Kortársak találkozója

Az idei fesztiválprogramban minden eddiginél több külföldi fellépő szerepelt, ami – ismerve a hazai kultúra és ezen belül a kortárs tánc finanszírozásának helyzetét – elsősorban az EKF-pályázat financiális hátterének köszönhető. Míg az off-programban, a színház előtti téren és szerte a városban különböző stílusú és műfajú helyi együttesek léptek színre, az esti előadásokon többnyire kortárs balett (angolul: contemporary ballet) s olykor kortárs tánc (contemporary dance) előadásokat láthattunk.

A tánctalálkozó programjának összeállítása ugyan mutatott esetlegességeket (kétségtelen, hogy mindenki azt hívja, akit meg tud fizetni és akihez kapcsolata van, ez a hagyomány itthon – s efelett most nem kívánok ítélkezni), de világosan kirajzolódott a meghívottak listájából, hogy a Vincze Balázs vezette Pécsi Balett milyen irányvonal mentén kíván továbbhaladni a jövőben. Amint a Leo Mujić által készített Pécsi Balett-előadás (Change Back) is rámutatott arra, hogy az együttes a kortárs balett formai és műfaji hagyományait kívánja követni.

Immár hagyomány, hogy a fesztivál keretein belül megrendezik a hazai balettegyüttesek találkozóját: az „Egy mindenkit visz” esten a házigazda mellett a Győri Balett és a Szegedi Kortárs Balett egy-egy előadással szerepel. Hármójuk közül idén egyértelműen a házigazda pécsiek előadása emelkedett ki, a fejlődésre, változásra való igény és törekvés egyedül az ő előadásukban figyelhető meg. A szegediek IX. szimfóniája Juronics Tamás legújabb, önismétlésbe torkolló (épp ezért egyre laposabb) produkciója, mely a táncosai számára is kevés megmutatkozási lehetőséget ad; a Győri Balett előadása, a Kakas pedig látványos és közönségcsalogató, de egyértelműen a show-biznisz világa felé hajlik.

Értem persze, hogy a nézőszám megtartása a legerősebb – és rendkívül nyomasztó – szempont egy intézmény vezetése számára, pláne a mostani, gazdaságilag ínséges időkben. De a pécsiek vagy még inkább a maribori szlovén balett-társulat előadásában beigazolódott: lehetséges úgy létrehozni népszerű, sikeres, ugyanakkor mozgásvilágában naprakész, akár egy nemzetközi megmérettetésen is helytálló kortárs balett-előadást, hogy miközben ragaszkodunk a hagyományokhoz, ne nézzük ostobának a nézőt.

Az Újvidéki Szerb Nemzeti Színház Balettegyüttesének Új Táncfórum című kezdeményezése is hasonló, vérfrissítő indíttatásból jött létre; azért, hogy a táncosok (értsd: balett-táncosok) a modern és kortárs tánctechnikákkal megismerkedhessenek, évről évre vendégkoreográfusokat hívnak. A fesztiválon szereplő A falak nyelve című előadás két Hollandiában élő izraeli koreográfus, Roni Haver és Guy Weizman munkája – akik többek között azzal az Itzik Galilivel is együttdolgoztak, aki Krisztina de Châtellel jelenleg a Dansgroep Amsterdamot vezeti. A falak nyelve szereplője hét különböző karakterű, de alapvetően szókimondó és vagány nő. Az újvidéki táncosnők olyanok, mint a tyúkok (vagy kakasok) a szemétdombon: vetélkednek, kakaskodnak, pörölnek egymással. Mindez a tánc nyelvére lefordítva: a tét az, hogy ki tud szebben piruettezni vagy éppenséggel kézenállni. Merthogy az izraeliek beletesznek mindenből egy kicsit (ezért előadásuk éppenséggel nem követendő példa), klasszikus balettet, jazzbalettet, s mindezt megfűszerezik a kortárs technikákkal. Így az újvidékiek estjének atmoszférája erősen „táncbemutatósra” sikeredik, amit a koreográfia köré épített gyenge dramatikus vonal sem rombol le. Ugyanakkor a szláv produkciókra alapvetően jellemző humor és lazaság az előadás hasznára válik, s az este folyamán akadnak egészen szép megoldások, mint a szekrényben fekvő két táncosnő mechanikus, kemény duettje.

Hasonló színházi struktúrából érkezett a Maribori Szlovén Nemzeti Színház Balettegyüttese, s Edward Clug koreográfiája, a Radio&Juliet, mely a tánctalálkozó egyik kiemelkedő produkciója. Clug koreográfiájának érdekessége, hogy a Radiohead zenéjét úgy kezeli, mint egy klasszikus balett zenei alapot (pl. Csajkovszkij Rómeó és Júliája) – a témaválasztással együtt a koreográfia folytatja a narratív balett hagyományát. A dramaturgiai feszesség megtartása végett Clug behozza a színpadra a filmet, s ezen keresztül meséli el a „kimaradt” jeleneteket: Janja Glogovac filmje nemcsak praktikus, hanem szép is.

Clug Júliája kemény és határozott, ez már első szólójából kiderül, amivel az előadás indít. Az előadás mozgásvilága többnyire dinamikus és minimalista, ami jól ellenpontozza a lírai filmbetéteket és magát a témát. Sajnos az előadás második felére kevés marad a szuflából, Clug koreográfiáján eluralkodik a történet végigmesélésének kényszere. Mindezek ellenére a maribori társulat produkciója például szolgálhat az itthoni balett-társulatoknak.

A DanzAbierta mint kubai kortárstánc-együttes kuriózumnak számított a fesztiválon, gyanítom, hogy a péntek esti teltház ennek volt köszönhető. Kubáról elsőre nem a kortárs tánc jut eszünkbe, többek között erre reflektált a darab, másrészt az országot körülvevő „falakra”. Susana Pous lírai hangvételű koreográfiája tipikus gyerekbetegségekkel küzd, s igen hosszúra nyúlik, táncosai közül viszont többen megállnák a helyüket egy nemzetközi együttesben is.

Hiroaki Umeda

A tánctalálkozó kísérleti szekcióját a japán Hiroaki Umeda képviselte; szólója távol állt a Pécsi Nemzeti Színház nagytermében zajló előadások világától, de felvillantotta a kortárs tánc több tendenciáját is – többek között a különböző művészeti médiumok keveredését s a társművészetek kooperációját.

Ha nemzetközi táncfesztiválról s kortárs táncról van szó, akkor egyetlen alkotónak biztos itt volt a helye: ez pedig Kovács Gerzson Péter. Hazánk egyik legeredetibb és leghitelesebb alkotójának Lábán-díjas előadása, a re-DNS ismét méltán képviseli a jelenkori-, kortárs-, magyar táncot.

A falak nyelve

Újvidéki Szerb Nemzeti Színház Balettegyüttese – Új Táncfórum

Zene: Elad Cohen

Koncepció és koreográfia: Guy Weizman és Roni Haver

Előadók: Andreja Kulešević, Jelena Marković, Sonja Batić, Danijela Vojnovski,
Olga Avramović, Sara Tošić, Frosina Dimovska, Jelena Kolčariu

Ütősök: Ištvan Čik

Change Back

Pécsi Balett

Design: Thomas Mika

Zene: J. S. Bach

Koreográfus: Leo Mujić

Előadók: Balássy Szilvia, Domoszlai Edit, Nagy Írisz, Ujvári Katalin, Vincze Brigitta
Dóri István, Koncz Péter, Kristóf Dávid, Molnár Zsolt, Szabó Márton

IX. szimfónia 

Szegedi Kortárs Balett

Díszlet, jelmez: Molnár Zsuzsa

Film: Kovács Gábor

Fény: Stadler Ferenc

Zene: Ludwig van Beethoven

Koreográfus: Juronics Tamás

Előadók: Csetényi Vencel, Fehér Laura, Finta Gábor, Hajszán Kitti, Haller János, Horváth M. Gergő, Majer Gábor, Palman Kitti, Szarvas Krisztina, Tarnavölgyi Zoltán, Tóth Andrea, Zsadon Flóra

Kakas

Győri Balett

Jelmez: Marian Bruce

Fény: Tina MacHugh

Zene: The Rolling Stones

Koreográfus: Christopher Bruce

Előadók: Szalai Judit, Horváth M. Lilla, Matuya Adrienn, Stefanie Pechtl, Simon Renáta, Pátkai Balázs, Benedict Gromann, Sebestyén Bálint, Csősz Kristóf, Horváth Krisztián

Hiroaki Umeda: Duo+Haptic

Koreográfus-előadó: Hiroaki Umeda

Radio&Juliet

Maribori Szlovén Nemzeti Színház Balettegyüttese

Díszlet: Marko Japelj

Jelmez: Leo Kulaš

Fény: Tomaž Premzl

Hang: Gregor Mendaš

Filmrendező: Janja Glogovac

Zene: Radiohead

Koreográfus: Edward Clug

Előadók: Tijuana Križman, Matjaž Marin, Gaj Žmavc, Tiberiu Marta, Demetrius King, 
Edward Clug

MalSon

DanzAbierta

Zene és videó: Equis Alfonso Valdés

Koreográfus: Susana Pous

Előadók: Maylin Castillo Laffita, Yaima Cruz del Rosario, Saryelis Silva Torres,
Abel Berenguer, Yoanki Matos Gonzalez

re-DNS

TranzDanz

Zeneszerző: Dresch Dudás Mihály

Zenészek: Dresch Mihály, Bakai Márton, Hock Ernő

Technikai munkatárs: Payer Ferenc

Koreográfus, látványtervező: Kovács Gerzson Péter

Előadók: Bora Gábor, Katona Gábor, ifj. Zsuráfszki Zoltán