Egy elfeledett darab aktualitása

Vvegyenszkij: Ivanovék karácsonya - Kolozsvári Állami Magyar Színház: Visszhang

Fontos előadás a Kolozsváron bemutatott Ivanovék karácsonya, amely Magyarországon kevés visszhangot váltott ki, bár májusban szerepelt a Pesti Színházban is. Talán még nem késő felfigyelni Urbán András első kolozsvári rendezésére. Ebben segít, ha felidézzük az előadás hátterét és fogadtatását.

-doris- | 15. 08. 26.

Alekszandr Vvegyenszkij (1904–1941) futurista költőként indult, majd többek között Danyiil Harmsz-szal megalapította az OBERIU-csoportot (a nevet a „Reális Művészet Egyesülése” elnevezésből vonták össze). A csoport tagjait a költészet és a próza megújítása mellett a dráma és a színház lehetőségei is izgatták, így nyilvános happeningeket is tartottak, többek között az absztrakt festő, Malevics Iparművészeti Intézetében. (Az OBERIU legfontosabb színházi bemutatója a leningrádi sajtóházban 1928-ban egyetlen előadásban játszott Danyiil Harmsz-darab, a Jelizaveta Bam1[1] volt.) 1930-ban a proletárdiktatúra ellenségének minősítették, és betiltották az OBERIU csoportot. Harmasz és Vvegyenszkij ezután gyerekkönyvek írásából próbált megélni. De 1932-ben mindkettőjüket letartóztatták, majd Kurszkba száműzték őket. Vvegyenszkij 1936-ban tért vissza a száműzetésből, de 1941-ben újból letartóztatták, majd Kazanyba szállítása közben meg is halt.2[2]

Vvegyenszkij 1931-ban írta az Ivanovék karácsonyát, de nyomtatásban csak 1980-ban jelent meg az Egyesült Államokban. (Oroszországban 1988-tól adják ki a műveit.) A darab látszólag egyszerű életképek sorozata: karácsonyra készül egy család (nem Ivanovék, mert a darabban senkit sem hívnak így, pedig ez a legelterjedtebb orosz név. Ráadásul a darabbeli családban mindenkinek más a családneve.) Közben az erdőben fenyőket vágnak a favágók, hogy minden orosz családnak jusson. De az életképekben egyre furcsább dolgok történnek: a fürdőben a dada szemérmetlenségen kapja az egyik kislányt, ezért levágja a fejét. A szülők zokogva átkozzák, hogy miért kellett színházba menniük (és szőrös, pocakos balerinákat nézni), majd feldúlva szeretkezni kezdenek, végül megfogadják, hogy a történtek ellenére állítanak fenyőfát. A gyilkos dadát elfogja és kihallgatja a rendőrség (aki „koturnusba’ jár”), aztán a bolondokházába küldik, de az orvosok nem hajlandók kiállítani róla bizonyítványt, hogy őrült lenne. Eközben beszélgetésbe kezd a levágott fej és a test, majd Vera kutya versben siratja el a halottat. Aztán a bíróság – miközben egy-két bíró ripsz-ropsz kileheli a lelkét – Kecskéssy és Birkássy ügyét tárgyalja, de ez csak megtévesztés, mert mégis a dadát ítélik halálra. Végül beköszönt a karácsony, az orosz családnál is ott áll a fenyőfa, s miközben ámulnak rajta, szép sorban elhalálozik mindenki.

E furcsa „cselekményváz” nyilván semmit nem mond a darabról, mert a jobbára zárt, önmagukért való epizódokból nem áll össze semmiféle történet. Épp ezért van lehetősége a szabad fogalmazásra minden színpadra állítónak.

Urbán András az alábbi tévé műsorban mondja el gondolatait. Közben részleteket látunk a kolozsvári előadásból is.

Beszélgetés Urbán Andrással, részletek az előadásból

Több más kolozsvári előadás mellett az Ivanovék karácsonyáról is látható videóajánló:

Videóajánlók

Az előadásban több „forradalmi” idézet is elhangzik. Ezek forrása az interneten:

Bakunyin: Forradalmi katekizmus

Nyecsajev Forradalmi kiskáté / A forradalmár katekizmusa

Ennek összefoglalása Drábik János tanulmányában

Az előadásról szóló kritikák:

Abszurd dráma politikai üzenettel

Kovács Dezső: Vidám horror

Szabó Réka: Testestől, fejestől