A bűn gazdagsága

Valószínűleg az irodalmi kalandvágy vonzotta Darvasit a drámai kifejezésmódhoz is. De kellett ösztönzőnek egy jó szemű dramaturg, Dobák Lívia is, aki meglátta ebben a prózában a dráma lehetőségét, s munkára sarkalta a szerzőt, később pedig bemutatóhoz segítette az elkészült műveket. Dobáknak nagy érdemei vannak abban, hogy végül Darvasi első öt drámája színpadra került, egy kivétellel mindegyik Debrecenben.

Darvasi László 1993-ban

Korántsincs ugyanis egyenes útja egy kortárs magyar drámaírónak a kortárs magyar színházhoz. Ezekről a nehézségekről a Bolond Helga kapcsán maga a szerző is beszél egy interjúban. „A Helgát ugyan a Katona (az ország vezető színháza) ösztöndíjasaként írtam, végül is, azt hiszem, nem illett bele Kamra (a Katona stúdiószínháza) profiljába. Aztán nagy tisztelettel és valamivel óvatosabb várakozással elhoztam ide, Szegedre is (ahol Darvasi él – SLI), és itt se illett a képbe. Nekem ugyan nem mondták meg, miért, és ha nem, hát nem. Azt hiszem, ilyenkor egy jóravaló és rendes író érezhet néminemű sértettséget. Pedig az alaptörténet egy pékcsalád kiírtásáról szól, és ez a téma, enyhén szólva, ismerős errefelé. (Ugyanis egy máig felderítetlen szegedi cukrászgyilkosságról szól – SLI.) Semmi kedvem mellébeszélni. Nekem meglehetősen fáj, hogy nem lehet Szegeden darabom. Ha a Helga után nekem valaki azt mondja, hogy édes öregem, te olyan darabokat írsz, amelyek nem férnek bele a mi elképzelésünkben, akkor én megköszönöm, hogy szóba álltak velem, és keresgélek tovább."

A Vizsgálat 1993-as debreceni előadása (Majzik Edit, Bertók Lajos)

Darvasi valóban nehezen illik a képbe, hisz olyan darabokat ír, amelyek szokatlanok a magyar irodalomban. Az általa használt drámai forma előzményként talán a romantikus német Büchner említhető. Nemcsak azért, mert a Woyzecket éppúgy egy valóságos bűntény ihlette, mint a Bolond Helgát, hanem azért is, mert Darvasi is Bühcneréhez hasonló költői hatásokban gazdag metaforikus képnyelvet teremt, amely a megsejtések, megérzések poétikus kifejezési formájává válik. Mindezzel Darvasi is – akárcsak a német szerző – az emberi lét lényegét firtató transzcendens élményeket tárul fel. Mindezen közben Darvasi is – akárcsak romantikus elődje – létező drámaformákra játszik rá, azokat ironizálja. A Vizsgálat az analitikus drámát, az időben való nyomázás sémáját idézi, A bolond Helga mintha egy mirákulum ironikus kifordítása lenne, az Argentina pedig ellen-moralitásnak hat. (Ugyancsak a moralitásjátékra játszik rá a Szív Ernő estéje is.) Világirodalmi párhuzamként a skót David Harrower említhető, akinek Kés a tyúkban című darabja a Darvasiéhez hasonló metaforikus képnyelven éppolyan transzcendens élményeket fogalmaz meg, mint a magyar szerző darabja.

A Vizsgálat 1993-as debreceni előadása (Jámbor József, Horányi László)

Darvasi első darabjának, A Vizsgálat a rózsák ügyében (1993) címűnek egyik legnagyobb erénye a nyelvhasználata. A darab értelmezését is – akárcsak egy költemény esetében – a hasonlatokból és metaforákból összeálló motívumszerkezet elemzésére érdemes építeni. A darab nagy részében „gonosz", „vad, embert próbáló idő" van, „valami szörnyű és megnevezhetetlen terült szét az eső párájával". A viharképek az ítéletidő komorságát érzékeltetik: „Pál apostol napja van, ilyenkor a világvégéig ellátunk." Ez a motívum később a létállapot metaforájává bővül: „az ember a világvégén áll, és gyümölcsöt terem a szakadék fölé". Ez a kettős állítás az alapképet is ambivalens értelművé teszi: nemcsak az apokalipszist, hanem az édeni állapotot is idézi, s így a bűn és az ártatlanság kettős értékeit kapcsolja a főszereplőhöz, a Fiúhoz. Többször elhangzik, hogy a Fiú tette miatt tört ki a vihar, a nyomozás, a vallomás hatására azonban megenyhül az idő: „elvonul a vihar, kiderül az ég, és olyan kék, akár a gyermek szeme."

A darab oknyomozó dramaturgiát követ, a titokfejtésre, az indítékok felderítésére épül. A nyomozás folyik a Fiú ellen, aki a templomban lehányta a falra festett rózsabokrot, melynek árnyékában a Megváltó és Szűz Mária pihent. „Rózsagyilkos" – mondják rá az őrei, és végül kiderül, hogy a Fiú valóban gyilkosságot követett el: Megölte a festőnőt, akinek meztelenül modellt állt a „Fiatal férfi rózsákkal" című vallásos témájú képhez, melyet – mint később kiderül – a Fiú majdani vizsgálóbiztosai rendeltek meg. A Lány azonban szerződést kötött a Fiúval, hogy kapcsolatuk tisztán jogi viszony, s nem lehet „a vándor társa", hiába vágyódott erre a Fiú.

A Vizsgálat 1993-as debreceni előadása (Majzik Edit, Bertók Lajos)

Ebben a történetvázban is benne vannak azok az alapmotívumok, melyet a darab nyelvileg is kifejt, mintegy értelmezve a szüzsé alapelemeit. Nem csak a lehányt templomi képen vannak rózsák – egy régi legendára emlékeztetve: egy hajdani rózsákkal teli város utolsó rózsakertésze menekült a darabbeli városba, holtteste rózsaillatot árasztott, felnyitott végbeléből kerülte elő a rózsamagok –, de a Lány is rózsákat fest a gyönyörű ujjaival, később rózsaillatot áraszt a holtteste is. (A Lány hullájáról szóló leírás a Fiú viharélményére rímel, amely a természettel való egybeolvadást sejteti. Egyébként is neki mezőillata van.) A rózsa a görög mitológia szerint nemcsak a szerelem istennőjének virága, hanem a halált megvető bátorságnak is a jelképe. Ez terem a kiválasztottak elüszioni mezején is. Áttételesen a szexuális tilalmat és a megtisztulást is szimbolizálja. A keresztény szimbolikában a rózsa Szűz Mária virága, paradicsomi virág, melyen a bűnbeesést követően jelentek meg a tövisek.

„Miért kellett megtenni? Te tudtad, hogy meg kell tenni? – kérdezi a Nyomozó a Fiút. – „Bűnhődni akarsz, vezekelni, miért?" A bűn ebben az értelemben a darab egyik központi problémája, magára a létezés lényegére vagy az adott létfeltételek között lehetséges élet tartalmára utal: „Olyan a bűn, mintha magától lenne és mindig lenne." „A bűnnek mindegy, hogy borús ég vagy elvakít a fény". „Jobbak is vagyunk valamelyest. Ártatlanabbak. Lehet, hogy épp maga az idő a bűn." De lehet, hogy „a bűn mindig a másik ember. Hogy valójában a bűn se a mienk. Hanem aztán a bűntudat! Milyen személyesen gazdag vidék. Végtelen, akár az Isten pillantása."

A Vizsgálat 1993-as debreceni előadása (Szinovál Gyula, Horányi László)

A bűn személyes átélése a darab metaforikus utalásai szerint valójában lázadás a hiány ellen, a végeláthatatlan emberi magány, a fellelhetetlen társ, a beláthatatlan Isten hiánya ellen. A Nyomozó a Fiú vétkére utalva ezzel kezdi a vizsgálatot: „Engem sosem érdekelt a gonosz reménye. Az esendők reménytelensége inkább." Az esendőké, akik társtalanok, akárcsak az ember („az igazi viharban minden élőlény magányos, kiváltképp magányos az ember"), akik kihulltak az eligazító törvények biztonsága alól („minden tény reménytelen, ha nincs mérlege az embernek"), akik Isten jelenlétét már alig-alig érzékelik: – „Gondolt már arra, hogy a mennyezetet voltaképp mi emberek tartjuk? – Azt hiszem, a mennyezeteket a tekintetek tartják. Ahogy nézik őket. Az is lehet, hogy minden mennyezet Isten egy darabja. Ha összeraknánk az összes mennyezetet, ami a Földön van, lehet, hogy Istent raknánk össze..." A bűnt személyessé tevő bűntudat a darab szerint kísérlet arra, hogy a transzcendencia eredendő hiányállapotából az egyénileg megélhető tragikus létállapotba emelkedjen az ember. „Most már erős vagyok" – mondja a Fiú. „Ha zuhanni kell, nem a föld felé zuhanok. A levegőben kell meghalni, azt hiszem." Így halt meg állítólag a többször emlegetett fogadósné, s így végezte a Lány is. Valójában azonban a Fiú metafizikai lázadása nem teremthet másfajta létminőséget („gyönyörű lett a kép, üljön le elé, érezze a rózsaillatot és undorodjon"), mint ahogy a vizsgálat, a vallomás, a vezeklésre tett kísérlet sem jelent megtisztulást: „beszélünk, és a szavak nem világosságot teremtenek, hanem nyugtalanságot."

A poétikus szavak nyugtalanító természete miatt is ennyire titokzatos Darvasi darabja, s talán ezért is titokzatos ennyire az a történet, ami összeáll belőle. Darvasi nem hisz a történetmesélésben (hiába mondja a bevezető monológban a Fiú: „azt gondolom, elérkezett a mesélés felhőtlen ideje"), inkább valamiféle történetkereső dramaturgiát alkalmaz, ezért is utal vissza a mű az analitikus drámaszerkezetre. A nyomozás során azonban nem áll össze a teljes múlt, mintha csak egy legenda töredékeit sikerülne rekonstruálni, egy hajdani nagy szenttörténet széthullt darabjait. (A Fiúnak vannak krisztusi attribútumai: „olyan volt az iskola, mint a jászol", „szögbe nyúltam". De a nyomozó Barátjával kapcsolatban is támadhatnak ilyen asszociációink: „néha meghalok, de csak hogy feltámadhassak." De az is lehet, hogy valójában ő az Antikrisztus ebben az ítéletidőbe hullott világban.)

Darvasi László Bolond Helga és más színdarabok című kötete

megrendelhető a Színházi könyvek webáruházban.