Orosz frizura magyar fejbőrön

Viktor Rizsakov orosz rendezőnek a Csokonai Színházban színre vitt Fodrásznője inkább a zugokban nevet, földszinti fodrászüzleteket rejtő tömbházak sarkánál, mert az általa ajánlott nevetés bűnös, a bemutatott szereplőkkel és helyzetekkel cinkos nevetés. Rizsakov úgy állítja be az előadást, mint egy új típusú dráma és nem mint komédia – részben azáltal, hogy határozottan felveti a kortárs valóság elől a fantáziába való menekülés kérdését, részben meg azáltal, hogy az előadásban visszafogja a geg-sorozatokat, amelyek legtöbbször más pillanatokkal vagy kulturális referenciákkal tandemben jelennek meg.

Mind Szergej Medvegyev szövege, mind pedig a színreállítás hordozza a gogoli abszurd elemeit (a jó ideje a híres köpeny alatt levő szereplőkkel), a csehovi környezetet (a cseresznyéskert vagy az udvarház helyére tűzlétrával ellátott toronyház kerül), Dosztojevszkij pedig a megbocsátás és a szeretet/szerelem általi megszabadítás gondolata révén van jelen. Egyik pillanat, ami az új drámát jellemezhetné, és amely némi komikus kisugárzást is kap, az, ahogyan egy fémlétra függőlegesen a fodrásznőhöz való feljutás lehetőségét hordozza, vízszintesen pedig szerelme börtöncellájának rácsaivá válik.

Ha egy kapcsolat létrejöttének esélye annál nagyobb, minél lehetetlenebbnek tűnik, akkor ezen axióma szerint hiányzik belőle minden materiális érdek vagy hatalomvágy. Rizsakov erre a férfi példáját hozta, aki, függetlenül attól, hogy megnyert vagy elveszített mindent, vagyontól háborúig, végül visszatér a nőhöz. Úgy tűnik, Debrecenben őrződik még valami Dosztojevszkijnek a szép megváltja a világot elvéből.

Az előadás keresgélés a személyes fantáziában, de egyben felhívás is a kollektív nosztalgiára (az emlék minőségét elhomályosító fantáziára) Vlagyimir Menysovnak a Moszkva nem hisz a könnyeknek című filmje, a megsárgult újságok és a toronyházak iránt, ahol az emberek meséket kreáltak, melyek évek múltán városi legendává váltak. A Fodrásznő felhívás arra, hogy belessünk a személyes vagy politikai vasfüggöny rojtjai közé.

Fordította: Bodó A. Ottó

Az írás az In/between Reflex(ions) műhely keretében született, a szerző a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem román tagozatának hallgatója.