Mi lesz Kaposvárral?

– Az évad egyik fontos előadása az általad rendezett Úri muri. A te előadásod mellett ebben az évben született egy másik fontos Úri muri-adaptáció is: Rusznyák Gábor rendezte Kaposvárott. Kevés olyan jó minőségű társulat van az országban, ahol az egészséges nemzedékváltás lezajlott. A kaposvári színház ilyen: Babarczy László után egy a negyvenes éveiben járó igazgató vette át a színházat, mellette több harmincas éveiben járó rendező dolgozik. De ez a vezetés csak egy évre kapott bizalmat a városvezetéstől. Az új pályázaton a szakmai bizottság – köztük levélben te is – a 66 éves Schwajda György igazgatóvá választását támogatta. Pedig nemcsak egy új rendezőnemzedék jelentkezett fontos előadásokkal, hanem hozzájuk kapcsolódva egy markáns fiatal színésznemzedék is megjelent Kaposvárott: az ottani főiskola végzősei nemcsak izgalmas vizsgaelőadásokban szerepeltek, hanem a színházban is főszerepeket játszottak...
– Úgy gondolod, hogy ez véget fog most érni?
– Hát erre van némi esély, hiszen egy új igazgató másfajta színházi múlttal, másféle ízléssel került a színház élére.
– Tavaly meghívtak, hogy véleményezzem Korognai és Znamenák pályázatát. Én mind a kettőt végiggondolatlan, rossz munkának tartottam. Ezt le is írtam. De a közgyűlés alelnöke is azt mondta, hogy ha egy 25 milliós költségvetésű óvodára adtak volna be ilyen minőségű pályázatokat, akkor is eredménytelennek kellene minősíteni a procedúrát. Tavaly én mind a két jelöltre azt mondtam, hogy nem. Most megkérdeztek, hogy Schwajda vagy Znamenák legyen-e az igazgató. Kettőjük közül melyiket tartom alkalmasabb színházvezetőnek. Az én véleményem az, ezt írtam le a levélben is, hogy kettőjük közül Schwajda az alkalmasabb.
– Még akkor is, ha elég rossz minőségű munkát adott be?
– Neki semmit se kellett volna leírnia. Mert Schwajda a Nemzeti Színházzal meg a szolnoki éveivel, ahol Vasziljev is dolgozott, már letette a névjegyét. Ezért hiteles számomra mint igazgató.
– De erről úgy mondasz véleményt, hogy lényegében nem ismered a kaposvári műhely utóbbi években mutatott teljesítményét.
– Mohácsi előadásainak jelentős részét láttam, de Keszég- és Réthly-rendezéseket is láttam. Nyilván azt, hogy ismerem, erre túlzás rámondani.
– Szerinted mi fog történni ezzel a műhellyel Schwajda igazgatása alatt?
– Én úgy tudom, hogy kiegyezés vagy megegyezés jött létre az új igazgató és a régi művészeti vezetés között. Ez lehet, hogy naiv feltételezés, de én úgy tudom, hogy Schwajda igazából nem akarja az egész színházat átalakítani, az eddigi hagyományokat fölrúgni... Korognait nem támogattam, de Schwajdára nem tudtam azt mondani, hogy nem támogatom. Én a keze alatt rendeztem a Bánk bánt a Nemzetiben, ami egy profin felépített színház, minden porcikájában remekül működő intézmény volt. Ugyanez volt a tapasztalatom Szolnokon is, amikor lementem oda. Értem, hogy miről beszélsz. De az itteni 1,5-2 év tapasztalata alapján nyugodtan kijelenthetem, hogy ha a városvezetés nem áll egy színház vezetése mellett, akkor annak esélye sincs a munkára. És azt éreztem, hogy a kaposvári városvezetésben megérett a szándék, hogy változtasson.

A fenti beszélgetés egy nagyobb interjú kiragadott részlete, amely az Ellenfény 2008/4-5. számában jelent meg. A cikk döntő része a debreceni társulatról, Vidnyánszky Attila rendezői-társulatvezetői törekvéseiről, az Úri muri és a Sasfiók című előadásokról szól.