„Valaminek vége van
Vidéki Színházak Találkozója: Csiky Gergely: Buborékok – Katona József Színház, Kecskemét
Keserű komédia ez, amely – miközben nagyokat lehet rajta kacagni – semmi okot nem ad a derűre. Fájdalmas látleletet egy életstílusról, amely az ürességre építi büszkeségét, önhittségét, és így gátlástalanul feléli mindazt, amely még boldogabb korszakokból megmaradt.
Csiky Gergely 1884-ben született darabja egy történelmileg azonosítható társadalmi rétegről szól: a dzsentrivé váló, de önmagát továbbra is a társadalom vezető rétegének tudó, gazdasági alapját vesztő nemességről. A Mohácsi testvérek nem helyezik át a sztorit a jelenbe, de olyan módszerekkel közelítenek hozzá, amely következtében általánosabb, jelenérvényű összefüggései válnak hangsúlyossá benne. Így egy olyan társadalmi-hatalmi elitről festenek lesújtó képet, amely semmivel nem tudja igazolni kiváltságait.
Sára Bernadette, Márton András
A Buborékok alapja egy látszólag egyszerű családtörténet, amely a Mohácsi testvérek átigazításában bonyolultabb emberi felelősségeket rajzol fel. A családfő Solmay (Márton András) titokban visszatért végzetes szenvedélyéhez, a kártyához, így lassan elherdálja felesége maradék vagyonát is. Közben a felesége, Szidónia (Sára Bernadette) a szenvedélyes, kihívó költekezésben leli örömét, folyton újabb és újabb ruha- és ékszerszámlákat rak a férje elé, miközben fogalma sincs, hogy az nem tudja kifizetni őket. Ezt a „családmodellt” próbálja átörökíteni az ifjú házas lányára, Szerafinre (Téby Zita) is, aki az érzelmi zsarolás hasonló kifinomult taktikával próbál a férjéből pénzt kipréselni. A Vízügyminisztériumban dolgozó Rábay (Csémy Balázs) egyébként nemcsak az erkölcseire kényes, hanem a feleségére is rendkívül féltékeny. Végül Szerafin számláit a barátnője fizeti ki, cserébe egy dolgot kér csak Rábaynétől: a maga eszközeivel segítse, hogy a férje nyerje a Sebes-Körös lelassítására kiírt pályázatot.
Solmayék két fia, az üres fejű politikus Béla (Keresztény Tamás) és a semmittevésével rátarti büszkeséggel hivalkodó Róbert (Róbert Gábor) gazdag özvegyekre vadászik. Mindezen közben egyre féktelenebb mulatozásokba mélyednek, amelynek legabszurdabb fordulataként házfalakról és hidakról leszerelt kőoroszlánokat szabadítanak a városra.
Solmayék két hajadon lányához viszont egy többszörös szerelmi szál kapcsolódik: Solmayné az idősebb Arankát (Decsi Edit) a kiművelt élőképrendezőnek, Chupornak szánja, akinek szerelmére viszont a kisebbik lány, Gizella (Krajcsi Niki) ácsingózik. Arankát viszont a távoli pankotai rokon, a vehemens Marosán Demeter (Fazakas Géza) akarja megkérni a fia, a málé Tamás (Orth Péter) számáéra, de Solmayné a társadalmi különbségek miatt hallani sem akar a házasságról, míg ki nem derül, hogy tönkrementek.
A kecskeméti Buborékokban az állandó pénztelenség, a hitelbe élés jelenből ismerős helyzetei jelennek meg. De Mohácsi János előadása nem csak a gazdasági válságról szól. Benne egy társadalmi mentalitás, egy egész világrendet meghatározó gondolkodásmód végső válsága sejlik fel. Nincs remény arra, hogy a csődöt majd egy újabb prosperálás fogja felváltani. Lassan szembe kéne nézni egy életforma folytathatatlanságával.
Téby Zita, Csémy Balázs
Nem csak a hagyományos férfi és női szerepek válnak folytathatatlanná, amelyek ádáz, önsorsrontó játszmákba kényszerítik a házastársakat. Fenntarthatatlannak tűnik az a társadalmi modell is, amely az állami megrendelésekre építi az egyéni gazdagodás taktikáját, így a korrupciót teszi meg a társadalmi érintkezés legtermészetesebb formájának. Az is bizonyos, hogy önmagát éli fel az a politikai elit, amely a véletlenszerűen elnyert választói bizalomból nem akar hitelességet építeni, mert csak önérdekei szabályozzák a működését. De összeomlani látszik az a gazdasági világrend is, amely nem teremt, csak felél, nem alkot, csak fogyaszt, így csak egyre mélyülő deficitet képes termelni.
„Valaminek vége van” – mondja az előadás egyik utolsó mondataként Solmay. De a szavait a feleségén kívül nem hallja más, mert a fiatalok diadalmasan kivonultak már, hogy az álszent happy endekbe belekapaszkodva az utolsó hitelbe kapott örömöt is kifacsarják az ürességből. A vakság vigadalma ez a szakadék peremén táncolva. Kovács Márton remek zenéje festi alá a haláltáncot, amely örömünnepnek hiszi saját torát.
A Buborékok végén a szülők „kirepülnek”, a gyerekek pedig úgy élnek tovább – vagy még úgyabbul – ahogy ezt a szüleiktől látták.
Csiky Gergely: Buborékok
Katona József Színház, Kecskemét
Dramaturg: Mohácsi István
Zene: Kovács Márton
Díszlettervező: Fodor Viola
Jelmeztervező: Tihanyi Ildikó
Rendező: Mohácsi János
Szerepkők: Márton András, Sára Bernadette, Csémy Balázs, Téby Zita, Keresztény Tamás, Porogi Ádám / Róbert Gábor, Sirkó László / Fazakas Géza, Orth Péter, Magyar Éva, Decsi Edit, Krajcsi Nikolett, Hegedűs Zoltán, Hajdú Melinda, Aradi Imre, Kiss Jenő, Farkas Ádám, Trokán Nóra, Czeglédi Ákos
A színház zenekara: Bognár Brigitta, Kovács Márton, Puskás Gyula
Bemutató Kecskeméten: 2012. április 27.
Vendégszereplés a VIDOR fesztiválon: 2012. augusztus 25.
Vendégszereplés a Vidéki Színházak Találkozóján: 2012. szeptember 8.
Bóta Gábor: Totális diktatúra, szétesettség
Kontor Ildikó: Ha pukkannak a buborékok
Tóth Kata: Kaposvári jutalomjáték Kecskeméten
Ugrai István: Nem jön ki a kör bubi
Urbán Balázs: Vészjósló pukkanások
Beszélgetés Mohácsi Jánossal és Mohácsi Istvánnal:
Mohácsi István, Mohácsi János és a korrupt happy endek
Beszélgetés Mohácsi Jánossal:
Buborékok pukkannak a színpadon
Beszélgetés Sára Bernadette-tel és Márton Andrással:
Szétpattanó buborékok Kecskeméten
Ajánlók:
