Csalóka Tamási

A komáromiak Vidnyánszky rendezte Énekes madara élesen megosztotta a véleményeket. Többen is megemlítették, hogy Vidnyánszky rendezéseit ismerve, nagyobb dramaturgiai beavatkozásra számítottak. Mindenki erőteljesebben Vidnyánszkys előadásra számított, ennek ellenére legtöbben működőképesnek ítélték a produkciót. Pinczés István, a szakmai beszélgetés vitaindítója, szinte kizárólag pozitívumokat fogalmazott meg az előadással kapcsolatban. Szerinte a Jókai Színház előadásában valóban Tamási szólalt meg, mégis hiányzott minden felesleges felhang.

Urbán Balázs is csatlakozott Pinczés véleményéhez, mely szerint a komáromi színészeknek sikerült kikerülniük még egy csapdát - Tamási nyelvét sikerült fölöslege ráintonálás nélkül, természetesen közvetíteniük. Pedig bőven lehetett hallani rossz, fals, Tamási nyelvi világával teljesen párhuzamos ráintonálást.

Tamási előadások kapcsán mindig fontos vitatéma a zene. Ezen a ponton már végletesen eltértek a vélemények. Érthető, hiszen a komáromi előadásban a népzene Eric Satie-val elegyedett. Pinczés eklektikusnak, de működőképesnek érezte a zenét. Urbán Balázs számára azonban az eklektikusság először izgalmasnak tűnt ugyan, de kis idő után kiszámíthatóvá, unalmassá vált. Nánay István egyenesen giccsesnek nevezte Eric Satie zenéjének használatát. És nem csak ezt. A Hold elmozdult és beállt a szerelmesek mögé - nagyon jó példa arra, hogy az előadás valóban súlyos ízlésproblémákkal küzdött. Egyesek naivnak, mások meseszerűnek, megint mások giccsesnek ítélték az ehhez hasonló jeleneteket.

Az előadásban még sok megoldatlan problémával találkozhattunk, amelyeket Nánay finomkodás nélkül felsorakoztatott az alkotók és a vitázók előtt. Megoldatlan a Bakkecske, félresikerült Máté figurája, trehány az akusztikai réteg és ami a legfontosabb: a csoda nem történik meg. Az alkotók a megúszást választották; így az Énekes madár legkényesebb, mégis legelemibb pontja, a házfal elmozdítása itt színpadtechnikailag megoldatlan maradt. Pedig, mint a színészektől kiderült, Vidnyánszky mesét szeretett volna rendezni, olyan előadást, amelyet a néző tátott szájjal, mosolyogva néz végig. Ez most nem sikerült.

Török Viola marosvásárhelyi rendezése, a Hullámzó vőlegény nem váltott ki vitát. Egyenletes, tisztán felépített előadást láthattunk. Tamásihoz leggyakrabban három irányból közelítenek: lehet hagyományos, archaikus, népszínműves Tamási-előadást rendezni, lehet koncepciózusan, korszerűen viszonyulni hozzá, de létrejönnek olyan produkciók is, amelyek a mesét eltolják a tragikomédia keretei felé. Török Viola előadásába mindhárom irány beépül.

Az archaikus, szakrális réteg árnyaltan keveredik a groteszkkel. A térben, a világításban, a zenében egyaránt, de leginkább a figurák felépítésében és a színészek játékában lelhetünk rá a realizmus és a stilizáció keveredésére. A szakmai beszélgetésen a rendezőnő elmondta, a szereplők megjelenítése szándékosan heterogén. A próbafolyamat során derült ki, hogy a szereplők különböző építkezési formát igényelnek. Ezért egyesek hús-vér emberek, mások groteszkebbek, megint mások pedig stilizáltak. A realizmustól való elemeléshez hozzájárul a kissé groteszk hangzású népzene és a koreográfia is.

Az alaposan kigondolt előadás csupán egy ponton, a dramaturgiát tekintve problematikus. Ezért részben maga a darab tehető felelőssé. Urbán Balázs kihangsúlyozta, hogy talán épp az átláthatatlan szerkezet miatt a Hullámzó vőlegény az egyik legkevesebbet játszott Tamási-darab. Ahhoz, hogy színpadon működőképes legyen, pontosan rá kell találni a dramaturgiailag, rendezőileg megfelelő szerkesztésre. Ez Török Violának csak bizonyos szintig sikerült. A darab dramaturgiai problémái főként az előadás második felvonásában ütötték fel fejüket. A néző gyakran tapasztalhatta azt, hogy lapossá válik a történet és ezért veszíti el a fonalat. Ezeken a kritikus pontokon gyakran segített azonban a zene és a koreográfia. Az előadás a dramaturgiai problémák ellenére mégis megáll a lábán. Minden pontosan kigondolt, ami létezik, történik, változik a színpadon. A miértekre megvannak az egyértelmű válaszok.

 

Tamási azonban a legigazabban Bocsárdi László sepsiszentgyörgyi rendezésében, A csodában szólalt meg - keserű székely humorral. Keserűbben, mint a 2002-ben bemutatott változatban. A szakmai beszélgetés jelentős részében a résztvevők a régi és az új Csoda közötti különbségek feltérképezését, megértését kísérelték meg. Az első változat irónikusabban beszélt. A hangvétel megváltozásának oka, hogy Bocsárdi szerint az irónia ma már meghaladott, ócska. Most keserűnek, indulatosnak, konoknak érzi Tamásit, ezért így is szólaltatta meg őt a színpadon.

Az irónia lefejtésén túl a rendező az erőteljes színháziságtól is megszabadította az előadást. Ennek oka, hogy az évek során megváltozott a színházzal való viszonya. Ma már egyszerű eszközökkel akar reagálni a világra. Meggyőződése, hogy Tamásinál nem az a fontos, hogy színházilag ünnepeljünk. Az Énekes madár tömény székely humorral a hitről beszél, arról, hogy mit jelent a pogányság és a keresztényég között lavírozni.

Az irígységről is beszél, amihez nehéz közelíteni. Bocsárdi, saját bevallása szerint, mindaddig, amíg nem sikerült megragadnia az Énekes madár hihetetlen drámai erejét, fel volt háborodva, mert nem értette, hogyan lehet az irígységről darabot írni. A közelítés kulcsát azonban a székely humor rejti magában. Csak ezáltal lehet kapisgálni azt az egyébként felfoghatatlan indulatot, amellyel puszta irígységből meg akarják ölni Mókát.

A csodák tényleges megtörténése is csak a humor és a székely gondolkodásmód révén lehetséges. Bocsárdi előadásában nincs megúszás, nincs lemondás, nincs gügye színpadtechnika. Itt a csodák tényleg megtörténnek, a maguk székely egyszerűségében és őszinteségében. És épp ez előadásának zsenialitása. Ezért történhet meg az, amit Uray Péter megélt az előadás alatt - ezért jöhet le olyan szeretetzuhatag a színpadról, amely kisgyerekké, rajongóvá varázsolja a nézőt.

 

 

 

Tamási Áron: Énekes madár

Komáromi Jókai Színház

 

 

Rendezőasszisztens: Mesinger Nóra

Díszlet-, jelmeztervező: Ondraschek Péter m.v.

Koreográfus: Gemza Péter m.v.

Hangtechnika: Garai Gábor, Zakor Sándor

Fénytechnika: Rózsás Szilvia, Kollár József

Rendező: Vidnyánszky Attila m.v.

Szereplők: Szvrcsek Anita, Szoták Andrea m.v., Holocsy Katalin, Tóth Tibor m.v., Fabó Tibor, Hajdú László, Varsányi Mari, Manases István, Bernáth Tamás, Lőrincz Margit m.v., Németh Ica m.v., Mák Ildikó, Olasz István, Nagy László

 

 

Tamási Áron: Hullámzó vőlegény

Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata

 

Dramaturg: Kádár-Dombi Katalin

Díszlet-, jelmeztervező: Bartha József

Zene, koreográfia: Könczei Árpád

Rendező: Török Viola

Szereplők: Bokor Barna, Györffy András, Csíki Hajnal, Tatai Sándor, Tollas Gábor, Benő Kinga, B. Fülöp Erzsébet, Kárp György, Balázs Éva, Korpos András, Kovács Botond, Kilyén László, Henn János, Bányai Kelemen Barna, Meszesi Oszkár, Bartha László Zsolt

 

 

A csoda

Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház

 

Tamási: Énekes madár című színjátéka alapján

Rendező: Bocsárdi László

Dramaturg: Sebestyén Rita Júlia, Czegő Csongor

Díszlet-, jelmeztervező: Bartha József

Koreográfus: Könczei Árpád

Zenei anyag: Könczei Árpád, Dresch Quartett

Zenei válogatás: Bocsárdi László

Szereplők: Nemes Levente, D. Albu Annamária, Gajzágó Zsuzsa, Kicsid Gizella, Pálffy Tibor, Váta Loránd, Nagy Alfréd, Molnár Gizella, Pál-Ferenczi Gyöngyi, Debreczi Kálmán, Diószegi Attila, Kolcsár József, Márton Lóránt, Mátray László, Nagy József, Nagy Kopeczky Kálmán