Föld! Föld! Színház! Színház!

Az előadás elején a forgószínpad székeket hord elénk – mintha egy másik nézőtérrel néznénk farkasszemet. Vagy mintha tükörbe néznénk. (Egy pillanatra fölrémlik a Székek című Ionesco-abszurd is, a „végső igazságok" lehetetlenségével, legalábbis megragadhatatlanságával.) A címválasztásnál is erősebb döntés, hogy a „némajátékos" fölvezetés után Hamlet-idézet pozicionálja az előadást. A fontoskodó Polonius szavai itt derűs-ironikus hangnemben (és nem Nádasdy-fordításban) hangzanak el: „Itt vannak a színészek. A legjobb játékosok a világon; mindegy nekik, tragédia, komédia, történeti, pásztori, vígpásztori, historico-pásztori, tragico-historiai, tragico-comico-historico-pásztori mű; helyegység vagy korlátlan színváltozás. Seneca nem elég nehéz, Plautus nem elég könnyű nekik. Szereptudásra vagy rögtönzésre páratlanok." És a színészek tényleg itt vannak. A térbe lépve mind szembefordul velünk (a látható közönséggel), és bemondja a civil nevét. Orsino érkezik, és mielőtt belefogna a vágy-monológba, Mátray László bemutatkozik. (A név – mint „V-effekt".) Vagyis mindjárt feszültség – de mindenképpen reflektált kapcsolat – keletkezik szerep és színész között. A Vízkereszt alapproblémája, a saját fölvett szerephez való viszony válik így mindjárt látható szervezőerővé. Mátray László (a színész) fölveszi Orsino herceg szerepét, Orsino fölveszi – kecsesen pózoló eltartással – a reménytelen szerelmes szerepét. Kovács Kati fölveszi a hajótörött, gyászoló Viola szerepét, Viola fölveszi Cesario szerepét, és így megkettőzi halottnak hitt ikertestvérét, Sebastiant: miközben fiút játszik, nővé kell érnie. Szalma Hajnalka fölveszi Olivia szerepét, Olivia fölveszi a gyászoló, bezárkózó, elutasító nő szerepét. A hajótörött Sebastian álnevet választ, hogy aztán felfedje kilétét az iránta rajongó Antonio előtt – hogy aztán Antonio összecserélje Viola-Cesarióval. Forog, forog a színpad; hullámzik a tenger. Antonio (aki Orsino elől rejtené kilétét) szakadatlan futása a forgószínpad körül a Sziszüphosz-mítoszt idézi: csak itt nem hegy van meg kő, hanem megállíthatatlan, követ a partra mosó tenger. Bizonyos szempontból ez a futás maga a Vízkereszt, vagy amire vágytok. A vágy – a futás.

Az előadás egyik legfénylőbb, legfontosabb, legtalányosabb mondata Mátray László/Orsino szájából hangzik el. Amikor Kovács Kati/Viola/Cesariót udvarolni küldi Oliviához (és akkor Viola/Cesariónak tulajdonképpen Orsinót, a szerelmes férfit kell eljátszania), azzal engedi útnak, hogy: „Menj, én maradok, jobb is / nekem, ha nincsen társaságom." Az önmagába zárt, magányos ember („mint olyan") fordít itt hátat, magára maradva a vágy káprázatában. Talán éppen ez: a valódi találkozástól menekülő káprázat tartja távol Orsinót az elképzelt Oliviától, aki Szalma Hajnalka jóvoltából csupa kihívás és tartás: mögötte lüktető, robbanni kész, hús-vér szenvedély. Más kérdés, hogy Viola/Cesario hús-vér közelsége is káprázatnak bizonyul csupán. Kovács Kati Viola/Cesariója vékony, szögletes, morcos kamasz, a felnőttkor szerepeket próbálgató küszöbén. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a karcos-szenvedélyes nők tükrében szinte lágyak, kecsesek a férfiak. Amikor a Viola/Cesariónak nézett Sebastian leleplezi magát, kibuggyan Derzsi Dezső hullámos, szőke haja a szoros pilótasapka alól. Amikor a fináléban – széksorok a nézőtéren, és hosszú széksor a játéktérben: nézzük egymást, ülünk egymással szemben –; szóval amikor a fináléban látszólag mindenki megtalálja a maga párját, Mátray László/Orsino leengedi hosszú, szőke haját, úgy vonul el, elegáns hófehérben. Ha szerep, akkor (ál)ruha. Szép, amikor Olivia a bezárkózó, gyászoló nő szerepével együtt lesodorja magáról a gyászruhát, amely alól hófehér menyasszonyi ruha tűnik elő. Viola/Cesariót és Sebastiant a két hajszálpontosan egyforma, égszínkék (tengerkék), sötét szemüveges, a testet a külvilágtól hermetikusan elzáró, uniszex pilótaszerelés teszi első pillantásra összecserélhetővé. A pilótaöltözet felől még az átmenet rítusa (gyerekségből felnőttségbe, hajótörésből vissza a társadalomba) is plasztikusabbá válik: ezek a ruhák olyanok, mint a báb, amelyből egyszer csak kiröpül a pillangó.

A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható

az Ellenfény 2015/10. számában.

Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.

Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft