán csak akkor érti meg az ember, ha utána olvas a történteknek.

A Mi és ők abban is különbözik a Nordosttól, hogy nem különböző nézőpontokból (egy áldozat, egy terrorista és egy külső megfigyelő szemszögéből) idézi fel az eseményeket. Carly Wijs darabjának két szereplője van, mindketten a túszul ejtett gyerekek. A gyermeki nézőpont választása azért is fontos, mert ez felmenti az alól a kényszer alól a szerzőt, hogy pontosan (és részletesen) mesélje el az eseményeket. Egy gyermek intenzíven éli át, ami vele, körülötte történik, miközben nem érthet mindent, és arra sincs kényszere, hogy mindent megmagyarázzon, ok-okozati láncolatba próbáljon állítani, és ezzel mintegy értelmet (magyarázatot) adjon a felfoghatatlannak.

Vilmányi Benett és László Lili

Carly Wijs darabja tehát egyáltalán nem akarja a teljes történetet elmondani. A tényeket nem egészíti ki fikcióval (pontosabban nem azért egészíti ki), hogy minden lekerekített és világos legyen. (A Beszlánban történteknek még mindig számos homályos pontja van, a visszaemlékezésekben, elemzésekben is rengeteg találgatást olvasni.) Ehelyett inkább egy-egy mélyebben átélt pillanatot nagyít ki, érdekességeket és furcsaságokat sorol, ebből épít fel egy különös, megrázó (de az előadás összhatásában mégiscsak játékos) világot.

A darab másik fontos jellemzője az általánosítás. A szövegből nem derül ki egyértelműen, hogy a Föld melyik pontján játszódik a történet, hogy kik állnak szemben kikkel, hogy milyen etnikai, hatalmi, katonai konfliktus részeként zajlott le a túszdráma. A darabban egyetlen konkrétum hangzik el: a történetet elbeszélő két gyerekek városától (aminek nincs neve a darabban) hetven kilométerre fekszik a határ, „aminek túloldalán van Csecsenföld, aminek a fővárosa Groznij" .

De ez a határ a gyerekek felfogásában nem vitatott jogállású köztársaságok között húzódik – erről a történelmi háttérről értelemszerűen egy szó sem esik a darabban –, hanem a jó és a rossz földje között. „Amikor átmész Csecsenföldre, a határnál véget ér az erdő, és helyette csak unalmas földeket látsz. De a mi oldalunk meseszép. Csodás, de tényleg. Édenkert" – mondja a Lány, aki korábban igazán sötét képet festett Cecsenföld lakóiról. Szerinte ott „a gyerekek csak nyolcéves korukig járhatnak iskolába. Aztán dolgozniuk kell. Legtöbbször eladják őket a pedofileknek. Az apák drogfüggők. Az anyák bajszosak, és dolgozniuk kell." (Egy másik jelenetből később kiderül, hogy a Lány nem is tudja, hogy mit jelent a pedofil szó, nyilván a felnőttektől hallott mendemondákból szűrte le, hogy ez valami sötét dolog. Mindez egy sűrű előítéletekkel és talán gyűlölettel terhelt közeget sejtet, amit azonban nem részletez a darab.)