Modernség felé

A három húsz perces etűd hátterében a patinás és a progresszív találkozása húzódik meg. Mindegyik művészi igénnyel kidolgozott önmagában is érvényes alkotás. Precíz mozdulatokkal, patikamérlegen kimért állapotokkal, pontos tekintet-irányokkal, öltöny-nyakkendős eleganciájú jelenlétekkel. Erős képi világgal dolgoznak, jó arányérzékkel komponálnak minimalista alakokat, tereket, helyzeteket. Ez a nett formanyelv azonban helyenként nem lép túl önmagán. Az osztály által játszott, Lábán Rudolf díjra jelölt Toldi esetében is hasonló formanyelv a kiindulópont, ám ott hatalmas életerővel és sok gondolattal tud néző- és játékteret szétszakító fergeteges energiákat mozgósítani. Ott egészen belebújunk az anyagba, zsigeri az élmény. Itt mintha a festői kilátásban gyönyörködnénk. Persze a Toldival nem elegáns összehasonlítani a Mesterség felét, hiszen előbbit a fizikai színház egyik magyarországi nagymestere, Horváth Csaba, az osztályfőnökük rendezte, utóbbit pedig ők maguk készítették. Az tisztán látszik ebből a hatvan percből, hogy negyedik év végére gondolkodó, izgalmas és friss szemléletű utódok készítenek koreográfiákat.

„van egy lassú, de ugrik a cd-m”

Elegáns alakok sétálnak le a nézőtér közepén húzódó lépcsőn. Egyikük kezében magnó, Liszt zenéje szól belőle. Régi vágású családi fotóvá állnak össze a színpad elején. A fiú szülei utasítására cd-ket ajándékoz a nézőknek. Horkay Barnabás finoman rezgeti jelenlétét, végig ez a szolid belső feszültség működteti az etűdöt, ezt nagyítja-csökkenti. Az első képben az ifjú Lisztet látjuk, háttal, egészen film noiros, Will Eisner-es hangulatban. Ebben a hangulatban történik a koreográfia nagy része. Liszt Ferenc zenéje bomlik ki Horkay zongorázást idéző gesztusokból indított mozdulatain keresztül. Szerencsére nem időzünk el sokat ennél, így nem válik közhelyessé. Hamar meglátjuk a Kiss Anikó és Widder Kristóf megformálta tüchtig szülőket. Az ő precizitásuk, pontos mozdulataik elől lépne meg az ifjú. Egészen srácos, mikor bele-beleteker az ifjuliszt02.wma-ba, ugrik a cd. A gyorsítás mosolyogtató poén, jókor oldja a komoly hangulatot. Az ifjúliszt végül kilép a színpadi térből, a nézőtér lépcsőin szalad. Elmenekül, vagy megy, és csinálja a saját dolgát az új generáció – mintha ilyesmi volna a kérdés.

„kedvenc mindenem a biciklim”

A négy virágmintás ruhás női és fehéringes feketemellényes férfialakot mozgató - ködidő - az elmúlást, az öregedést fürkészi. Jóleső, hogy emberi relációkon keresztül vizsgálja tárgyát, Czakó Máté koreográfiája fogékony a misztikumra, a rítus itt és most megélhető elemeire. Leginkább egy vidéki diszkó ugrik be, valahol a nyolcvanas években. A táncház mozgalomba fecskendezett háromszáz milligrammos elektronikus zenei dózis érdekes elegye. A kezdő ködgomolyokból kibukkanó alakok mozdulatai pontosak, nem lehet megmondani, melyikük tanul az SZFE-n, melyikük a Táncművészeti Főiskolán, és ki az, aki az „utcáról” érkezett. Ez a sokfelőliség jó energiákat szül, szép figyelmet a másik felé. Az egymást elhagyó, egymás mellől megöregedő párok között időnként esőkabátos alak biciklizik át. Az országutak kivilágítatlan halála ő, miközben izgalmas veszélyforrás, nem tudni kit takar a vizet, ködöt lepergető zöld anyag. Az etűdöt lezáró felpulzáló biciklilámpa fények és a szembenézés ezzel az alakkal erős pillanat. Előtte sok a köd, amiben el lehet veszni, és sok mindent ki lehet olvasni gomolygásából.

„a tűzhely mellett napokig”

A Hosszútávfutár használ szöveget, amely a mozdulatokkal és a vetítéssel megteremtett terekkel együtt egy harminc év körüli pizzafutár egy napjának belső történéseit tárja fel. A fehér téglatestek egyszerre tűzhely, pizzás doboz, pult, bejárati ajtó stb. Ezek örökös mozgatása a legtöbb akció okozója, modern Sziszüphosz figura rója Budapest utcáit. Célokkal, vágyakkal és akaratokkal birkózik. Jó figura, Farkas Kristóf megbízhatóan vezet végig a céltalan utakon, mozdulatokon. Viszont mivel egyedül van, nem látni a találkozásait vagy épp azok teljes hiányát, amitől megnyílhatna előttünk a figura több rétege vagy egysíkúsága. A zárókép, a parlament kivetített képe, és a szöveg, hogy azért itt nincs minden rendben, még akkor is, ha ő dolgozik, fontos társadalmi vetületet ad a karakternek. Jóleső látni az ilyen irányú figyelem is van, jól esne még többet kapni a figura életéből, így kicsit kevés a feltét az etűd (amúgy mesterszakácsi igénnyel ínycsiklandozóra sütött) pizzáján.

ifjúliszt

Koreográfus: Widder Kristóf

Táncolják: Horkay Barnabás, Kiss Anikó, Widder Kristóf

- ködidő -

Koreográfus: Czakó Máté

Táncolják: Frányó Andrea, Lakos Fanni, Spanicsek Valentina, Varga Krisztina, Czakó Máté, Czap Gábor, Lukács Gergő, Szabó Mátyás Péter

Hosszútávfutár

Szöveg: Varga Bence, Kelemen Kristóf

Látványterv: Cseh Renátó

Jelmez: Szűcs Petra

Videó: Markos Viktor

Zene: Zomblaze

Dramaturg: Kelemen Kristóf

Koreográfus: Varga Krisztina

Tánc: Farkas Kristóf