Kezdemény(ezés)

A Victor Ioan Frunză rendezte tündérjáték a város peremén vitatható, mégis fontos előadás a Csíki Játékszín törekvéseit, irányvonalait, műsorpolitikáját illetően. Parászka Miklós a szakmai megbeszélésen hangsúlyozta, hogy ebben az évadban három provokatív előadás is született a csíkszeredai társulatnál: A kék madár, a Hamlet, a János vitéz. Így ez az évad és természetesen Frunză rendezése is fontos kezdeményezésnek tekinthető a Csíki Játékszín részéről. A társulat a konzervatívabb produkciók mellett nyitni látszik a bátrabb, kísérletezőbb, rendezőközpontúbb előadások felé. Ennek ellenére, ha az előadást kiragadjuk ebből a kontextusból, több szinten éretlennek, befejezetlennek bizonyul. Inkább kezdemény, mintsem érett, teljes produkció.

Pinczés István tiszteletreméltóan nagyívű és grandiózus előadás kísérletének nevezte A kék madarat. A kísérlet kulcsszónak tekintendő, mivel az előadás nem tud túllépni ezen a szinten. A rendező rengeteg ötletet belezsúfolt az előadásba, legtöbbjük azonban kiforratlan kezdemény maradt. Frunză előadása örök kérdéseket feszeget, amelyekre mai hangon próbál válaszolni, mai megoldásokat próbál keresni. A hangsúly az ismeretlen tartományok felfedezésére, két gyerek felnőtté válására, a születésre, a halálra és a kettő közötti boldogságkeresésre tevődik. Így A kék madár ebben az értelmezésben mába helyezett felnőtt mese, amely szimbólumokkal, allegóriákkal, stilizációval és naturalista elemekkel rajzolja meg Tyltyl és Mytyl történetét.

Frunză előadása nagy hangsúlyt fektet a vizualitásra: a díszletre, a fényekre, a koreográfiára. Az előadás díszlete és annak megvilágítása letisztultnak mondható. A teret egy lakókocsi (Pinczés István kifejezésével élve magic box) uralja, amely sok szerepet ölt magára az előadás során: lehetővé teszi az utazást térben, időben, az emlékekben, az élet és a halál között, de számos szereplőnek/szereplőcsoportnak is otthont ad. E varázsdoboz kihasználtsága maximális; egyetlen hátránya, hogy csupán jelentős kínlódások árán mozgatható.

A jól kigondolt, megfontoltan használt díszlettel ellentétben a színészek megkoreografált mozgása gyakran káoszba fullad. Frunză szokásához híven sok embert mozgat a színpadon, a koreográfiában azonban rendszer aligha fedezhető fel. A színészektől azonban megtudhattuk ennek, legalábbis egyik, vélhető okát. A színpadon tapasztalható összevisszaság a próbafolyamatot is tükrözi: a rendező többnyire szabadjára engedte színészeit a figurák felépítésében, és nem csak. Mindenki reggeltől estig mindent alkotott, és a próbafolyamat végéről sajnos hiányzott az a pillanat, amikor rendszerezni, tisztítani, esetleg vágni kellett volna. Az előadás hibái miatt azonban nem csak a rendező tehető felelőssé, hiszen a játék egyenetlensége elsősorban magukat a színészeket terheli.

Az előadás zavarossága, kiforratlansága ugyan tagadhatatlan, Frunză együttműködése a csíkszeredai társulattal mégis fontos kiindulópont lehet a Csíki Játékszín számára. Kedvet kaphatnak a kísérletezésre. Arra, hogy merjenek elrugaszkodni a hagyományos előadásoktól, hogy merjék nagy fába vágni fejszéjüket.

Maurice Maeterlinck: A kék madár

Csíki Játékszín

Díszlet-jelmeztervező: Adriana Grand

Dramaturg: Budaházi Attila

Zeneszerző: Cári Tibor

Koreográfus: Baczó Tünde

A zongoránál: Ráduj Gábor

Rendezőasszisztens: Kovács Zsuzsánna

Rendező: Victor Ioan Frunză

Szereplők: Pap Tibor, Benedek Ágnes, Fülöp Zoltán, Varga Sándor, Giacomello Roberto, Bilibók Attila, Veress Albert, Dálnoky Csilla, Ráduly Beáta, Bodea Tibor, Kosztándi Zsolt, Fekete Bernadetta, Márdirosz Ágnes, Szabó Enikő, Csíky Csengele, Zsigmond Éva-Beáta, Szabó Bernadett, Becze Gábor, Dósa Erzsébet, Kiss Ernő, Vass Katalin.