Szerelemről szótlanul

Hatodik tudósítás: Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja, 2009

Izgalmasabb némán beszélni a szerelemről, hiszen nincsenek már olyan szavak, amelyek újat tudnának mondani róla. A sepsiszentgyörgyi M-Stúdió Romeo & Juliája tánccal, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Amor Omniája árnyjátékkal, mozgással próbálta új megközelítésbe helyezni az örök, mégis kicsit elcsépelt szerelem-témát. Mindkét társulatnak összejött.
Márton Imola | 09. 06. 29.

Uray Péter előadása nagy fába vágta fejszéjét, hiszen a történetcentrikus Shakespeare-szöveget formálta táncszínházi produkcióvá. Ez, Zappe László szerint, mégis szerencsés döntés, mert a Romeo és Júlia legnagyobb baja maga a szöveg. Gyönyörű ugyan, a színészek általában mégsem tudnak mit kezdeni vele. A legtöbb Romeo és Júlia előadás azért bukik meg, mert a színészek nem tudják hitelesen elmondani a szöveget.

Uray előadása szempontjából ez a probléma elesik. Felmerül azonban egy másik, amelyet Urbán Balázs vetett fel. Ha közismert sztorit dolgoz fel egy táncszínházi előadás, félő, hogy a történetmesélés pusztán a szöveg táncra való fordításává válik. Uray megoldása egyszerű: a történetet olyan szituációba kell helyezni, amelyben már vagy nem lehet, vagy nem kell beszélni. Így kell szó nélkül színházat csinálni. Ez a közelítési mód tökéletesen működött a Romeo & Juliában; bebizonyította, hogy Shakespeare tud élni szöveg nélkül is.

Az előadást mindenki rajongással fogadta. Zappe László számára az M-Stúdió produkciója egyik legjobb Romeo és Júlia adaptációnak bizonyult. Lenyűgözte az előadás, bevonta őt a saját világába, így a történet is világossá vált számára. Egy valamire azonban nem talált egyértelmű megoldást: a kerettörténetben maszkot viselő figurák kilétére. Természetesen sok értelmezés születhet (született is), de nem is ez a legfontosabb. Ez a problémafelvetés Urbán Balázsnak eszébe juttatott egy izgalmas kérdést: még akkor is mindent muszáj értelmezni a táncszínház esetében, ha hatásukban roppant erősek a jelenetek? Uray határozottan nemleges választ adott. Szerinte a mozgás- és tánszínház esetében a legfontosabb: hagyni kell, hogy hasson az előadás.

A Romeo & Julia hat - egyszerű eszközökből építkező erős látványvilágával, gyönyörű táncaival, szavak nélkül is érthető történetmesélésével és a tánccal együtt lélegző zenéjével.

Hasonló lelkesedés fogadta a temesváriak Amor Omniáját is, amely szintén szómentesen beszél a szerelemről, azonban más eszközökkel, mint a Romeo & Julia. A temesvári előadás árnyjátékban, mozgásban, cirkuszi elemekben megjelenő apró sztorikból áll. Mindegyikük egy-egy tárgy, víz, kötél, hinta, lepel, botok köré épülve mond el egy-egy önálló szerelem-történetet. Az egymástól élesen elválasztott részek egyszerűek, szépek, látványosak.

Lendvai Zoltán azonban többször is kihangsúlyozta az előadás dramaturgiai problémáit. A gondot az okozza, hogy minden történet le van csengetve. Mindegyik addig tart, amíg a színészek minden lehetőséget ki nem használtak. Épp ezért, noha egyenként tekintve minden történetnek van csúcspontja, az előadásban nincs fokozás. Amikor két rész különbözik hangulatában vagy stilárisan, akkor fenn tudja tartani a néző figyelmét. Máskor azonban a történetek elmennek a nézők mellett.

Szűcs Katalin Ágnes szerint a dramaturgiai problémák egyik oka, hogy nagyon erősen kezd az előadás. Az a feszesség, megkomponáltság, szépség, amely a kezdő történetet jellemzi (amelyben az égből csorgó víz szüli meg egy férfi és egy nő szerelmét), nem tér többé vissza. Így a kezdő jelenet maga a csúcspont. Utána ugyan sok kedves, látványos, néha humoros történet következik, a sorozat azonban túl hosszú. Ezért a néző egy idő után belefárad.

Szűcs Katalin Ágnes azonban azt is kihangsúlyozta, hogy a temesvári színház hányatott sorsát is figyelembe véve jelentős előadásnak tartja az Amor Omniát. Az igazi csapatjáték egy valóban fontos előadást szült, amely azt jelzi, hogy végre megmozdult valami a Csiky Gergely Színházban. Erre reagálva Balázs Attila, a társulat igazgatója megemlítette, hogy az épp lezárult évad fő célja a társulatépítés volt. Ez vezérelte őket a darabválasztásban, a rendezők kiválasztásában. Erre a célra az Amor Omnia különösen igazán alkalmasnak bizonyult. Az előadásban érződött az együtt játszás szeretete.

 

 

 

William Shakespeare: Romeo & Julia

 

Díszlet-, jelmeztervező: Carmencita Brojboiu

Rendező: Uray Péter

Szereplők: Fehérvári Péter, Nagy Eszter, Bajkó László, Györgyjakab András m.v., Nagy Attila, Dávid Attila Péter, Magyarosi Imola m.v., Szekrényes László, Polgár Emília

 

 

Amor Omnia

 

Forgatókönyv: Peter Pashov, Zheni Pashova

Jelmeztervező: Albert Alpár

Zeneszerző: Cári Tibor

Rendezők: Peter Pashov, Zheni Pashova

Szereplők: Kiss Attila, Kocsárdi Levente, László Pecka Péter, Lőrincz Rita, Magyari Etelka, Molnár Róbert m.v., Molnos András Csaba, Nagy Sándor, Páll Anikó Katalin, Szilágyi Ágota, Tankó Erika, Tar Mónika, Vass Richárd