Kábé végtelent tükröző hulla-revü

Két férfit és egy nőt ért utol az igazságszolgáltatás, nem tudni öltek-e, csaltak-e, ártatlanul kötötték-e fel őket, netán öngyilkosok lettek. Nagyon hamar felismerik, hogy testük egyszerű porhüvely, amit darabjaira lehet szedni és kedvük szerint újra összerakni. Az ember nagyságú bábok Grosschmid Erik munkái. Remek ötlet, hogy a testrészeket (fej, törzs, karok, lábak, kézfejek) mágnes tartja össze, így erőlködés nélkül, egyetlen mozdulattal szedhetők széjjel. A fantáziának csak egyetlen dolog szab határt: pozitív pólus a negatívhoz kerüljön, az azonosak taszítják egymást. Az így megszülető lények viccesek, groteszkek, több-kevesebb sikerrel mutatnak túl önmagukon.

Fotó: Dusa Gábor

Ebben a világban minden párosítás lehetséges, így mikor az előadás második felében egy kézfej a csukló után fejben folytatódik, ide-oda tipegve szavalni kezd, már nem hallani meglepetésre utaló felszisszenést a nézők soraiból. Pedig közel ülnek, C alakban egy négyzet alakú sarkával feléjük fordított akasztófa-kabaré színpad körül. Az emelvény három szélén lámpakörték, melyek gázláng hatású fényükkel visznek vissza minket a század eleji színházak hangulatához. Hátul a zenészek, akik a varieté dalokká formált versek zenéjén kívül atmoszféra-teremtő hangokat is előcsalnak hangszereikből. Az akasztófa három állványa között összekötő lécek, amikre fel lehet mászni. Kovács Judit a két báb-hulla kézfejét saját vállaihoz helyezi, sötét ruhájába, szárnyain emelkedik fel. Az akasztófa tetején egy verset ad elő, amiben sirályok tűnnek fel és egy Emma nevű lány. Kovács Judit a hulla-kézfejjel bábozza el a madár röptének lágyságát. Hangja visszafogott, hullámzik benne az érzelem, mint a repülés, őszinte vallomása mögött egy elfeledett szerelem sejlik fel. Felsejlik egy felhők fölé elképzelt mennyországba vezető irány, szemben a föld alá képzelt pokolból, lentről való megérkezéssel, ahogy a darab kezdődik, ám a rendezés nem hangsúlyozza ezt.

A kőökör, kinek „a tápláléka - meglepő -/ legtöbbször ember-agyvelő", két hátsó lábát Teszárek Csabától kapja, két mellsőt pedig valamelyik férfi hullától. Szarvai füléből állnak ki, fekete harisnyás, piros cipős női lábak. A dal groteszk, Teszárek Csaba morgásából növeli hatalmasra, robosztusra önmagát és a kőökröt. Mielőtt a szörny a szarvaival felöklelné a nőt, támadólag leszegi fejét. Az eddig ég felé álló harisnyás hulla-lábak most felénk néznek, köztük a férfi hulla fejének sűrű, kusza haja. A szürreális kép hamar eltűnik, de a hulla-revü megmutatja benne zsigerien pokoli arcát.

Fotó: Dusa Gábor

Később feltűnik egy szerelmi vetélkedés érzete, Ács Norbert elfancsalodó arccal villantja fel a szerelmi öngyilkosság lehetőségét. Opálos tekintete sírig tartó szerelemről árulkodik. Gyermek is születik, az akasztott-bábnak csecsemője lesz, egy fehér, tiszta folt az előadás sötét hátterében. Hogy ki az apja, nem lehet tudni, egy korábbi jelenetben mindenki mindenkivel, élő, holt, báb, bábos egy nagy nyögés-örvényben keveredett össze. Először tizenkét kéz ringatja, adja egymásnak óvón, majd a baba nyakába is kötél kerül.

Az előadás képei praktikus mozdulatokkal születnek meg, de mérhető idő telik el a váltásokkal, a szempillantásnyi sokszor kevés. A kiválasztott versek között is vannak gondolati távolságok, megjelenik a morgensterni világ univerzuma, amit az előadás úgy mutat meg, mint a lakktálca a szőke parafadugót.

„A szőke parafadugót

lakktálca tükrözi.

Magát akkor se látja ott,

ha szeme van neki.

Azért nem, mert merőleges

a tükörkép felett.

Persze, ha ferde lenne, ez

egészen más eset.

Ember, ha visszatükröz egy...

egy... kb. Végtelen!

S derékszögben! - a helyzeted

nem lenne pont ilyen?" (Christian Morgenstern: Dal a szőke parafadugóról Fordította: Orbán Ottó)

Christian Morgenstern: Bitódalok

Budapest Bábszínház

Fordította: Győrei Zsolt, Kálnoky László, Hetényi Heidelberg Ernő, Hárs László, Katona Tamás, Molnár Imre, Orbán Ottó, Eörsi István, Márton László, Szabó Lőrinc, Tótfalusi István

Díszlet, bábok: Grosschmid Erik

Zene: Darvas Benedek

Dramaturg: Dobák Lívia

Koreográfus: Nemes Zsófia

Rendező: Veres András

Szereplők: Ács Norbert, Kovács Judit, Teszárek Csaba

Helyszín: Budapest Bábszínház

Más írások ugyanerről:

Halász Glória: Akasztófavirágok létlógatása