Orosz frizura magyar fejbőrön

Reflex 2 Nemzetközi Színházi Biennálé: Medvegyev: Fodrásznő – Csokonai Színház

Egy keleti mondás szerint, aki nevetni tud azokon a dolgokon, amit mindenki komolynak gondol, komolynak tudja venni azokat a dolgokat, amiken az egész világ nevet. Ez annak köszönhető, hogy az abszolút józanságban van valami embertelen, valami a viaszbábuk görcsösségéből, valami az ablakok mögött ülő (egykori) ügyintézők rikoltozásából, azon utasok héjatekintetéből, akiknek lábára épp most léptek rá egy zsúfolt autóbuszon. A mosoly hiánya néha a természetesség hiányának egyik tünete lehet.
Eugen Păsăreanu | 12. 04. 9.

Viktor Rizsakov orosz rendezőnek a Csokonai Színházban színre vitt Fodrásznője inkább a zugokban nevet, földszinti fodrászüzleteket rejtő tömbházak sarkánál, mert az általa ajánlott nevetés bűnös, a bemutatott szereplőkkel és helyzetekkel cinkos nevetés. Rizsakov úgy állítja be az előadást, mint egy új típusú dráma és nem mint komédia – részben azáltal, hogy határozottan felveti a kortárs valóság elől a fantáziába való menekülés kérdését, részben meg azáltal, hogy az előadásban visszafogja a geg-sorozatokat, amelyek legtöbbször más pillanatokkal vagy kulturális referenciákkal tandemben jelennek meg.

Mind Szergej Medvegyev szövege, mind pedig a színreállítás hordozza a gogoli abszurd elemeit (a jó ideje a híres köpeny alatt levő szereplőkkel), a csehovi környezetet (a cseresznyéskert vagy az udvarház helyére tűzlétrával ellátott toronyház kerül), Dosztojevszkij pedig a megbocsátás és a szeretet/szerelem általi megszabadítás gondolata révén van jelen. Egyik pillanat, ami az új drámát jellemezhetné, és amely némi komikus kisugárzást is kap, az, ahogyan egy fémlétra függőlegesen a fodrásznőhöz való feljutás lehetőségét hordozza, vízszintesen pedig szerelme börtöncellájának rácsaivá válik.

 

Fodraszno_debrecen2

 

Ha egy kapcsolat létrejöttének esélye annál nagyobb, minél lehetetlenebbnek tűnik, akkor ezen axióma szerint hiányzik belőle minden materiális érdek vagy hatalomvágy. Rizsakov erre a férfi példáját hozta, aki, függetlenül attól, hogy megnyert vagy elveszített mindent, vagyontól háborúig, végül visszatér a nőhöz. Úgy tűnik, Debrecenben őrződik még valami Dosztojevszkijnek a szép megváltja a világot elvéből.

Az előadás keresgélés a személyes fantáziában, de egyben felhívás is a kollektív nosztalgiára (az emlék minőségét elhomályosító fantáziára) Vlagyimir Menysovnak a Moszkva nem hisz a könnyeknek című filmje, a megsárgult újságok és a toronyházak iránt, ahol az emberek meséket kreáltak, melyek évek múltán városi legendává váltak. A Fodrásznő felhívás arra, hogy belessünk a személyes vagy politikai vasfüggöny rojtjai közé.

 

Fordította: Bodó A. Ottó

 

Az írás az In/between Reflex(ions) műhely keretében született, a szerző a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem román tagozatának hallgatója.