Játék a színekkel

A tervező Horváth Mária és a rendező Bartal Kiss Rita néhány éve készített már ilyen, a képeket középpontba állító előadást. A szintén Kecskeméten bemutatott A kékruhás kislány története egy Picasso-képet „szedett szét” és rakott össze újabb és újabb kreatív ötletek és asszociatív játékok segítségével, szavak nélkül. Az alkotópáros mostani előadása nem egy képpel, hanem a színekkel játszik, a szivárvány „szétszedésére” és „összerakására” épül, kiegészítve Weöres-szövegekkel és mozgással.

A minden színt magában foglaló fehérrel kezdődik az előadás. Fehér ruhás alakok érkeznek a fehérbe vont színpadra: bohócok ők, akiket egy hatalmas kéz (ami árnyékként jelenik meg a hátsó falon) mozgat, lök a játéktérbe. A színpad két szélén fehér fából összerótt, kissé tekeredő tornyok emelkednek, s mikor a kéz eltűnik a vetítővászonról, szivárványhíd ragyog fel, mintegy összekötve a tornyokat. Ám ez a kezdeti egység igen gyorsan megbomlik, egy sötét ruhás, kócos, maszatos képű, hajlékony mozgású figura bukkan elő, aki egyszerűen zsebre vágja a szivárványt. De nem lesz teljesen színtelen a világ így sem, mert a sietségben a sötét figura zsebéből véletlenül kiesik két szín (két selyemkendő): az okker és a türkiz.

Ez a felütés világosan megmutatja azt az egyszerű dramaturgiai szerkezetet, amely szerint az előadás építkezik. A fehér térben újrateremtődnek a színek, amit a vissza-visszatérő sötét figura megpróbál elrabolni vagy tönkretenni. Jól kódolható ez a szerkezet a gyereknézők számára is, várakozást ébreszt bennük, és vezeti a figyelmüket.

És ennél pontosabban megnevezett konfliktusra nincs is szükség egy alapvetően a képszerűségre, sokféle vizuális hatásra épülő előadásban. Ahogy haladunk egyre beljebb és beljebb a színek világában, elsősorban a fantázia játékai, az asszociációk lesznek fontosak. A hátsó falra vetített képek, a színes kesztyűkkel játékos formákat alkotó bohócok, és nagyon sokszor a kettő pontos és invenciózus összjátéka képes rávenni a gyerekeket, hogy másképp nézzék a bábszínházat, mint ahogy megszokták, és a történet keresése helyett hagyják, hogy elsősorban az érzékeikre, a fantáziájukra hasson az, amit látnak. És ez az előadás egyik legfőbb erénye.

Ez a képzeletnyitogató szándék a produkció azon részeiben is érvényesül, amelyek hagyományosabb bábszínházi eszközöket használnak. A címadó Okker és Türkiz ugyanis nem egyszerűen két szín, hanem a két toronyban lakó két kisfiú – két derűsen melankolikus, érzékenyen mozgatott báb. A szivárványhíd eltűnése után Weöres Sándor-verssorokkal, képekkel, mesékkel üzennek egymásnak. És a szavaknak megint csak nem a pontos megértése a fontos, hanem inkább az az érzet, amit felkeltenek.

A két fiú által elmondott mesék is képekben jelennek meg. Egy cseh mesekönyvből való a kis Tulipán király története, aki bejárta a világot, hogy ráleljen a párjára, míg az mindvégig ott készülődött mellette (akárcsak a kis herceg virága), hogy pont akkor bontson virágot, amikor a csüggedt király hazatér. A tornyok közé kifüggesztett kötélen lógó színes papírcserepekből egyszerű mozdulatokkal nőnek ki a virágok, a világban való vándorlást pedig vetített kép és árnyjáték mutatja. A másik mesét – a kislányról, aki minden ruháját odaadta másoknak, s jutalmul a csillagoktól kapott csillagruhát – egy hatalmas hajtogatós könyv teszi képszerűvé, valahogy úgy alakulván lapjain a képek, mint a hajtogatós-rajzolós mondókában: tulipánból paprika, paprikából Jancsika, Jancsikából kiskirály, kiskirályból tulipán. És ez a játékos forma megóvja a történetet az érzelgősségtől és a didaxistól.

Az egész előadást végigkíséri Ágoston Béla játékosan ide-oda tekergő dzsessz alapú zenéje, ami megint kicsit más hangzásvilágot kínál a gyerekeknek, mint amit a bábszínházban megszokhattak. Ehhez illeszkedik Nemes Zsófia mozgásterve is, és a sokszor mozgásszínházi feladatokat is kívánó előadásban nagy lelkesedéssel vesznek részt a Ciróka színészei, Aracs Eszter, Fülöp József, Krucsó Júlia Rita, Szörényi Julcsi, Tímár Zoltán.

Ciróka Bábszínház

Forgatókönyv: Horváth Mária, Bartal Kiss Rita

Tervező: Horváth Mária

Szcenikus: Szabó Tamás

Zene: Ágoston Béla

Mozgókép: Tóth-Pócs Roland

Koreográfus: Nemes Zsófia

Dramaturg: Sőregi Melinda

Rendező: Bartal Kiss Rita

Játsszák: Aracs Eszter, Fülöp József, Krucsó Júlia Rita, Szörényi Julcsi, Tímár Zoltán

Beszélgetés Bartal Kiss Ritával és Horváth Máriával:

Színjáték szivárványra