A novellaciklusból a Katona József Színház készített előadást 2013-ban (Radnai Annamária adaptációjában). Ugyanebben az évben Kerékgyártó István is megírta a maga színpadi változatát, amelynek felolvasó-színházi bemutatója Kaposváron volt 2013-ban.1 A mű színházi bemutatójára a kassai Thália Színház vállalkozott Czajlik József rendezésében.
Kerékgyártó István darabja A felejtés ellen című drámaantológiában jelent meg.
A rendező és a kassai társulat (egy része) a kaposvári felolvasó-színházi fesztiválon találkozott Kerékgyártó István művével, ahol maguk is szerepeltek. Annyira megfogta őket a darab, hogy elhatározták, elkészítik belőle a saját előadásukat.
A Rükverc érdekessége – ahogy a címe is utal rá –, hogy az eseményeket fordított sorrendben jeleníti meg. A vég felől tekinthetünk a kezdetekre, a beteljesülésektől (vagy épp a hiányuktól) jutunk el az ígéretekig. A mű Vidra Zsolt halálával kezdődik, és a születésével fejeződik be: az első közös fürdetéssel, ahol a szülők – egy egyszerű rituálé keretében – minden jót kívánnak a gyermeknek: boldogságot, gazdagságot, szép életet. De a legelső jelenetből tudjuk, hogy mindebből szinte semmi nem valósult meg. Vidra hajléktalanként, egy banda bosszúja eredményeként halt meg: leitatták, levetkőztették, így a nagy hidegben kihűlt. A nyomozást végző rendőr mindenre rájön, de semmit nem tud bizonyítani, így lezárja az ügyet.
Ez a gesztus meghatározza az egész darabot: egy ember félresiklott életének fordulatait követhetjük. Valójában egy oidipuszi nyomozás zajlik, ahol a vég felől próbáljuk megérteni a teljes sorsot. De Szophoklész művével szemben itt nem tárulnak fel (akár még vétlenül is elkövetett) bűnök, jelentős vétkek, legfeljebb kis stiklik, ügyeskedések, apró hazugságok, rossz döntések, amelyek egyébként is végigkísérik a mindennapi ember életét, és nem szükségszerűen vezetnek el a katasztrófához.
Az Oidipusz-párhuzam ellenére a Rükvercben nyoma sincs a pátosznak. Kerékgyártó István könyve alapvetően tárgyilagosságra törekedett, bár kétségtelen empátiával ábrázolta Vidra sorsát. A darabváltozat ezt a személyességet felerősítette azzal, hogy maga Vidra narrálja a saját élete fordulatait. (A Katona színpadi változatában is vannak elbeszélő részek, de ezek mindig külső nézőpontból történnek, sosem maga Vidra beszél, hanem a jelenetek valamely másik szereplője.) A kassai előadásban ezt a személyességet felerősíti a főszerepet játszó Gál Tamás játéka, aki egyszerű, természetes gesztusokkal szól ki a helyzetekből, vezeti be a jeleneteket, sosem mond többet, mint amit az adott élethelyzetben viselkedő, gondolkodó Vidra tudhat, érezhet, de a jelenlétét hitelesebbé teszi azzal a közvetlenséggel, ahogy viselkedik a színpadon.
A kassai előadás (szemben a Katona-változatával) egyetlen színészre bízza a teljes életutat megjelenítő főszerepet. Éppúgy Gál Tamás játssza a 60 éves és a 10 éves Vidrát, és a kettő között minden állomást (a csecsemőt nem, mert azt egy baba helyettesíti, de ott ül mellette a hajléktalan öregember, hogy a látvány is visszaidézze, hova vezetett az az életút, aminek a kezdetét látjuk.) Gál Tamás alapvetően nem külső eszközökkel érzékelteti a figura változását (bár a jelmezek sok mindent elmondanak az alak helyzetének változásáról), hanem inkább a belső tartalmakra koncentrál. Egyszerűségében válik erőssé színészi játéka, részletgazdagsága helyett a belső hitelessége meggyőző. (Gál Tamás Vidra Zsoltért 2015-ben elnyerte Szlovákia legjelentősebb színházi szakmai elismerését, a Dosky 2015 legjobb férfi alakítását.)
Részlet egy hosszabb írásból. A teljes cikk jelenleg csak nyomtatott formában olvasható az Ellenfény 2016/3. számában.
Az Ellenfény aktuális száma kapható a kiemelt hírlapárusító helyeken. Az árushelyek listája itt olvasható.
Az aktuális és korábbi számok megvásárolhatók az Írók boltjában.
Az Ellenfény aktuális és korábbi számai megrendelhetők a kiadótól: ellenfeny@t-online.hu
Árak (melyek tartalmazzák a postaköltséget is):
Az aktuális szám és az egy éven belül megjelent számok: 495 Ft
A korábbi évfolyamok számai: 395 Ft